Olaszország történelme
mai Olaszország területén élő népek történelme / From Wikipedia, the free encyclopedia
Olaszország történelme legalább 700 ezer évre nyúlik vissza, amióta az Appennini-félsziget folyamatosan lakott. A modern ember körülbelül 45 ezer évvel ezelőtt jelent meg Itáliában, majd i. e. 6000 körül Dél-Anatóliából és a Közel-Keletről érkező csoportok meghonosították a földművelést a félszigeten. Írott történelme az itáliai népek és az etruszkok városainak kialakulása után kezdődött. Az i. e. 8. században megkezdődött Dél-Itália és Szicília görög gyarmatosítása, míg Szicília nyugati partvidékén karthágóiak telepedtek meg. Észak-Itáliát kelták népesítették be.
Az i. e. 4. századtól megkezdődött Római Birodalom rohamos terjeszkedése; az egykori kis városállam meghódította a félszigetet, majd uralmát kiterjesztette az Ibériai-félszigetre, Észak-Afrikára majd az egész Mediterráneumra és Nyugat-Európára. A Római Birodalom kiépülése lehetővé tette a népek és kultúrák keveredését Britanniától egészen Egyiptomig. A kezdetben a kisbirtokosokon alapuló gazdasági modellt később a rabszolgamunkát kihasználó, kiterjedt latifundiumok rendszere váltotta fel; a terjeszkedő városokat sűrű úthálózat kötötte össze. A 4. században a kereszténység vált a birodalom államvallásává, amely a század végén két részre vált: a mai Olaszország teljes egészében a Nyugatrómai Birodalomhoz tartozott.
A Nyugatrómai Birodalom 5. századi bukása után Itáliát germán törzsek hódították meg, majd a 6. században rövid időre a Bizánci Birodalom hajtotta uralma alá. A 8. században a longobárdok alapítottak államot Észak-Itáliában, amely idővel a Frank Birodalomhoz, majd a Német-római Birodalomhoz került. A félsziget déli részét arabok és a bizánciak, a 11. századtól pedig normannok hódították meg. A középkor során számos észak-itáliai város (Velence, Genova, Pisa, Firenze és Milánó) meggazdagodtak a kereskedelemből, és gyakorlatilag függetlenné váltak. Ezzel szemben a Dél végig idegen uralom alatt maradt: a Normann Királyságot a Hohenstaufenek hódították meg; őket a francia Anjouk, majd Aragónia és a Spanyol Királyság váltotta. Közép-Itáliában létrejött a Pápai állam.
A 14. században Itáliából indult ki az európai kultúrát megújító reneszánsz. A 15. század végétől, de különösen a 16. és 17. században az európai nagyhatalmak – Franciaország, Spanyolország és Ausztria – rendszeresen beavatkoztak az itáliai politikába és a félszigetet háborúik színterévé változtatták. Ugyanakkor az Oszmán Birodalom fokozatosan meghódította Velence kelet-mediterrán kereskedőbirodalmát.
A 19. században sok évszázados széttagoltság után – Giuseppe Garibaldi szabadcsapatainak segítségével – a Szárd-Piemonti Királyságnak sikerült politikailag egyesítenie Itáliát és 1861-ben megalakult a modern Olasz Királyság. 1866-ban sikerült megszereznie Ausztriától Venetót és Friulit, az első világháború után pedig Triesztet, Trentinót és Dél-Tirolt. Olaszország belépett a gyarmatosító hatalmak sorába, meghódították Líbiát, majd Etiópiát. 1922-ben Benito Mussolini jutott hatalomra, aki fasiszta diktatúrát épített ki az országban. Mussolini Németország oldalán belépett a második világháborúba, ahol vereséget szenvedett. Miután a szövetségesek partra szálltak Szicíliában és a védelem összeomlott, a németek megszállták Észak-és Közép-Olaszországot, formálisan Mussolini bábkormányának szövetségeseként.
A második világháború után az államforma köztársaságra változott. Azóta az olasz politikai életet gyakori kormányváltások jellemzik. Az 1990-es évek elejéig a kereszténydemokratáké volt a legtámogatottabb párt, amely kisebb politikai formációkkal igyekezett a második legerősebb kommunistákat távol tartani a hatalomtól. 1992-ben pártfinanszírozási botrányok miatt a pártrendszer összeomlott, új szerveződések jöttek létre; nem hivatalosan ezt a rendszert második köztársaságnak is nevezik. Olaszország alapító tagja volt a NATO-nak, az Európai Uniónak, az eurózónának és a mai napig Európa gazdasági, kulturális, politikai és katonai hatalmai közé tartozik.