Vaszilij Vasziljevics Sztruve

Vaszilij Vasziljevics Sztruve (Василий Васильевич Струве, Orosz Birodalom, Szentpétervár, 1889. február 2.^[1] – Szovjetunió, Leningrád, 1965. szeptember 15.) orosz orientalista, az ókori Kelet professzora.

Vaszilij Vasziljevics Sztruve
Életrajzi adatok
Született	1889. február 2.  Orosz Birodalom Szentpétervár
Elhunyt	1965. szeptember 15. (76 évesen)  Szovjetunió Leningrád
Sírhely	Szerafim temető
Ismeretes mint	keletkutató
Nemzetiség	orosz
Állampolgárság	Szovjetunió
Iskolái	Faculty of History and Philology of St. Petersburg University Faculty of Oriental Studies of the St. Petersburg University Annenschule
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Szentpétervári Egyetem
Pályafutása
Szakterület	egyiptológia
Kutatási terület	egyiptomi és sémi filológia
Tudományos fokozat	ókortudományok doktora
Munkahelyek
Szakmai kitüntetések
Lenin-rend (1945. június 10.) A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1959. március 19.) Merited Scientist of the Uzbek SSR (1943)
Akadémiai tagság	Szovjet Tudományos Akadémia 1935

Élete

Korán elvesztette szüleit; Vaszilij Berngardovics Sztruve (1854–1912) fogadott fia lett és felvette családi nevét.^[2] A porosz Struve család tagja, Friedrich Georg Wilhelm von Struve dédunokája, Berngard Vasziljevics Sztruve (Bernhard Wilhelm von Struve, 1827–1889) asztraháni és permi kormányzó unokája. Nagybátyja Pjotr Berngardovics Sztruve (1870–1944).

1907-től 1911-ig tanult a Szentpétervári Egyetemen történelmet és filológiát, emellett ógörög és klasszikus latin nyelvet. Borisz Alekszandrovics Turajev orosz egyiptológus tanítványa volt, így óegyiptomi nyelvet is hallgatott. 1911–1913-ban Berlinben Adolf Ermant hallgatva képezte magát tovább az egyiptomi nyelvből. 1916-tól majdnem öt évtizedig a Szentpétervári (később Leningrádi) Egyetemen tanított, 1920-ig magántanárként, ettől kezdve az egyetem professzoraként. Akkáddal, biblikus héberrel és egyéb sémi nyelvekkel is foglalkozott. 1919–1933 között az Ermitázs egyiptomi osztályán is dolgozott, és főleg démotikus papiruszok fordításával foglalkozott.

1928-ban védte meg disszertációját „Manethón és kora” címmel. Ezzel megszerezte az ókortudományok doktora címet. 1937–1940 között a Szovjet Embertani és Néprajzi Intézet igazgatója volt. 1941-től 1950-ig az Институт востоковедения РАН (ókori keleti intézet) igazgatója. Tagja volt számos szovjet és külföldi tudományos szervezetnek, köztük a koppenhágai Nemzetközi Egyiptológus Szövetségnek.

Sztruve úttörője volt a pozitivista történelemkutatást felváltó marxista szemléletű, a társadalmi és gazdasági struktúrák változásait messzemenően figyelembe vevő kutatásoknak. A társadalmi kutatásokat kiterjesztette a sumer, asszír, ugariti, urartui, iráni államokra is.

Magyarul

• Az ókori Kelet világából; szerk. V. V. Sztruve, ford. Borzsák István; Művelt Nép, Bp., 1956

Jegyzetek

1. Az Orosz Birodalomban akkor érvényes Julián naptár szerint január 21.
2. Династия астрономов из рода Струве (V. K. Abalkin et al. Hozzáférés: 2019-02-04)

Források

• Vasilii Struve
• Sztruve válogatott művei
• Sztruve művei