magyarországi város Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében From Wikipedia, the free encyclopedia
Záhony város a magyar-ukrán-szlovák hármashatárnál, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Rétközben, Magyarország északkeleti csücskében helyezkedik el, a Záhonyi járás székhelye. A város térségében változik a Tisza folyásának iránya északiról délnyugatira. 694 hektáros kiterjedésével a megye és az Észak-Alföld legkisebb közigazgatási területű városa.
| Záhony | |||
 | |||
| Határkő | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Járás | Záhonyi | ||
| Jogállás | város járásszékhely | ||
| Polgármester | Helmeczi László (független)[1] | ||
| Irányítószám | 4625 | ||
| Körzethívószám | 45 | ||
| Testvértelepülései | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3712 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 610,52 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 6,94 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 24′ 25″, k. h. 22° 10′ 28″ | |||
 Záhony
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
| |||
| Záhony weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Záhony témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Záhony Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye legészakibb fekvésű városa és (Zsurk után) a második legészakibb fekvésű települése. Az itt határfolyóként húzódó Tisza bal partján fekszik, központjától alig több mint egy kilométerre nyugatra, közigazgatási határszélén található Magyarország, Szlovákia és Ukrajna hármashatára. Fontos közúti és vasúti határátkelőhely, 1990 előtt a Szovjetunió, ma Ukrajna felé; a Budapest–Moszkva közti vonalon közlekedő vonatok itt lépték át az országhatárt.
A határ magyar oldalán négy településsel szomszédos: kelet felől Zsurkkal, délkelet felől Tiszaszentmártonnal, dél felől Tiszabezdéddel, délnyugati szomszédja pedig Győröcske. Nyugat felől a szlovákiai Kistárkány (Malé Trakany) községgel, északnyugat és észak felől az ukrajnai Tiszasalamon (Соломоново), északkelet felől pedig az ugyancsak Ukrajnához tartozó Csap (Чоп) településekkel határos.
A város területén áthalad, dél-északi irányban, a lakott terület nyugati szélén a 4-es főút, közúton ezen érhető el a legegyszerűbben, az ország belső részei felől éppúgy, mint az ukrajnai határátkelőhely irányából.
A környező községek közül Zsurkkal és a várostól délkeleti irányban fekvő más településekkel a 4115-ös út, Győröcskével a 4147-es út köti össze; érinti a területét még az Ajaktól induló és Záhony térségéig vezető 4145-ös út is.
Autóbusszal Záhonyból a környező települések Mándok irányába közvetlen járatokkal a 4115-ös úton érhetőek el. A városban a közlekedés kiváló, nehezen megközelíthető területek nincsenek, az utak 100%-ban szilárd útburkolattal rendelkeznek.
Záhony, Zsurk és Győröcske települések között 2009 októberében, 8 kilométer hosszan kerékpárutat adtak át, mely az országos kerékpárút-hálózat részét képezi.
Vasúton Záhony elsősorban a MÁV 100-as számú (Budapest–)Budapest–Záhony-vasútvonalán közelíthető meg, mely Kelet-Magyarország egyik legfontosabb, teljesen villamosított vasúti fővonala, és mint ilyen, az ország belső területei és Ukrajna között biztosít hazai, illetve nemzetközi kapcsolatot. Itt ér véget továbbá a MÁV 111-es számú Mátészalka–Záhony-vasútvonala is, mely mellékvonalként a Záhony és Mátészalka közötti személyszállítás lebonyolításáért felelős. A két vonal záhonyi személyforgalmát Záhony vasútállomás szolgálja ki, amely a város belterületének délkeleti szélén helyezkedik el, közúti elérését a 4115-ös útból kiágazó 41 308-as számú mellékút biztosítja.
Záhony a kelet-nyugati irányú vasúti szállítások terén kifejezetten fontos állomásának számít, az európai V. számú Trieszt-Budapest-Kijev-Moszkva-Horgors (Kína) közlekedési folyosó egyik legjelentősebb csomópontja, összefüggésben az európai normál és keleti széles nyomtávolságú vágányhálózat találkozásával. A volt szovjet (ma ukrán) vasutak ugyanis más európai vasutaktól eltérő nyomtávolsággal épültek ki, ami miatt pedig a két vonalhálózat találkozási pontjain – így Záhony térségében is – átrakási központok kiépítésére volt szükség. Ez Magyarországon részint Záhony, részint a környező települések (Fényeslitke, Komoró, Tuzsér, Eperjeske) területén, a határ túloldalán pedig Csap (ukránul Чоп [Csop]) térségében épült ki, jórészt 1976 előtt. Magyar részről az átrakási központot a Záhony Port működteti; korábban a MÁV Átrakási és Raktározási Igazgatóság végezte ugyanezt a feladatot. Mára az átrakó- és rendező pályaudvarok fokozottan elavultak, az állagmegóváson túl fejlesztésre szorulnak;[3] a közúti fuvarozás ezzel párhuzamos fejlődésével pedig mára a közúti határátkelőhely is nagy jelentőségűvé vált.
A településről az első írásos adatok a 14-15. századból valók. A 14. században a nádori bíróság e településen tartott törvényszéket Ung, Bereg, Ugocsa és vármegyék számára. A 15. századból ismerjük földesura, Agócsi Péter nevét is. 1476-ban a település keleti része a Zsurkhoz tartozó Rátka a Homonnai család tulajdona volt. 1658-ban a Barkóczy család zálogbirtoka. A 18. század végén földesura, Homonnai Drugeth János záhonyi birtokát elcserélte Csicseri Orosz Jánossal. A 19. században Ritter nevű nemes birtoka, aki 1831-ben cukorgyárat létesített.[4]
A lakosság javarészt mezőgazdasági munkákból élt, a kézműipar nem volt jellemző ezen a vidéken. Az 1800-as évek jelentős változást hoztak az aprócska falu életében. Először cukorgyár, később homokkotró, mészégető, hengermalom és fűrészüzem kezdett el működni a településen. 1873-ra megépül a Nyíregyháza-Kisvárda vasútvonal, amit később Záhony érintésével meghosszabbítottak Csapig. Záhony ebben az időben egy kis megállóhely volt csupán, fából épült vasúti épülettel, egyetlen átmenő vágánnyal és ugyancsak fából készült – a Tiszán átívelő – vasúti híddal. Némi előrelépést hozott az 1905-ben megépült Nagykároly-Mátészalka-Csap HÉV-vonal. Erdélyt az északi területekkel összekötő vonal Záhonynál találkozott a Nyíregyháza-Ungvár vasútvonallal, ezáltal a záhonyi megállóhelyből csatlakozó kis állomás lett.
A trianoni békeszerződést megelőzően Záhony Ung vármegyéhez tartozott, 1920 és 1923 között a vármegye Magyarországon maradt részeinek megyeszékhelye, az 1923-as megyerendezés során pedig Szabolcs és Ung k.e.e. (közigazgatásilag egyelőre egyesített) vármegyéhez sorolták. A község 2000 katasztrális területéből 800 holdnyi terület került a határ túloldalára és lett az újonnan megalakult Csehszlovákia része. A korábbi gazdasági kapcsolatokat megszűntek, Záhonyból határállomás lett. Az 1938-as első bécsi döntést követően, amikor Ung vármegye újraalakult, Záhonyt a szomszédos Győröcskével együtt véglegesen Szabolcshoz csatolták. A felvidéki és a kárpátaljai területek visszacsatolásával újabb fellendülés kezdődött, különösen 1941-ben, amikor a Szovjetunió elleni háború miatt megnőtt a hadiforgalom. Az igazi áttörést azonban nem ez jelentette, hanem 1945, amikor a már említett a Tisza túlsó partjára eső területek a Szovjetunió részévé váltak. A normál nyomtávolságú vasútvonalakat, a szovjet politikai vezetés széles nyomtávúra cserélte. Az áru átrakásához megfelelő helyet kellett találni, és ennek eredményeként az akkori ország vezetés Záhonyt szemelte ki a magyar-szovjet vasúti áruforgalom átrakási helyszínéül. A kibontakozó szovjet-magyar vasúti kereskedelem ugyanis megkövetelte, hogy a Szovjetunióból széles nyomtávú sínpályán érkező árut átrakják. Záhonyban az első széles nyomtávú sínpálya 1946-ban épült meg, de közben az állomást is tovább bővítették és rendbe hozták a háborúban lebombázott hidat. A pályaudvar fokozatos bővítésével és az áruszállítás fokozatos növekedésével párhuzamosan megvalósultak egyéb látványos beruházások is. Lakótelepek épültek a nagy számban betelepülő vasutas családok részére. Néhány évtized alatt a határ menti kis község Közép-Európa legnagyobb és legkorszerűbb vasúti csomópontjává vált.
Az 1950-es megyerendezés után az akkor létrejött Szabolcs-Szatmár megyéhez került (1989-től Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Záhony fejlődésében a legdinamikusabb időszakot az 1970-es és az 1980-as évek jelentették. A megnövekedett népességszám mellett városias településközpont került kialakításra. Folyamatosan épültek a többemeletes lakóházak és az irodaépületek.[5]
A Záhonyt várossá nyilvánító okiratot 1989. április 3-án Grósz Károly miniszterelnök adta át Borbély Károly tanácselnöknek. Innentől kezdve van címere és zászlaja a településnek. A címer különlegessége, hogy Záhony az első magyar város, melynek címerében vasúti motívum található.[6]
A pajzs alakú címer alapszíne a kék, a felső mezőben mozdonykereket közrefogó két madár, az alsó mezőben a Tiszát jelképező ezüstszínű hullámok. A címert Hérics Nándor képzőművész tervezte.
A településen 2018. május 6-án időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) kellett tartani,[14] az előző képviselő-testület néhány hónappal korábbi önfeloszlatása miatt.[16] A választáson a hivatalban lévő polgármester is elindult, és 80 %-ot meghaladó eredményével magabiztosan erősítette meg pozícióját.
Neve szláv eredetű, etimológiailag azonos eredetű a gömöri Zahoniska nevű falunévvel, vagy a székelyföldi Zágon helység nevével.
2001-ben a város lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát,[17] de a településen kisebb roma közösség is található.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,4%-a magyarnak, 0,8% cigánynak, 0,2% németnek, 0,2% ruszinnak, 1% ukránnak mondta magát (15,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 14,9%, református 41,3%, görögkatolikus 6,8%, felekezeten kívüli 6% (30% nem válaszolt).[18]
2022-ben a lakosság 91,6%-a vallotta magát magyarnak, 2,8% ukránnak, 0,9% cigánynak, 0,5% ruszinnak, 0,1-0,1% németnek, bolgárnak, szlováknak, szerbnek és lengyelnek, 2,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 13,1% volt római katolikus, 38,2% református, 6,3% görög katolikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,5% ortodox, 0,1% evangélikus, 6,3% felekezeten kívüli (34,4% nem válaszolt).[19]
Záhony gazdasági helyzetét meghatározza az 1980-as évek végéig dinamikus ütemben fejlődő vasúti átrakó és a hozzá tartozó logisztikai tevékenységek. A rendszerváltást követően Záhony szerepköre jelentős mértékben megváltozott. A gazdasági szerkezetváltás és a keleti piacok (szállítás/kereskedelem) beszűkülése rendkívül érzékenyen érintette a települést. A város és a térség gazdasági fejlődését azonban továbbra is jelentősen befolyásolják a nemzetközi térben zajló folyamatok, leginkább az orosz-ukrán helyzet. A gazdasági ágak eloszlásában a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás részedése rendkívül csekély, míg az iparral kapcsolatos vállalkozások aránya valamivel magasabb, de szintén alacsony a számuk. A gazdaság fő húzóágát a szolgáltatások jelentik, részedésük 2012-ben 87,4% volt, mely meghaladta mind a megyei (76.8%) és mind az országos (79,9%) átlagot.[20]
A Záhonyi VSC helyi sportegyesület labdarúgó szakosztálya története során többnyire a Megye I-ben és az NB III-ban szerepelt. A 2016–17-es idényben a csapat a Megyei másodosztályban játszott, majd a szezont követően megszűnt.[21] Az egyesület keretein belül azonban továbbra is működik asztalitenisz, darts, természetjáró és sakkszakosztály. 2019 nyarán Záhonyi VSE néven új labdarúgócsapat alakult, amely a Megye III-ban indult el.
A sportolni vágyók igényeinek kielégítését a városi sporttelep és a városi uszoda biztosítja.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
