Szentágota
város Romániában, Szeben megyében From Wikipedia, the free encyclopedia
város Romániában, Szeben megyében From Wikipedia, the free encyclopedia
Szentágota (románul Agnita, németül Agnetheln, szászul Ongenîtlen) város Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Szentágota (Agnita, Agnetheln) | |||
A szentágotai erődtemplom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Erdély | ||
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Szeben | ||
Rang | város | ||
Községközpont | Agnita | ||
Beosztott falvak | |||
Polgármester | Ioan Dragoman (PSD), 2016 | ||
Irányítószám | 557100 | ||
Körzethívószám | 0x69[1] | ||
SIRUTA-kód | 143682 | ||
Népesség | |||
Népesség | 6135 fő (2021. dec. 1.)[2] +/- | ||
Magyar lakosság | 138 (2%, 2021)[3] | ||
Község népessége | 7564 fő (2021. dec. 1.)[4] | ||
Népsűrűség | 78,61 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 442–497 m | ||
Terület | 96,22 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 58′ 28″, k. h. 24° 37′ 24″ | |||
Szentágota weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentágota témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Medgyestől 37 km-re délkeletre, Segesvártól 41 km-re délnyugatra, Nagyszebentől 60 km-re északkeletre, a Királyföldön, a Hortobágy két partján fekszik. A Románia földrajzi középpontjához legközelebb fekvő város.
Nevét első temploma védőszentjéről, Szent Ágotáról vagy Szent Ágnesről kapta. A mai templomot Szűz Máriának szentelték. Történeti névalakjai: Sancta Agatha (1280), Vallis Sancte Agnetis (1317), Scenthagata (1349), Agnetelntal (1488), Agnetlen (1532) és Zenth Ágotha (1601). Román neve a németből való.
Az első tatárjárás előtt települt szász lakossággal és valószínűleg azután költözött mai helyére. A régi faluról tanúskodik a ma lakóteleppel beépített egykori Alte Kirche ('Régi templom') határrész neve. Fejlődését annak köszönhette, hogy itt találkoztak a Küküllő-völgy és a Barcaság felé vezető utak. 1376-ban Nagy Lajostól kapott vásártartási jogot Szent Iván napjára. Ettől kezdve majd hat évszázadon át viselte mezővárosi címét. Később évi három országos vásárt tartott. 1448. augusztus 15-én az itt megszálló Hunyadi János a török veszély miatt előkészületet tett megerősítésére. 1466-ban Mátyás pallosjoggal látta el és segítséget nyújtott lakóinak, hogy templomát a török ellen falakkal vegyék körül. 1488-ban kb. 953 lakosával a legnépesebb település volt Nagysinkszékben. Egy iskolamester, kilenc egyházi személy és két íródeák lakott itt.
A reformáció után, a 16. század végéig jelentős lutheránus iskolája működött. Ebben a században alakult ki a céhszervezet. A szabócéh első szabályzata 1524-ből való. A céh 1666-ban 42, 1845-ben 66 tagot számlált. Mellettük a kovácsok, a vargák, a tímárok, a szíjgyártók, a bognárok és a fazekasok alakítottak céhet.
Első román lakói a város pásztoraiként települtek be, a 18. században. Román és cigány lakói a 19. században a Neugasse egyik felében és attól keletre éltek. 1769-ben kétharmada leégett. 1786-ban 1730-an lakták: 182 polgár, 144 szabadparaszti, 76 zsellér és 63 egyéb jogállású család. 1814-ben alapították első, Szent Ágnesről elnevezett gyógyszertárát.[5] 1857-ben a nem mezőgazdasági népesség aránya 52%-os volt, de saját ellátásukra természetesen az iparosmesterek is műveltek földet. Az osztrák–magyar–román vámháborúig nagyban termesztettek kendert és lent és állítottak elő szöveteket a román piacra. A nagyobb utcákban 1854-ben alakítottak ki deszkákból járdát. 1859-ben a város fele leégett.
1849 után egy ulánusszázad állomásozott benne, galíciai lengyel legénységgel, akik gyakran megdézsmálták a szászok pincéit, csűreit és tyúkólait. Őket 1869-ben egy honvéd zászlóalj váltotta fel. 1876-ban, Nagysinkszék feloszlatásával Nagyküküllő vármegyéhez csatolták. 1885-ben járásbíróságot hoztak létre benne. A század utolsó negyedében ipara új lendületet vett. A két legfontosabb üzemen, az 1885-ben alapított szeszgyáron (amely malmot is működtetett és később ecetet is gyártott) és az 1893-ban alapított bőr- és cipőgyáron kívül működött benne még egy gőzfűrész és egy szalámigyár, 1897-ben pedig megalakult a Raiffeisen-rendszerű Szent-Ágothai Takarék- és Előlegező Egylet. 1909-től Agnethler Wochenblatt néven hetilapja is megjelent.
1898-tól keskeny nyomtávú vasút („Wusch”) kötötte össze Segesvárral. A vonal, amely a város belterületén is áthaladt, 1968-ig üzemelt és ma már ipartörténeti műemlék. 1910-ig meghosszabbították Nagyszebenig, ez a szakasz egészen 2002-ig üzemben volt. A kommunizmus alatt két ipari üzemét fejlesztették kiemelten, a bőr- és cipőgyárat és a kesztyűkötödét. 1950-ben kapott városi rangot. 1950 és 1967 között rajonközpont volt, akkor Szeben megyéhez csatolták.
A 2007-es adatok szerint a városban 2,7%-osra csökkent a munkanélküliség.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.