Ez a szócikk Romániaturizmusát tárgyalja, azon belül az ország turisztikai felosztását, a legfontosabb és legjellegzetesebb turisztikai látnivalókat, a természetjárás, üdülő- és gyógyturizmus fő jellemzőit, valamint a turistáknak nyújtott szolgáltatások, a szállás, étkezés és közlekedés adottságait.
Az országba beutazók száma évről évre növekszik. 2002-ben 4,8 millió fő utazott be 400 millió Euró bevételt hozva az országnak, 2004-ben ez már 6,6 millió fő és 607 millió Euró volt.[1] 2005-ben 880 millió eurót fektettek be a turizmusba.[2] Az 1990-es évek óta legjobban a síturizmust fejlesztik a Kárpátokban. A másik fő idegenforgalmi központ a Fekete-tenger partja, elsősorban Konstanca és Mamaia.
Az idegenforgalmi ágazat a GDP 4%-át teszi ki és 0,8 millió fő számára biztosít munkahelyet, ezzel a kereskedelem után a második legnagyobb ágazat a szolgáltatásokon belül. 2006-ban 20 millió vendégéjszakát regisztráltak, ami az eddigi rekordot jelenti. A közép-európai kereskedelmi vásárok kétharmadát Romániában rendezik, ami évente majdnem 300 000 külföldi szakmai látogatót vonz az országba. A négy legnagyobb ilyen vásárt Bukarestben, Kolozsváron, Jászvásáron és Temesváron tartják.
A turizmus az utóbbi időben az egyik leggyorsabban fejlődő ágazat az országban.
Az országba belépő külföldi személyek száma 2004-ben (az első tíz kibocsátó ország):[3]
Magyarország: 2603 500 (nagy részük nem turista volt)
Nagyszeben(Sibiu) történelmi központja, Brukenthal Múzeum, Emil Sigerus Szász Néprajzi és Népművészeti Múzeum, Történelmi Múzeum, Astra szabadtéri néprajzi múzeum (Románia legnagyobb skanzene többek között magyar emlékekkel is, például korondi székely portával)
Beszterce történelmi központja: gótikus evangélikus templom, ortodox (volt katolikus templom) gótikus falfestményekkel, történeti múzeum
Gyulafehérvár(Alba Julia) történelmi központja, érseki székesegyház, vár, Püspöki Palota - az erdélyi katolikus egyház központja
Ez a szócikk részben vagy egészben a Tourism in Romania című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.