Tábori György (író)

Tábori György, vagy nemzetközileg ismert nevén George Tabori (Budapest, 1914. május 24. – Berlin, 2007. július 23.) magyar író, BAFTA-díjas forgatókönyvíró és színházi rendező, a 20. századi világszínház meghatározó alakja, Tábori Kornél fia, Tábori Pál magyar író, újságíró bátyja. Műfordítóként a Tábory György névváltozatot is használta.

Ez a szócikk a drámaíróról és színházi rendezőről szól. Hasonló címmel lásd még: Tábori György (egyértelműsítő lap).

Tábori György
Varga Imre domborműve, berlini lakóházán
Élete
Született	1914. május 24. Budapest
Elhunyt	2007. július 23. (93 évesen) Berlin
Sírhely	Dorotheenstadti temető
Szülei	Tábori Kornél
Házastársa	Viveca Lindfors (1954–1972)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	színmű
Kitüntetései	Büchner-díj (1992) Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland Walter-Hasenclever-Literaturpreis (1998) Nestroy-díj (2001) Kainz Medal Concordia Prize (1998) Kassel Literary Prize (2001) Ernst Hoferichter-díj (1987) Berliner Kunstpreis (1981) Mülheimer Dramatikerpreis (1990) Peter-Weiss-díj (1990) Goethe-érem (2000) Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1997) Grand Officer, Special Class of the Order of Honour for Services to the Republic of Austria BAFTA-díj a legjobb forgatókönyvnek (The Young Lovers) Jeanette Schocken Prize Jeanette Schocken Prize (2003)
Tábori György weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tábori György témájú médiaállományokat.

Emléktáblája Budapest VIII. kerületében. Varga Imre képzőművész alkotása

Életpályája

Anyja, Elsa osztrák orvos lánya volt, innen Tábori kétnyelvűsége. Fiatalon költözött az akkori Európa színházi fővárosába, Berlinbe, de 1935-ben zsidó származása miatt el kellett hagynia az országot. Londonban a BBC-nek dolgozott és brit állampolgárságot szerzett. 1947-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol Bertolt Brecht- és Max Frisch-műveket fordított és forgatókönyveket írt. Ő írta például Alfred Hitchcock 1953-ban forgatott I Confess című filmjének forgatókönyvét).

Az 1950-es és ’60-as években több darabját állították sikerrel színpadra New Yorkban, az elsőt (Menekülés Egyiptomba) 1952-ben a Music Boxban, Elia Kazan rendezésében. Saját művein kívül színpadi kollázsokat állított össze más szerzők, például Brecht műveiből, akit személyesen ismert, miként Thomas Mannt is.

1966-tól második feleségével, Viveca Lindforsszal, akinek három gyerekét adoptálta, öttagú színjátszó csoportot vezetett The Strolling Players néven.^[1] 1971-ben visszatért Németországba. Életének ebben az utolsó korszakában főképp színházi területen dolgozott, főleg Berlinben, Münchenben, Brémában és Bécsben. 1989-től jórészt Ausztriában élt, de utolsó időszakát Berlinben töltötte. 1987-ben alapította és 1990-ig vezette a bécsi Der Kreis színtársulatot. Utolsó éveiben szinte háziszerzője volt a Brecht alapította Berliner Ensemble-nak; több darabját állították színre.

Díjai

• 1976 – a Német Kritikusok Szövetségének díja
• 1981 – a Berlini Művészeti Nagydíj és a Mannheimi Filmfesztivál Nagydíja
• 1984 – a Mülheimi Drámaíró Díj
• 1988 – Berliner Theaterpreis
• 1991 – Peter Weiss díj
• 1992 – Büchner-díj (a nem anyanyelvi németek közül elsőként kapta meg)

Fontosabb rendezései

• Strindberg: Júlia kisasszony
• Shakespeare: A velencei kalmár, Lear király, Hamlet, Othello
• Beckett: Godot-ra várva
• Eörsi István: Kihallgatás

Fontosabb művei

• George Tabori: Companions of the left hand; Mifflin, Boston, 1946
• Original sin. Novel; Boardman, London–New York, 1947
• The caravan passes; Boardman, London–New York, 1951
• 1952 – Menekülés Egyiptomba
• 1953 – A császár ruhái
• 1958 – Bruhaha
• The journey; Transworld, London, 1959 (Corgi books)
• The Good One; Pocket Books, New York, 1960 (Permabook)
• 1960 – Brecht, Brecht (kollázs)
• 1968 – The Niggerlovers; Kannibálok
• 1969 – Pinkville
• 1972 – Bohócok
• 1975 – Sigmund öröme
• 1977 – Az éhezőművész (Kafka nyomán)
• Unterammergau oder Die guten Deutschen. Hörspiele, Essays; Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1981 (Edition Suhrkamp)
• Son of a bitch. Erzählungen; németre ford. Ursula Grützmacher, Peter Sandberg; Hanser, München–Wien, 1981
• 1983 – Jubileum
• Spiele; németre ford. Ursula Grützmacher-Tábori, Peter Hirche, dalszöveg Volker Ludwig, előszó Peter von Becker; Prometh, Köln, 1984
• Mein Kampf. Farce; németre ford. Ursula Tabori-Grützmacher, zene Stanley Walden; Burgtheater, Wien, 1987
• 1990 – Babilonian Blues
• Theaterstücke, 1-2.; Hanser, München–Wien, 1994

Magyarul

• Mein Kampf; ford. Kurdi Imre; in: Színház, 1991/ápr.
• Jubileum; ford., utószó Eörsi István; in: Színház, 1993/aug.
• A köd mögött; angolból ford. Ambrózy Ágoston; Anonymus, Bp., 1947
• Jubileum. Színművek; Ab Ovo, Bp., 1996 (Abgang könyvek)
• Mein Kampf (Harcom); ford. Kurdi Imre; Nemzeti Színház, Bp., 2010 (Nemzeti Színház színműtár, 178.)

Emlékezete

2010. május 26-án emléktáblát avatott szülőháza, a VIII. kerület, Krúdy Gyula utca 16. homlokzatán a Magyar Színházi Társaság és a Fővárosi Önkormányzat (az emléktábla Varga Mátyás alkotása). Bécsben és Berlinben hasonló emléktáblák felavatására készülnek.