(1894–1981) magyar festő és grafikus From Wikipedia, the free encyclopedia
Molnár C. Pál (Battonya, 1894. április 28. – Budapest, 1981. július 11.) magyar festő és grafikus. Az újklasszicizmus, azaz az úgynevezett "római iskola" legjelentősebb magyar képviselője.[6]
| Molnár C. Pál | |
 | |
| Született | 1894. április 28.[1][2][3][4] Battonya |
| Elhunyt | 1981. július 11. (87 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Gstettner Alice[5] |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (34/2-2-41) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár C. Pál témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dekoratív, erősen stilizált festésmód jellemzi, az olasz novecento kimutathatóan hatott rá. Képeinek többsége biblikus vagy aktkompozíció, de tájképfestőként is kipróbálta magát.[6] Egész életművén végighúzódó fő törekvése a fantasztikum és a realitás ötvözése.[7]
A vallásos művészet egyik megújítója,[8] különösen Mária és Krisztus életének bensőséges ábrázolása az a téma, ami foglalkoztatta. Műveiben a mediterrán hangulat neoklasszicista nyugalommal párosul, ennek köszönhetően vált kiváló egyházi és díszítő festővé. Fontos impulzusokat kapott a metafizikus festészettől is.[9]
A modern magyar grafika kimagasló alakja, akinek formaalkotása kubista és expresszív elemek révén vált egyedivé.[8] Plakáttervezőként a Modiano cigarettát [10] reklámozó győztes pályaműve a legismertebb.[11]
Festészeti szakíróként is publikált. Technikai tapasztalatait szakkönyvekben összegezte. Önéletrajzi írásai 1994-ben jelentek meg.[12]
Apja, Molnár József uradalmi intéző volt a Battonya melletti Tompapusztán. Édesanyja, Jeanne Contat svájci-francia nevelőnő a földbirtokos családnál; az ő családnevének kezdőbetűjét vette fel már elismert művészként.
1912-ben aradi diákként országos rajzpályázaton első díjat nyert. 1915 és 1918 között rajztanári szakon tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestere Szinyei Merse Pál volt. A főiskola befejezése után Genfben, majd 1921–22-ben Párizsban élt. Úgy tanult a legtöbbet, hogy a Louvre-ban másolta a klasszikusokat.
1923-ban hazatért. Irodalmi műveket illusztrált, valamint fametszeteket készített, plakátokat tervezett. (Molnár C. Pál tizenegy éven át volt az Est-lapok illusztrátora. Az 1920-as évek közepén kérték fel, hogy önálló rovatként friss grafikai anyagot készítsen, olyat, ami „humoros és szerethető, ami helyettesíti a fotóriportokat és bemutatja az édes-bús Budapestet”.) Az Est-rajzoknak köszönhetően vált Molnár C. Pál neve szinte fogalommá mint a „boldog békeidők”, a fővárosi életérzés megörökítőjéé.[13]
Tónusgazdag, expresszív vonalvezetésű, ugyanakkor lírai hangütésű grafikáinak art deco stílusú alakjai hű képet adnak a két világháború közötti korszak polgárságának életéről.[14] Karakterrajzai szinte mindig finom iróniával vannak átitatva.[8]
1926-ban a Giotto di Bondone azonos című alkotásának hatására festett Szent Ferenc a madaraknak prédikál című festményével három évre ösztöndíjat nyert a római Collegium Hungaricumba.[15] Az ösztöndíját szintén ekkor töltő Aba-Novák Vilmos, Pátzay Pál és Szőnyi István mellett magába szívta Itália inspiráló levegőjét.
Alkotásai között egyre hangsúlyosabban jelentek meg az újklasszicista kompozíciók, melyekben a reneszánsz festészet hatásai modern megoldásokkal ötvöződtek.[16]
Miután hazatért Rómából, sorozatosan kapott nagy egyházi megrendeléseket.[17] Ilyen jellegű munkái közé tartozik a Városmajori templom oltárképe és a belvárosi Szt. Anna-templom mennyezetképe. Készített még oltárképet a farkasréti temetőkápolnában (Keresztes Szt. János Máriával a Golgotán), illetve megfestette a Dob utcai postapalota dísztermének mennyezetképét.[18] Vidéken is dolgozott. Kőszegtől Battonyáig országszerte számos templomban megtekinthetők szárnyas oltárképei és freskói. Freskófestészeti technikáját (titándioxidot kevert a mészbe) később több kollégája is átvette tőle.
Merész, közvetlen stílusban nyúlt a szentek ábrázolásához, emberközelbe tudta hozni őket. (Az, hogy az egyházművészet felé fordult, istenes műveket festett, egyfajta menekvés volt számára a külvilág borzalmai, a történelem sorscsapásai ellen.)[15]
A II. világháború vége felé, amikor az ostromgyűrű összezáródott Budapest körül, Molnár C. Pál és családja is bombázásoknak, félelemnek s nélkülözésnek volt kitéve. „Drága otthon! Meddig ölelsz – ölelhetsz még puha, meleg öledben? Mert hisz az ágyúk még dörögnek. A bombák még hullanak. A ház felső emeletét már elvitte néhány nehéz gránát. A műterem mennyezetén három akna ütött félméteres rést” – ír erről az időszakról a visszaemlékezéseiben.[19] Molnár C. Pál művei közül kordokumentumnak számítanak azok a rajzok, amelyeket a budapesti bombázások után készített.[20]
1945 után, a szocialista társadalmi berendezkedés idején szerteágazó életművének mindössze egyetlen aspektusát kiragadva "egyházi festőnek" könyvelték el, és a művészeti élet perifériájára szorították.[21] Gyakorlatilag két évtizeden át belső emigrációban élt.[18] A kádári időkben a kultúrpolitika már engedékenyebbé vált iránta (a támogatott-tűrt-tiltott hármasából a tűrt kategóriába került), idehaza és külföldön is szerepelhetett önálló tárlatokkal, s egy sor nemzetközi seregszemlén nyert aranyérmet. 1974-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.
Rendszerint budapesti műtermében dolgozott, nyaranként pedig Zsennyén. Mivel még idősebb korában is számos egyházi, állami, illetőleg egyéni megrendelőktől származó megbízást kapott, csaknem élete utolsó napjáig tevékenyen töltötte idejét.
Farkas Zoltán is megállapította a Nyugatban, festményeinek legszembeötlőbb jellegzetessége a kifejezés könnyedsége, biztossága és ötletessége.[22]
Tisztelte a klasszikus hagyományokat (művészete egész alkotópályája során figurális maradt),[8] de korának új irányzatai is megtermékenyítően hatottak rá, így munkáiban mind a szecesszió, mind a szimbolizmus, mind a szürrealizmus, mind pedig a nagybányai iskola hatása kimutatható.
A szürrealista stílus volt az, amelyet a leginkább a magáénak érzett, amely tulajdonképpen végigkísérte az egész életét. „Voltaképp minden művészet többé-kevésbé szürreális. Más a köznapi élet realitása és más a művészet valóság feletti valósága.” – vallotta.[23]
Bár művei elsősorban azért népszerűek, mert klasszicizáló, belső harmóniát sugárzó az előadásmódja, a XX. századi ember nyugtalansága is kifejezésre jut bennük.[24]
Festészetében kiemelt helyet kapott a női szépség ábrázolása.[21][25] A nőben az emberi lét titkainak hordozóját látta. Számára az "örök nő" a beteljesült boldogság jelképe volt. Egyszer megkérdezték tőle, hogyan lehetséges, hogy vallásos ember létére ennyi aktot fest, mire azt válaszolta, hogy a művész, amikor aktot fest, akkor is imádkozik:[26] dicsőíti a Teremtőt az élet és a forma szépségéért. Sokszor hangoztatta, hogy a Teremtő két legszebb alkotása a női test és a ló.
Tájképein túlnyomórészt idilli, főként olasz tájakat ábrázolt.[27] De több festményen és grafikán megörökítette a Tabánt,[19] megihlette például Eger szépsége,[28] vagy a szülőfalujára, Battonyára lezúduló jégverés is.[29]
Színhasználatában eleinte inkább a tiszta, világos színeket, a lágy tónusátmeneteket kedvelte, a későbbiekben viszont, ahogy kompozíciói mind drámaibbakká váltak, palettája kissé besötétedett.[30]
Azok közé a festőművészek közé tartozott, akik minden életszakaszukban önarcképet festenek magukról.
Grafikusi pályájának csúcsát Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című színművéhez 1932-1933-ban készített illusztrációi jelentik, amelyeket a szakma számos díjjal jutalmazott, s amelyek a műkincspiacon is keresett alkotások.[8]
Olyan művész volt, akinek nem kellett „külön” alkalmazkodni a megbízók ízléséhez. Témában, stílusban és technikai megoldásokban igen változatos művészete, ahogy életében is utat talált a közönséghez, úgy halála után is figyelmet kelt, már csak azért is, mert alkotásainak legfontosabb jellemzője a pozitív kisugárzás, az öröm, a harmónia, mely egész életművét áthatja.[31]
„Foglalkozásom és hivatásom olyan, amilyet a sors csak kivételezetteknek nyújt, kivételes órákban. Megadatott, hogy művész lehessek, akinek mestersége szenvedélyből és játékból tevődik össze. Hálás, boldog és megelégedett vagyok, ha szabad festenem, mert festeni jó.[36]”
– Molnár C. Pál
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
