Tinnye
magyarországi község Pest vármegyében From Wikipedia, the free encyclopedia
magyarországi község Pest vármegyében From Wikipedia, the free encyclopedia
Tinnye község Pest vármegye nyugati szélén, a Pilisvörösvári járásban, a budapesti agglomerációban.
Tinnye | |||
A tinnyei katolikus templom és környéke | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Magyarország | ||
Vármegye | Pest | ||
Járás | Pilisvörösvári | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Nagy Jenő (független)[1] | ||
Jegyző | Geréb Tünde | ||
Irányítószám | 2086 | ||
Körzethívószám | 26 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1968 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 104,1 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 239 m | ||
Terület | 16,14 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Dunántúli-középhegység[3] | ||
Földrajzi középtáj | Dunazug-hegység[3] | ||
Földrajzi kistáj | Gerecse-vidék[3] | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 37′ 00″, k. h. 18° 46′ 60″ | |||
Tinnye weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tinnye témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Pilis, a Budai-hegység és a Gerecse között, a Békás-patak (Körtvélyes-patak) völgyében, Budapesttől közúton (megközelítési iránytól függően) mintegy 30-35 kilométerre található. A települést átszeli az Esztergom és Zsámbék térségét összekötő, Pilisjászfalu és Herceghalom között húzódó, a távlati tervek szerint a közbeeső településeket elkerülő, ám egyelőre mindegyiket érintő, 102-es számú másodrendű országos főút (2013 előtt az út itteni szakasza az 1104-es útszámozást viselte).[4][5] Piliscsabával az 1133-as út, nyugati szomszédjával, Únnyal, illetve azon keresztül Csolnokkal és Doroggal az 1106-os út köti össze.
A települést a jövőben az M1-es autópályát Esztergommal összekötő M100-as autóút (korábbi tervezési nevén R11-es gyorsút) fogja tehermentesíteni. Az autóút építését 2022-ben elhalasztották. A már építési engedéllyel rendelkező gyorsforgalmi autóút kivitelezésére 2024-ben feltételes közbeszerzési eljárást írnak ki – erre Lázár János tett ígéretet a térség országgyűlési képviselőinek.[6]
Tinnye és környéke már az ókorban is lakott hely volt. Területén római, honfoglaláskori, Árpád-kori és török időkből származó leleteket is találtak. A Páskom nevű részen földvármaradványok találhatók, valószínűleg szintén az Árpád-korból. III. Béla király uralkodása alatt (1172-1196) a Dél-Franciaországból bevándorolt Aynard nemzetség[7] nyerte adományul a környéket. A tatárjárás után a településtől délkeletre emelkedő (ma Perbálhoz tartozó) hegycsúcson Aynard lovag vára állott, rövid ideig, mely térségi belviszályok következtében pusztult el.
A falu első okleveles említése 1274-ből ismeretes, ekkor Tinnyei Miklós birtoka volt. Visegrád vára 1259-es elkészülte után a várhoz tartozó uradalom birtokai közül Tinnyét a nyúlszigeti apácák kapták 1261-ben.[8] 1300 után a község egy ideig lakatlan volt. 1319 előtt az akkor lakatlan területet a király Hontpázmány nemzetségbeli Kázmérnak és Andrásnak adta. 1319 után II. Mojs nádor testvére Tinnyét Vernel és fia László budai várnagyoknak zálogosította el.[9]
I. (Nagy) Lajos király 1346-ban Iwandorf Jánosnak és Zudar Péternek királyi főpohárnoknak adományozta. 1361-ben Magyar Pál nejének, a Nádasd nemzetségbeli Gelsei Margitnak[10][11] tulajdona volt. Templomát a korabeli írások már ekkor említették. 1367-ben az óbudai Klarissza, 1477-ben részben a nyúlszigeti apácák, részben Magyar Balázs (1472–76) birtokában volt.
1541-ben a törökök kezére került, de a település a török idők alatt sem néptelenedett el, lakott hely maradt, s az apácák is fenntartották itteni tulajdonjogukat, ugyanakkor mellettük birtokosa volt a településnek a Hagymássy, majd az Eölbey család is.
1715-ben Tinnyén 23 adózott portát írtak össze, a lakosság létszáma azonban folyamatosan emelkedett. 1825-ben már 1364 lakost számláltak a településen.
1754-ben Sőrich Farkas és Balog Mátyás vármegyei esküdtek voltak a birtokosok.[12]
1842 és 1846 között itt lakott Kossuth Lajos, akinek a szomszédos Úny községben kisebb birtoka volt. A 19. század folyamán a közbirtokos családok mintegy 30, főként klasszicista stílusú kúriát építettek. A mai napig is felismerhető néhány szép arányú udvarház, volt nemesi kúria, de tulajdonosaik nem képesek helyreállítani azokat, állagukat megóvni.[13][14][15]
Az itt épült kúriáknak két típusa ismert. A gazdagabb, módosabb, nagyobb telekkel rendelkező nemesek tornácos, kétsoros (kétmenetes), zárt alaprajzú kúriát építettek; ilyen volt például az 1808-ban épült Csehfalvay-kúria. A másik alapvető típus az „L” alaprajzú kúria volt. Ezt a típust jellemzően a kisebb alapterületű telkekre tervezték.[16]
A legfontosabb közbirtokos családok: Miskey,[17] Posgay, Friebeisz,[18] Csehfalvay, Setéth[19] Tiborcszeghi Horváth,[20] Simontsits,[21] Hyros,[22] Sántha, Privorszky, Koltay, Ocskay, Hatala, Huszár, Hegedüs,[23] Somogyi, Párnicky, Újfalussy, Hoblik, Gajzler, Wattay, Vásárhelyi, Hantken,[24] Szokoli, Kossuth.
A közbirtokosság[25] tagjai közül többen országos jelentőségű ügyekben is tevékenyen működtek közre. Így Simontsits János, mint Pest megye alispánja Fáy András barátjaként részt vett a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Nemzeti Színház alapításában és működtetésében.[26]
1870 óta számos egyesület működött: tűzoltó-, takarék-, gazda műkedvelő egyesületek, Hangya Szövetkezet. Működésük pezsgő gazdasági, társadalmi, kulturális életet eredményezett a kis településen. A 20. század első felében köves utak, árkok, hidak, Népház épültek, bevezették a villanyt, országos vásárokat tartottak.[26]
1922-ben Kodály Zoltán észak-dunántúli népdalgyűjtéseinek Tinnye volt az egyik állomása[27][28]
A második világháború nagy pusztítást végzett. Több kisebb csata, rendszeres bombázások voltak, a terület többször cserélt gazdát. A zsidó lakosok nagy része a XIX. század végén elköltözött, a háború idején 71 elhurcolt személyből egy fő tért vissza.
Az 1950-től működő Kossuth, majd Új Élet Termelőszövetkezet[29] 1975-ben beolvadt a töki Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezetbe.[30]
1956. december 22-én a helyi termelőszövetkezet vezetője a karhatalommal beidéztetett a tanácsházára száz helyi férfit, akik ki akartak lépni a szövetkezetből. Szabadon bocsátásuk érdekében spontán tüntetés alakult ki, elsősorban az érintett feleségek köreiből, amire válaszul a karhatalmi egység vezetője a tömegbe lövetett; a sortűznek egy halálos áldozata volt.
A Piliscsaba felé vezető műút mentén Török-várnak nevezett, ismeretlen eredetű földhányás található, alatta Török-kútnak nevezett, jóvízű forrás, távolabb pedig a Garancsi-tó látható.
Az egykori Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1951. augusztus 1-jei, 217-es számú határozatával döntött Tinnye-Jászfalu lakott hely Piliscsabához történő csatolásáról.[31]
Önálló településsé válása (Piliscsabáról leválása) dr. Bak Ferenc polgármesterségének idejére esett, aki a rendszerváltástól 2014. február 8-án bekövetkezett haláláig vezette a települést.[32]
A 2000-es évek elején új lakónegyedekkel bővült a község. Ezek a Makkfa Liget,[33] Mediterrán-völgy,[34] Királyvölgy.[35] Ennek eredményeként a település lakosságszáma folyamatosan növekszik.
Kossuth 1842-tól 1846-ig, családjával lakott itt. Somogyi Antal táblabíró[36] 60 holdnyi birtokát és lakóházát vásárolta meg, részint hogy a jó levegőn tüdejét gyógyítsa, részint hogy Pest vármegyei birtokkal rendelkezvén (a szomszédos Úny községben és az akkor még Tinnyéhez tartozó Jászfalu-pusztán[37] kisebb birtoka volt) a megye követe lehessen. Az ország több vezető politikusa kereste fel tinnyei otthonában.[13] Házát, mely ma egyben műemlék is, emlékoszlop jelöli. A községben az egyik utca, a helyi iskola[38] és a művelődési ház[39] is a nevét viseli. A hagyomány szerint a községből kivezető út eperfasorainak ültetéséről is ő rendelkezett.
Tinnye nevének eredete még tisztázást igényel, de fennmaradt egy régi, tréfás anekdota, mely a falu nevét a dinnyéével rokonítja; ugyanaz az anekdota több másik, környező falu nevének eredetét is „megmagyarázza.”[40]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1547 | 1604 | 1640 | 1728 | 1946 | 1898 | 1968 |
2008 | 2013 | 2014 | 2018 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2023 januári adatok alapján a község állandó lakosainak száma 1957 fő, ebből 975 nő, 982 férfi[84]
2024 januári adatok alapján a település lélekszáma meghaladta a 2000 főt.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89%-a magyarnak, 1,9% cigánynak, 1% németnek, 0,6% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (10,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 33%, református 18,2%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,7%, felekezeten kívüli 21,5% (24% nem nyilatkozott).[85]
2022-ben a lakosság 88%-a vallotta magát magyarnak, 2,7% németnek, 1% cigánynak, 0,5% szlováknak, 0,2% horvátnak, 0,1-0,1% szerbnek, románnak, lengyelnek, görögnek, örménynek, bolgárnak, ruszinnak és ukránnak, 4,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 21% volt római katolikus, 10,1% református, 0,8% evangélikus, 0,6% görög katolikus, 0,2% ortodox, 0,1% izraelita, 0,7% egyéb keresztény, 0,4% egyéb katolikus, 17,3% felekezeten kívüli (48,4% nem válaszolt).[86]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.