Okcitán nyelv
újlatin nyelv / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az okcitán, okszitán vagy – hagyományos nevén – provanszál nyelv (okcitán nyelven occitan [ut͡siˈta] vagy lenga d’òc [leŋgɔˈdo(k)], franciául: occitan vagy langue d’oc) Dél-Franciaországban beszélt, több dialektus formájában élő újlatin nyelv, amely közelebbről a nyugati újlatin nyelvek galloromán csoportjába tartozik. Dialektológiai tekintetben leginkább a Spanyolországban beszélt katalán nyelvhez áll közel, amellyel együtt dialektális kontinuumnak is felfogható. Az okcitán elnevezést onnan kapta, hogy a középkori dél-franciaországi nyelvjárásokban az igenlést az òc (ejtsd: [ɔ]) szóval fejezték ki (< latin HOC ’ez’), szemben az északi nyelvjárásokkal, ahol az oïl szót (< latin HOC [EST] ILLUD ’ez az, így van’) használták; míg az előbbi dialektusokból fejlődött ki az okcitán nyelv, az utóbbiak képezték a későbbi francia nyelv alapját. A nyelv beszélői az okcitánok.
Okcitán occitan / lenga d’òc | |
Beszélik | Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Monaco |
Terület | Dél-Franciaország, Aran-völgy (Spanyolország) |
Beszélők száma | 1 939 000 (becsült) fő |
Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád itáliai ág Újlatin nyelvek nyugati csoport okcitán nyelv |
Írásrendszer | Latin ábécé |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | oc |
ISO 639-2 | oci |
ISO 639-3 | oci |
A Wikimédia Commons tartalmaz occitan / lenga d’òc témájú médiaállományokat. |
Beszélői közé tartozott Honoré de Balzac világhírű francia író, hiszen családja, amely Dél-Franciaországból származott, okcitán anyanyelvű volt.[1]