(1911-2001) magyar színésznő From Wikipedia, the free encyclopedia
Tasnády Fekete Mária (más írásmóddal Tasnádi-Fekete Mária, Maria De Tasnady, Maria von Tasnady[6]) (Lónyatelep, 1911. november 16.[7] – München, 2001. március 16.[7]) magyar színésznő, szépségkirálynő, Radványi Géza filmrendező felesége, ennélfogva Márai Sándor író sógornője.[8]
| Tasnády Fekete Mária | |
 | |
| 1935-ben | |
| Született | Tasnády Fekete Magdolna 1911. november 16.[1][2][3] Petrilla[4] |
| Elhunyt | 2001. március 16. (89 évesen)[1][2][3] München[5] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Radványi Géza Bruno Duday |
| Foglalkozása | |
| Színészi pályafutása | |
| Tevékenység | színész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tasnády Fekete Mária témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alkalmasint az ősi tasnádi Fekete család leszármazottja, amely nemessége megújítását 1701-ben I. Lipóttól kapta.[9][10] 1911-ben (vagy 1912-ben) Erdélyben, Hunyad megyében, a Lónyay-telepen született. Az első világháború után szüleivel a Miskolc melletti Ormospusztára kerültek, mivel édesapja, Tasnádi Fekete Aladár a helyi bányaüzem orvosa lett,[11][12] és a család az ormosbányai orvosi rendelő épületében[13] lakott. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten kezdte el és Miskolcon érettségizett. A budapesti egyetemre mint ösztöndíjas hallgatót vették fel.[14]
Német–magyar szakos tanárnak készülő másodéves bölcsészhallgatóként egyetemi ösztöndíját akarta kiegészíteni, de első nyilatkozata szerint barátnője, Timbó Nelli festőművésznő[14] hathatós rábeszélésére is,[15] 1931-ben benevezett a Miss Hungária szépségversenyre. Csak az utolsó napon jelentkezett,[16] de a versenyt mégis megnyerte.[17][18] Az eseményt követően a Színházi Élet 1931/6. számának címlapfotóján az ő portréja szerepelt.[14] Miskolcra történő hazaérkezéséről a korabeli filmhíradó is beszámolt.[19] A győzelem mellé járt egy 150 négyszögöles balatoni telek a Siófoktól délnyugatra épülő, Balatonlidónak nevezett villatelepen,[20] valamint részt vehetett a párizsi Miss Európa választáson, amelyen a tizenhat induló között döntős helyezést ért el és „A legszebb mosolyú hölgy” címet kapta a zsűritől.[21][22][23]
A Miss Hungária szépségkirálynővé választása után abbahagyta egyetemi tanulmányait. Szerződési feltételeinek való megfelelés érdekében Berlinbe költözött[24] a weimari Németországba, ahol 1932-ben debütált A fenség mulat (Durchlaucht amusiert sichben) címűben, majd számos német filmben szerepelt.[25] Berlinben az Oldenburgi Staatstheaterben színésznőként és énekesként, később a berlini Schiller Színházban lépett fel.[26] 1936-ban a hitleri Németországban az UFA filmstúdió egyszerre három magyar színésznőt is szerződtetett a következő évi filmjeihez, Rökk Marikát, Eggerth Mártát és Tasnády Fekete Máriát, aki a Színházi Élet szerint éppen akkor fejezte be első filmjének (Schlussakkord[27]) felvételeit.[28] Berlinben összeismerkedett egy magyar származású filmproducerrel, az akkor már ötvenen felüli Bruno Dudayval,[7] aki szerepet kínált és házassági ajánlatot tett neki, amit ő elfogadott, amivel a férfi harmadik felesége lett.[15] A házasságból született kislányuk Duday Anasztázia (Éva).[29][30][31] Ezután találkozott Radványi Géza filmrendezővel, aki a férjétől megkérte a kezét, az „asszonykérést” a férj először csak egy vicces filmötletnek vélte.[32][15]
Radványival 1937-ben házasodtak össze.[33] Külföldön Maria von Tasnady néven vált ismertté. Élete első színházi szerepét a Magyar Színházban Székely Júlia IX. szimfónia című darabjában játszotta el.[34] A házaspár 1939-ben hazaköltözött Magyarországra, ahol Tasnády filmrendező férjének több sikeres filmjében is szerepelt. Korának vezető magyar színészeivel játszhatott együtt: Jávor Pállal, Vaszary Pirivel, Páger Antallal, Gózon Gyulával, Csortos Gyulával, Tímár Józseffel és másokkal.[35] Fényképei, a filmsztároknak járó ünnepléssel megjelentek nagy külföldi képeslapok címlapján is.[36] Az 1940-es évek elején Radványi neorealista trilógiájának (Zárt tárgyalás, Európa nem válaszol, Egy asszony visszanéz) mindegyik filmjében főszerepet játszott. A Zárt tárgyalás és az Európa nem válaszol című film jól szerepelt az 1941-es Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, Radványi Géza és Tasnády Fekete Mária is Olaszországba szerződött.[37] 1942-ben Jávor Pállal szerepelt a Fehér emberek (Inferno giallo)[38] című olasz filmben, amelyet férje rendezett.[39] 1941-ben ő volt az egyik főszereplője a magyar filmgyártás filmtechnikai szempontból fontos mérföldkövét jelentő első magyar színes filmnek, a kasszasikert arató A beszélő köntös című alkotásnak.[40] Muhi Klára rendező így ír a művészházaspárról: „Tasnády mindig ugyanaz az »értelmiségi vamp« – ez kettejük művészi leleménye.”[41]
Ebben az időszakban a fasiszta Olaszországban sok magyar filmszínész dolgozott, Jávor Pálon és Tasnádyn kívül Tabódy Klára, Simor Erzsi, Nagy Kató, Szeleczky Zita is.[42] A férje által 1943-ban rendezett Fehér emberek itáliai forgatása során a Cinecittà filmstúdióban rendezett lukulluszi banketten[43] mindkettőjük súlyos ételmérgezést kapott a felszolgált romlott kagylótól. Radványi Géza egy évig vakon élt, míg felesége szemhéj- és arcizommozgató idegeinek enyhe bénulása maradandó nyomokat hagyott.[44][45] Az esetről semmilyen hiteles adat nem áll rendelkezésre, de a színésznő arcának egy része merevvé vált, ami további filmkarrierjét megnehezítette.[46]
A második világháborút követően a Mozi újság 1946. évi 14. száma arról tudósított, hogy Tasnády Fekete Mária, filmszínésznő is elmegy Bécsbe filmezni, miközben férje egy film forgatókönyvén dolgozik, melynek címe „Valahol Európában”. Radványi 1947-ben a magyar film első, háború utáni világsikerét alkotta meg, a Magyar Kommunista Párt által alapított Radványi Mafirt produkció által finanszírozott Valahol Európában című filmjével.[47] Az elkészült film körül ideológiai viták robbantak ki, és sokan a férje ellen fordultak.[41] A férjét ért támadások miatt, akit Magyarországon a rákosista sajtó hazaárulással és kozmopolitizmussal vádolt,[48][49] 1948-ban mindketten Olaszországba távoztak.[50] 1949-ben a film világsikere után férjét, Radványi Gézát Magyarországon Kossuth-díjjal tüntették ki.[51] 1951-ben az emigrációja után, Olaszországban eljátszotta Maria von Tasnady néven Enrico Caruso anyját az Enrico Caruso: A legendás hang (Enrico Caruso, leggenda di una voce) című filmben.[52][53][54]
Róma és Párizs után férjével kapcsolata elhidegült, akitől 1953-tól különváltan élt, bár hivatalosan nem váltak el, és férje később is támogatta.[15][55] 1954-től Münchenben élt, ahol a Szabad Európa Rádió bemondójaként és hírolvasójaként dolgozott[56] 21 éven át, és ki akart vándorolni Amerikába. 1957-ben kisebb szerepet kapott a német Die Prinzessin von St. Wolfgang című filmben. Ezt követően felhagyott a filmezéssel, s mint színésznőt elfeledték. Pusztaszeri László történész szerint, aki megírta élettörténetét, a színésznő láncdohányos volt, vélhetően bipoláris depresszióban szenvedett, időnként cél nélkül utazgatott, költekezett, majd bezárkózott.[57] Ismert egy állambiztonsági ügynök rövid jelentése, amely 1958. július 15-én született Tasnády Fekete Máriáról.[58] 90. születésnapját már nem érhette meg, 2001-ben egy müncheni idősek otthonában magányosan és szegényen hunyt el.[7][30] 13 kilométerre Münchentől a planeggi temetőben síremlékén a felirat: Maria von Tasnady.[59][60]
Tasnády Fekete Mária magyar, olasz, francia, német és spanyol filmekben is szerepelt, eredeti nyelven.[57]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
