Indium

Az indium egy kémiai elem, amelynek rendszáma 49 és a vegyjele In. A p mező fémeinek egyike. Szürke színű fém. Lágy, késsel vágható, hajlításakor hallható az ún. ónzörej. Vegyületeiben általában +3 oxidációs számú.

49 kadmium ← indium → ón Ga ↑ In ↓ Tl 49 In Periódusos rendszer
Általános
Név, vegyjel, rendszám	indium, In, 49
Latin megnevezés	indium
Elemi sorozat	másodfajú fémek
Csoport, periódus, mező	13, 5, p
Megjelenés	ezüstszürke fénylő
Atomtömeg	114,818(1) g/mol[1]
Elektronszerkezet	[Kr] 4d10 5s2 5p1
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 18, 3
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	szilárd
Sűrűség (szobahőm.)	7,31 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on	7,02 g/cm³
Olvadáspont	429,75 K (156,60 °C, 313,88 °F)
Forráspont	2345 K (2072 °C, 3762 °F)
Olvadáshő${\displaystyle \Delta _{fus}{H}^{\ominus }}$	3,281 kJ/mol
Párolgáshő ${\displaystyle \Delta _{vap}{H}^{\ominus }}$	231,8 kJ/mol
Moláris hőkapacitás	(25 °C) 26,74 J/(mol·K)
Gőznyomás P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k T/K 1196 1325 1485 1690 1962 2340
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	tetragonális
Oxidációs szám	3 (amfoter oxid)
Elektronegativitás	1,78 (Pauling-skála)
Ionizációs energia	1.: 558,3 kJ/mol
	2.: 1820,7 kJ/mol
	3.: 2704 kJ/mol
Atomsugár	155 pm
Atomsugár (számított)	156 pm
Kovalens sugár	144 pm
Van der Waals-sugár	193 pm
Egyebek
Mágnesség	diamágneses[2]
Fajlagos ellenállás	(20 °C) 83,7 nΩ·m
Hővezetési tényező	(300 K) 81,8 W/(m·K)
Hőtágulási együttható	(25 °C) 32,1 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)	(20 °C) 1215 m/s
Young-modulus	11 GPa
Mohs-keménység	1,2
Brinell-keménység	8,83 HB
CAS-szám	7440-74-6
Fontosabb izotópok
Fő cikk: Az indium izotópjai izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás mód energia (MeV) termék 113In 4,3% In stabil 64 neutronnal 115In 95,7% 4,41·1014 év β− 0,495 115Sn
Hivatkozások

1863-ban fedezte fel Ferdinand Reich(en) és Hieronymous Theodor Richter(en) színképelemzéssel. Kék lángfestése alapján az indigóról nevezték el.^[3]

Kémiai tulajdonságai

Magas hőmérsékleten reakcióba lép oxigénnel, illetve vízgőzzel. Feloldódik nemoxidáló savakban és lúgoldatokban is.

Előfordulása

Az indium nagyon ritka elem. Csak nagyon kevés indiumtartalmú ásvány létezik. Megtalálható egyes cinkércekben (szfalerit).

Előállítása

A cinkércek kohászati maradékaiból nyerik ki.

Felhasználása

Főként a korrózió ellen védő fémbevonatok, illetve korrózióálló, nagy keménységű ötvözetek készítésére alkalmazzák. Az ólommal, cinkkel, illetve kadmiummal alkotott ötvözeteit alacsony olvadáspontjuk miatt forrasztásra használják. Optikai tükrök készítésére is alkalmas, mert viszonylag egyenletesen veri vissza a különböző hullámhosszú sugarakat. Fontos szerepet játszik a félvezetőtechnikában. Germániummal ötvözve annak félvezető tulajdonságait javítja. A modern LCD-monitor és televízió képernyők továbbá az érintőképernyők készítésének egyik kulcsfontosságú anyaga.

Galéria

• 
  Indium tömbök
• 
  Indium tömb és az egy centes
• 
  Körülbelül 3 milliméteres indium huzal

Jegyzetek

1. Current Table of Standard Atomic Weights in Order of Atomic Number. Commission on Isotopic Abundances and Atomic Weights – Commission II.I of the International Union of Pure and Applied Chemistry, 2013. (Hozzáférés: 2013. október 13.)
2. Magnetic susceptibility of the elements and inorganic compounds Archiválva 2012. január 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, Handbook of Chemistry and Physics 81st edition, CRC press.
3. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 66. o. ISBN 963 8334 96 7

Források

• Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
• Nyilasi János: Szervetlen kémia
• Bodor Endre: Szervetlen kémia I.

További információk

• a magyar Wikipédia indiumot tartalmazó vegyületeinek listája külső keresővel