Szárd Királyság
történelmi állam Európában (1324-1861) / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Szárd Királyság (latinul: Regnum Sardiniae, spanyolul: Reino de Cerdeña, olaszul: Regno di Sardegna, olykor röviden csak Szardínia), vagy a Savoyai-időszakot követően 1847-től Szárd–Piemonti Királyság, egy történelmi itáliai állam volt Dél-Európában, ami a középkortól a korai újkorig állt fenn. 1847 előtt tulajdonképpen csak Szardínia képezte a királyság részét, amit egyesítettek a Savoyaiak kontinentális birtokaival (Savoyai Hercegség, Piemonti Fejedelemség, Nizza, Genova és mások). A perszonálunió kikiáltását követően az újonnan létrejött szárd–piemonti monarchia hivatalos megnevezése Őfelsége, Szardínia királyának állama volt.[1][2][3][4] Innen indult 1859-ben a Risorgimento II. Viktor Emánuel király vezetésével, így az ország közvetlenül az Olasz Királyság elődállamának számít.
Szárd Királyság | |||||||
Az Aragón Korona országa (1324–1708; 1717–1720) A Habsburg Birodalom része (1708–1717) | |||||||
Regnum Sardiniae (latin) 1297 – 1861Reino de Cerdeña (spanyolul) Regno di Sardegna (olaszul) | |||||||
| |||||||
Nemzeti himnusz: S'hymnu sardu nationale (A szárd nemzeti himnusz) | |||||||
Általános adatok | |||||||
Fővárosa | Cagliari (1324–1720; 1798–1814) Torino (1720–1798; 1814–1861) | ||||||
Beszélt nyelvek | szárd, korzikai, katalán, spanyol, olasz, francia, piemonti, ligur, okcitán, frankoprovanszál | ||||||
Államvallás | római katolikus | ||||||
Kormányzat | |||||||
Államforma | abszolút monarchia (1324–1849) alkotmányos monarchia (1849–1861) | ||||||
Uralkodó | szárd király (1324–1720) szárd–piemonti király (1720–1861) | ||||||
Dinasztia | Barcelonaiak, Trastámarák, Habsburgok, Savoyaiak | ||||||
| |||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szárd Királyság témájú médiaállományokat. |
A királyságot kezdetben Szardínia szigete alkotta, ami 1324-től, II. Jakab aragóniai király által az Aragón Korona befolyása alá került. Az aragóniai és a kasztíliai korona egyesülését követően a virágzó Spanyol Birodalom része lett a Habsburgok uralma alatt. A spanyol örökösödési háború során Ausztria kezébe került, ám 1720-ban VI. Károly császár Szardíniát átengedte II. Viktor Amadé savoyai hercegnek. A Savoyaiak idővel egyesítették birtokaikat, ezzel létrehozva a szárd–piemonti királyi címet.
A Savoyai-ház uralma alatt az ország kormányzata, uralkodói osztálya, valamint kulturális központja átkerült a piemonti régióba. Innentől Szardínia szigete másodlagos lett a monarchia szempontjából, igazgatását alkirályok intézték, akik de jure székhelye Cagliari volt. Az ország hivatalos fővárosa 1814-től a már korábban is a hatalom de facto központjának számító Torino lett. A krími háború idejére az ország jelentős hatalommá nőtte ki magát, ami a szárd–francia–osztrák háborún keresztül végül Itália egyesítéséhez és az Olasz Királyság kikiáltásához vezetett. Ezzel a Szárd–Piemonti Királyság számít az Olasz Királyság elődállamának, ami pedig a mai Olaszország jogelődje.[5]