Pest (történelmi település)
történelmi település a Duna bal partján / From Wikipedia, the free encyclopedia
Pest (németül: Pesth, latinul: Pestinum, horvátul: Pesta) történelmi magyar város volt a Magyar Királyságban. A Római Birodalom határa a Duna keleti, bal partján, Contra-Aquincum erődjénél volt, amelynek néhány feltárt falmaradványa ma is látható a mai budapesti Március 15. téren. A középkorban Pest (vetus Pest, antiqua Pest, maior Pest)[1] már erődített város volt. IV. Béla magyar király a tatárjárás után 1244-ben, az itt megtelepedő hospesek számára, kiváltságlevelet adományozott és megújította a város árumegállító jogát (az idegen kereskedő köteles volt a város által szabott áron a piacon kitenni az áruját). A 19. században Budát és Pestet együtt Pest-Buda, Buda-Pest vagy Budapest néven emlegették. Pest, a Budával, Óbudával és a Margit-szigettel történt egyesülése után mint önálló jogú város megszűnt. Az utolsó pesti polgármester Szentkirályi Móric volt.
Ez a szócikk a városról szól. Hasonló címmel lásd még: Pest (egyértelműsítő lap). |
Pest | |||
Pest városa 1616-ban, Georg Hoefnagel metszete, részlet | |||
| |||
Alapítás | 1148 | ||
Megszűnés | 1873. november 17. | ||
Oka | Pest, Buda és Óbuda egyesülése | ||
Lakói | 128 000 fő (1850) | ||
Ország | Magyarország | ||
Beszélt nyelvek | magyar, német, latin | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 30′ 17″, k. h. 19° 03′ 01″47.504722222222, 19.050277777778 | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Pest témájú médiaállományokat. |
Pest város egyesítés előtti területe nagyjából megegyezik a mai Budapest nyolc kerületével (V–X., XIII., XIV.), ahol a 21. század elején mintegy 600 ezer ember él.[2]
1711-ből származik az első ránk maradt hiteles térkép, amely Pestet ábrázolja – 25 évvel a töröktől való visszafoglalását követően. Az ostrom alatt a város szinte teljesen elpusztult, és elnéptelenedett. A középkori Pest városából ránk a középkori városfal és a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom alapjai és gótikus szentélye maradt.