(1848–1870) magyar költő, színész From Wikipedia, the free encyclopedia
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Petőfi Zoltán | |
Petőfi Zoltán 1860-ban | |
Élete | |
Született | 1848. december 15. Debrecen, Magyarország |
Elhunyt | 1870. november 5. (21 évesen) Pest, |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Szülei | Szendrey Júlia Petőfi Sándor |
Házastársa | nem volt |
Gyermekei | nem volt |
Pályafutása | |
Irodalmi irányzat | romantika |
Fontosabb művei | Költemények |
A Wikimédia Commons tartalmaz Petőfi Zoltán témájú médiaállományokat. |
Petőfi Zoltán kilenc hónappal az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kirobbanása (március 15.) után, december 15-én született Debrecenben. Az evangélikus – római katolikus vegyes házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna voltak.[1] Petőfi Sándor halála után Erdődön, a nagyapjánál, majd Pesten, a mostohaapjánál, Horvát Árpád történésznél nevelkedett. Gyámja 1869-ig nagybátyja, Petőfi István volt.
1865-től Szarvason járta felsőbb iskoláit az evangélikus főgimnáziumban. 1867-ben csatlakozni akart egy vándorszínész csapathoz, azonban Csaby Imre igazgató nem vette fel; a dolgot viszont elmondta Tatay István gimnáziumi igazgatónak, aki megleckéztette Zoltánt. Innen a fiú a szomszédos Mezőtúrra vándorolt, és beállt az ott működő társulatba. A hetedik osztályt év közben el kellett hagynia, mert nagybátyja magához vitte Csákóra, hogy magántanulóként folytassa tanulmányait, s második félévre be is íratta Pesten magántanulónak, hogy befejezhesse elmaradt vizsgáit.
1867. április 20-án Zoltán Csákóról Debrecenbe ment, ahol Lángh Boldizsár igazgatónál színésznek állt, mindössze 30 forint havi fizetésért. 1868-ban Kocsisovszky Jusztinnál lépett fel Szegeden. Azonban gyakorta átaludta a próbákat; az igazgató csupán azért nézte ezt el neki, mert Petőfi Sándor fia volt. Gyenge képességei és fátyolos hangja miatt csak kisebb szerepeket kapott, csupán egyszer, a Brankovics Györgyben a fiatalabb fiút alakítva jutott nagyobbhoz.
A versírással is próbálkozott; egy tucatnyi műve maradt csak fent.
Szegedi tanulmányai alatt a Serház utcában lakott, a későbbi Ipar utcában, abban a házban, ahol Juhász Gyula született és élt. Baranyai Zsigmond volt az iskolaigazgatója, Gyalókay Ferenc az osztályfőnöke. Jól beszélt franciául, fordításból tartotta fenn magát.
Szeretett mulatni, inni, kedvelte a szép lányokat, pedig gyenge fizikuma nem jól viselte ezt az életvitelt.[2]
Szeged-Felsővárosban két szerelme volt, az egyiket Ábrahám Liszkának hívták, a másik meg egy szatócs lánya volt. De a színésznők sebezték meg legjobban a szívét. Elsősorban egy primadonnáért rajongott, aki Kocsisovszky Jusztin színigazgató lánya volt. Kocsisovszky Borcsáék a Nádor utcában laktak. Zoltán odavolt a lányért, mindig ott ólálkodott az ablakuk alatt; hallgatta a zongoraszót meg Borcsa igéző hangját. Azt a kevés verset, amit írt, Borcsához írt; az egyik így szól:
Kocsisovszky Borcsa alig vette észre a kis diákot és később Molnár György színész felesége lett, együtt játszottak a Nemzeti Színházban. Zoltán a Nádor utca túloldalán lakott, szemközt Borcsáék ablakával. Egy szép, fekete göndör hajú kóristalánnyal vigasztalódott, Bereznay Katicával. A színésznők közel hozták a színházhoz, és mintha atyjának sorsa kísértette volna, végzetszerűen kezdett lelkesülni a színészpályáért.
Gyengélkedő szervezete hamarosan veszélyesen megbetegedett. Rokonoknál, majd külföldi fürdőkben keresett gyógyulást. Életének utolsó nyarát Gleichenbergben töltötte, ahonnan kissé megerősödve tért haza Pestre, ám 1870. november 5-én reggel 7 órakor, élete 22. évében meghalt tüdőbajban. Gyászjelentését halála előtt két évvel ő maga készítette el Csákón. 1870. november 6-án délután helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben, édesanyja mellett. Földi maradványait a Petőfi Társaság 1908. október 24-én exhumáltatta, és anyja koporsójában, a Petőfi-család közös sírjában helyezték el, ugyanabban a sírkertben.
Alakját Zoltánka címmel Krúdy Gyula vitte színre; a Magyar Színház 1913. november 15-én mutatta be Törzs Jenő főszereplésével.
Petrovics István (1791–1849) | Hrúz Mária (1791–1849) | Horvát István (1784–1846) | Szepessy Karolina | Szendrey Ignác (1800–1895) | Gálovics Anna (1805–1849) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Petőfi István (1825–1880) | Petőfi Sándor (1823–1849) | Szendrey Júlia (1828–1868) | id. Horvát Árpád (1820–1894) | Szendrey Gyula (?–1850) | Szendrey Mária (1838–1866) | Gyulai Pál (1826–1909) | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Petőfi Zoltán (1848–1870) | Horvát Attila (1851–1873) | ifj. Horvát Árpád (1855–1887) | Horvát Viola (1857) | Horvát Ilona (1859–1945) | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Gyulai Aranka (1859–1915) | Gyulai Kálmán (1861–1897) | Gyulai Margit (1862–1885) | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.