(1830–1891) magyar színész, színházigazgató From Wikipedia, the free encyclopedia
Molnár György (Müller György, Nagyvárad, 1830. április 13. – Budapest, 1891. szeptember 30.)[1] színész, rendező és színigazgató, a Budai Népszínház megteremtője.
| Molnár György | |
 | |
| Molnár György körülbelül 40-45 éves korában | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Müller György |
| Született | 1830. április 13. Nagyvárad |
| Elhunyt | 1891. szeptember 30. (61 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Házastársa |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár György témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagyváradon született, ahol atyja Müller Antal egyházi kántor volt és az 1836. évi nagy tűzvész alkalmával a lángok áldozata lett. Édesanyja Fercser Anna. 1846-ig tanult szülővárosában az ottani gimnáziumban; ekkor Pápára ment és a Komáromy Sámuelnek alakuló színésztársulatához állott be mint cédulakihordó és színházkellékes. Müller családi nevét Molnárra változtatta. 1847-ben Pozsonyban az országgyűlés alatt már kisebb szerepekben játszott.
1848-ban beállott honvéd tüzérnek. A harc végeztével egy ideig elvonultan élt, de 1850-ben ismét színésszé lett Kilényi társulatában; tíz évig vándorszínész volt és mint fölkapott szerelmes színész csűrökben, pajtákban játszotta a Rómeókat, olykor-olykor megmérkőzve Hamlet és Bánk bán színpadi problémáival is. 1855-ben Pesten a Nemzeti Színházban is vendégszerepelt. 1857. február 23-án Győrszentmártonban házasságot kötött Hetényi Laurával.[2]
1858-ban igazgató lett és társulatával megfordult Debrecenben, Pécsett, Kassán, Pozsonyban és Balatonfüreden. 1860 őszén Szegeden volt. Mikor 1861-ben a fővárosba jött, hogy Alsdorftól, a német direktortól kibérelje a Krisztinavárosi Színkört, már kész színész volt, aki célul tűzte ki reformálni a színpadi technikát, lerombolni avult formáit.
A Budai Népszínházat 1861. szeptember 11-én nyitotta meg. És ekkor igazgatása alatt fényes korszak következett a budai színészet életében. Bem apó című harcias látványosságot százötször adták elő egymásután. Ezen színmű előadásának híre még József Károly főherceget is arra csábította, hogy polgári ruhában végig nézze a darabot, melynek próbáit Molnár a Vérmezőn tartotta. Hasonló sikert ért el az Ördög pilulái című látványosság.
A színházat barátnője, Batthyányiné Apraxin Júlia grófnő anyagilag támogatta, darabokat írt és színésznőként is fellépett. 1863-ban elkísérte Júliáját Párizsba, ahonnan látványos szcenikai megoldásokkal tért haza. De a zseniális igazgatót távollétében egy kulisszaforradalom megbuktatta. 1864-ben megszüntette előadásait és újra vidékre ment mint színigazgató. 1867-ben megnyílt számára újra a budai színház, melyet 1869-ig vezetett. 1870. január 24-én Pesten, a Kálvin téri református templomban feleségül vette Kocsisovszky Borcsát (akitől később elvált), a tanúk Rákosi Jenő író és Vasvári Kovács József színész voltak.[3]
1870-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtették első tragikusnak, később rendezőnek. A Valeriában tüntette ki magát legelőször a Nemzeti Színházban a színpadi felvonulások nagyszerű elrendezésével. Még nagyobb sikert ért el a Brankovics György operának rendezésével és részben annak a fényes kiállításnak köszönhette, hogy ez 1874-ben kilencszer került színre egymásután. Nemsokára az igazgatósággal való súrlódások miatt megvált a Nemzeti Színháztól. A Népszínháznál is csak fél évet töltött mint rendező; hasonlóan rövid volt kolozsvári igazgatói pályája. Ettől kezdve mint shakespeare-i alkotások ábrázolója folyton a vidéken bolyongott, faluról-falura járt apró siralmas viszonyok közt tengődő truppokkal, hogy Lear királyt és III. Richárdot eljátssza. Utoljára 1884-ben lépett színpadra Selmecbányán. 1891 januárban nyugalomba vonult és Budapesten élt. Ő volt az első modern értelemben vett magyar rendező, aki a technikai fogások és látványosságok iránt nagy érzékkel bírt. Foglalkozott a színpad elméletével is.
Cikkei a Magyar Sajtóban (1856. 248. sz. Vázlatok a magyar vidéki szinvilágból, 1857. 186. Állandó szinházak Nagyvárad és Debreczenben, 231. Egressy Gábor vendégjátékai Nagyváradon, 1864. 182., 183. Felvilágosítások a budai népszinház ügyében, 206. A budai népszinház ügye; 239. A népszinház vetója, 250. Viszonzása igazgatása ügyében, 1865. 8., 9., 11. A debreczeni állandó szinház); a Vasárnapi Ujságban (1861.); a Divatcsarnokban (1861. 2. sz. borítékon, Felhivás a balatonfüredi nyári szinház érdekében); a Hölgyfutárban (1864. II. 15., 16. sz. Felvilágosítások a budai népszinház ügyében, Nyilt levél tagtársaimhoz); az Ország Tükrében (1865. A debreczeni állandó szinház); a Sürgönyben (1865. 108., 109. sz. Budavárosi nyári szinház mint aranybánya); a Reformban (1870. 87. sz. A magyar színiképezde és a népszinműi genre); a Figyelőben (1872. Dawison III. Richardban); a Kelet Népében (1874. 10-19. sz. Lear király, tanulmány a szinművészet köréből); a Zalai Közlönyben (1877. 94., 95. sz. Shakspere Lear király magyarázata); a Biharban (1879. l. sz. Richard a trónig, mutatvány III. Richard király cz. nagyobb tanulmányából); a Pesti Hirlapban (1880. 168. sz. Kolozsvári élményeim, 194. A magyar szinészet ponyvasátrai és fényes palotái); a Magyarország és Nagyvilágban (1880. A vándorszinészet tragikomikus képe, 1881. Magyar szinészek a szabadságharcz után); a Szinházi Évkönyvben (1881. A Burgszinházban); a Fővárosi Lapokban (1881. A kolozsvári szinvilágból 1850-51., A szabadkai szinház első éve 1854-55.); a Pesti Hirlapban (1884. 355. sz. A nemzet bárója: Bizai); a Szegedi Hiradóban (1884. Karácsonyi melléklete, Vándorszinészek karácsonya); az Alföldben (1885. 283. sz. Vas Gereben iróasztala); a Szinészeti Közlönyben (1885. A balatonfüredi szinészek); a nagyváradi Szabadságban (1885. 47., 48. sz. Szinészeti emlékek, 221-223. sz. A temesvári első magyar szinidény alkalmából, 1886. Szinügyünk és «nyelvében él a nemzet»); az Ország-Világban (1885. A magyar szinészet évfordulója); a Szinészek Lapjában (1887. 43., 44. sz. Antonius és Cleopatra: Shakespeare tragédiája a bécsi várszinházban, Dingelstedt jelenetezése szerint, Wolter, Sonnenthal); a Nagyváradi Hirlapban (1891. Gyermek szinész előadása Nagyváradon); a Szinművészeti Lapokban (1894. M. reliquiáiból; M. levele Váli Bélához, Szeged, 1887. febr. 15.).
Othello, III. Richárd, Coriolanus, Lear (Shakespeare); Tartuffe (Molière); I. István király (Dobsa L.)
Shakespeare: Othello, III. Richárd, Coriolanus, Téli rege, A vihar; Katona József: Bánk bán; Szigligeti Ede: Gritti, II. Rákóczi Ferenc fogsága; Rákosi Jenő: A krakkói barátok; Suppé: Boccaccio; Millöcker: Dubarry.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
