Petőfi Sándor
magyar költő, forradalmár, nemzeti hős (1823–1849) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Petőfi Sándor (született Petrovics Sándor, Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza környékén, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.[2]
Petőfi Sándor | |
Barabás Miklós litográfiáján (1848) | |
Született | Petrovics Sándor 1823. január 1. Kiskőrös |
Elhunyt | 1849. július 31. (26 évesen) Fehéregyháza (valószínűleg)[1] |
Álneve | (gyakrabb álnevei[* 1])
|
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Szendrey Júlia (1847. szeptember 8. – 1849) |
Gyermekei | egy gyermek: Petőfi Zoltán |
Szülei |
|
Foglalkozása | |
Iskolái |
|
Halál oka | a segesvári csatában esett el ismeretlen körülmények között |
Sírhelye | nem ismert |
Írói pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Jellemző műfajok | elégia, óda, elbeszélő költemény |
Irodalmi irányzat | romantika |
Alkotói évei | 1842–1849 |
Első műve | A borozó (1842) |
Fontosabb művei | |
Katonai pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Ország | Magyarország |
Szolgálati ideje | 1848–1849 |
Rendfokozata | őrnagy |
Egysége | Erdélyi hadsereg (később VI. honvéd hadtest) |
Háborúi, csatái | 1848–49-es forradalom és szabadságharc |
Petőfi Sándor aláírása | |
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Petőfi Sándor témában. | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Petőfi Sándor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A tanulást tizennyolc esztendős korában abbahagyva színész lett, és ekkor kezdett verseket írni. 1844-től élt Pesten, majd 1846-tól baráti körével irodalmi társaságot szervezett. Fiatal kora ellenére ekkorra már országos ismertségre tett szert. A „márciusi ifjak” egyik vezetőjeként részt vett az 1848. március 15-i forradalomban, amelynek a szimbólumává vált. A 26 éves költő ezután a szabadságharc küzdelmeiben is részt vett. A történészek mai álláspontja szerint életét is áldozta a magyar szabadságért, hiszen 1849. július 31-én esett el a segesvári csatát követő fejvesztett menekülés közben. A Szkarjatyin tábornok halálán felbőszült kozák ulánusok az üldözött honvédeket kíméletlenül lemészárolták. Eltűnésének minden körülménye azonban még a mai napig sem tisztázódott.
Ő a magyar romantika kiteljesítője, és koráig még ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta” a magyar Alföld méltó rajza. Ő írt először verseiben a „világszabadságról”, és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép nyelvét beemelte az irodalomba, és a versek külső formája helyett a gondolatot állította középpontba.
Számos költeménye szinte minden magyar számára ismert. János vitéz című elbeszélő költeményéből daljáték, bábelőadás, rajzfilm és rockopera is készült. Legismertebb költeménye a Nemzeti dal, amely az 1848. március 15-i forradalom máig ható üzenete és a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotása. Emlékét Magyarországon és a Kárpát-medence magyarlakta helységeiben több múzeum és emlékház, valamint számtalan utcanév, szobor és emléktábla őrzi.
„ | Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában. | ” |
– Németh G. Béla (1982)[3] |