(1930–1996) magyar politikus, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP főtitkára From Wikipedia, the free encyclopedia
Grósz Károly (Miskolc, 1930. augusztus 1. – Gödöllő, 1996. január 7.) magyar politikus, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP főtitkára.
| Grósz Károly | |
 | |
| Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 12. elnöke | |
| Hivatali idő 1987. június 25. – 1988. november 24. | |
| Előd | Lázár György |
| Utód | Németh Miklós |
| A Magyar Szocialista Munkáspárt 2. főtitkára | |
| Hivatali idő 1988. május 22. – 1989. október 7. | |
| Előd | Kádár János |
| Utód | Nyers Rezső |
| Született | 1930. augusztus 1. Miskolc |
| Elhunyt | 1996. január 7. (65 évesen) Gödöllő |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Párt | MSZMP |
| Házastársa | Grósz Károlyné (1932–1989) |
| Gyermekei | Grósz Iván (1952–2008) Grósz Péter (1956-2019) |
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (1973) |
| Halál oka | veserák |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Grósz Károly témájú médiaállományokat. | |
1930. augusztus 1-jén született miskolci munkáscsaládban. Apja Grósz Károly, a Diósgyőri Gépgyár esztergályosa; anyja Szikora Margit nyomdai berakónő. A négy elemi és négy polgári után a Diósgyőri Gépgyárban volt lakatosinas (1944–1945), majd nyomdásznak tanult, mialatt a Borsodi Nyomda nyomdászinasa illetve -segéde volt (1945–1949). 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba. 1949–1950 között a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége Abaúj vármegyei szervezetének titkára volt Szikszón, majd 4 évig hadnagyként, aztán főhadnagyként a jugoszláv–magyar határon teljesített szolgálatot. 1954-től a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője lett.[1][2]
1956-ban a forradalom alatt a posztján maradt. Az újságíróknak megtiltotta, hogy az eseményekről tudósítsanak, az Észak-Magyarország napilap fejlécéről a Kossuth-címert is eltávolíttatta.[forrás?] November 4-én a megyei pártapparátus vezetőjévé választották. 1961-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága (KB) agitációs és propagandaosztályának munkatársa, közben pedig a Rádió és az MTV párttitkára is volt. 1968-tól a KB agitprop-osztályának helyettes vezetője, majd 1974-től vezetője lett. Közben előbb a KISZ titkáraként tevékenykedett,[3] majd rövid ideig (1973. október – 1974. augusztus) betöltötte az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkári tisztségét,[4] később pedig öt éven át (1979 végétől 1984 végéig) a Borsod megyei pártbizottságot vezette. 1980-ban beválasztották az MSZMP KB-ba. 1984–1987 között a Budapesti Pártbizottság első titkára volt. 1985-ben az MSZMP Politikai Bizottságába is bekerült.
1987 júniusában megválasztották a minisztertanács elnökévé. Programjában elismerte a piacgazdasági nyitás szükségességét, de a megújulást a szocializmuson belül képzelte el. Miniszterelnöksége idején vezették be az általános forgalmi adót (ÁFA) és a személyi jövedelemadót (SZJA). Kormányának tagjai közül néhányan a rendszerváltás után is aktívak maradtak, például Csehák Judit (miniszterelnök-helyettes, majd szociális és egészségügyi miniszter) és Medgyessy Péter (pénzügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, majd miniszterelnök).
Az 1988. május 22-én megtartott pártértekezleten teret nyert az MSZMP reformszárnya, amely a „kibontakozási programot” bizonyos társadalmi lazítások árán kívánta megvalósítani. A piacosítást és decentralizálást tűzte ki célul, mivel az egész folyamat a gazdaság katasztrofális, fenntarthatatlan teljesítményével indult. Ennek eredményeképpen Kádár Jánost májusban a reformisták leváltották, a helyébe pedig Grószt választották meg a párt új főtitkárának. Grósz azonban nem tudta követni a saját maga által indított ambiciózus reformot, annak sem társadalmi, sem gazdasági vonatkozásait nem mérte fel helyesen. 1988 novemberében ellenforradalmi veszélyről beszélt és fehérterrort vizionált, amikor az ellenzéki törekvések (konkrétan az Ellenzéki Kerekasztal) szóba került.[5][6]
Novemberben már lemondásra kényszerült és Németh Miklósnak adta át a miniszterelnöki posztot. 1989 januárjában Pozsgay Imre népfelkelésről beszélt, amire az éppen Svájcban tartózkodó Grósz január 30-án kijelentette, hogy Pozsgay nem ítélheti meg az 56-os események jellegét, arra csak az MSZMP KB jogosult. Meglepetésére február 11-én a KB is megállapította: "Népfelkelés történt 1956. október 23-án, igaz, hogy ellenforradalomba torkollott." Ezzel a merev Grósz már végképp nem érthetett egyet; nagyívű MSZMP-s karrierje ekkor zsákutcába jutott, főszerepe a politikai porondon véget ért.
A rendszerváltás során ragaszkodott a szocialista politikai rendszer és a Varsói Szerződés fenntartásához. Az USA-beli útján és az NSZK-ban tett látogatásán[7] kívül további külpolitikai tevékenysége Nicolae Ceaușescu román pártvezetővel Aradon tartott találkozója volt, amit azonban már akkor is súlyos kudarcként értékeltek és ennek megítélése azóta sem változott.
1989. március 29-én bejelentik a többpártrendszert, majd október 7-10 között az MSZMP rendkívüli kongresszusán az utódpárt, az MSZP megalakulását.[8][9] Grósz Berecz Jánossal és másokkal az új pártba nem lépett be, ehelyett részt vett az MSZMP újjászervezésében, példának a „felszabadulás” utáni időket és az 1956-os forradalmat követő hónapokat tekintve. 1990-ben lemondott MSZMP KB-tagságáról és végleg visszavonult a politikától. 1996-ban hunyt el veseelégtelenségben.
Felesége, akitől két gyermekük született, 1989. július 16-án, két nappal Kádár János temetése után hunyt el súlyos betegség következtében.[10]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
