angol színész (1913-1993) From Wikipedia, the free encyclopedia
Stewart Granger, született James Lablache Stewart, (Kensington, London, Egyesült Királyság, 1913. május 6. – Santa Monica, Kalifornia, 1993. augusztus 16.) brit színész, aki Európában és az 1950-es években Hollywoodban is sikereket ért el, főleg romantikus és kalandfilmek pozitív hősének szerepében. A Karl May műveiből készült kalandfilmek rendszeres főszereplője volt, Old Surehand alakítójaként.
| Stewart Granger | |
 | |
| Granger 1970 körül | |
| Született | James Lablache Stewart 1913. május 6.[1][2][3][4][5] Kensington |
| Elhunyt | 1993. augusztus 16. (80 évesen)[1][2][3][4][5] Santa Monica[6] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | négy gyermek: Tracy Granger |
| Szülei | Frederica Eliza Lablache Stewart |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Theatre World Special Award (1990)[9] |
| Halál oka |
|
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1933–1993 |
| Műfajok | western |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stewart Granger témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
James Lablache Stewart néven született London Kensington negyedében, apja James Stewart őrnagy, a Brit Királyi Hadsereg tisztje, a Brit Birodalom Rendjének kitüntetettje (OBE), anyja Frederica Eliza Lablache. James volt egyetlen gyermekük. Az Epsom College elvégzése után a londoni Webber Douglas színiakadémián tanult. (Ez az intézmény 2005 óta a Londoni Egyetem része). Anyai felmenői olasz előadóművészek voltak, nagyapja Luigi Lablache színész, ükapja Luigi Lablache (1794–1858) operaénekes volt.[10]
Orvosi egyetemre járt, első filmszerepét 1933-ban még medikus hallgatóként kapta. A filmesek javaslatára megváltoztatta nevét, hogy ne keverjék össze James Stewart amerikai színésszel. Skót nagyanyjának leánykori nevét, a Grangert választotta új vezetéknevének, apjától örökölt vezetéknevét ezután keresztnévként használta. Barátai és családtagjai továbbra is Jimmynek hívták (eredeti keresztneve, a James után). A nyilvánosság számára azonban haláláig Stewart Granger maradt.
A világháború kitörésekor katonai szolgálatra jelentkezett, skót ezredekben szolgált, majd 1942-ben egészségügyi okból leszerelték.[11] Ezután színpadokon szerepelt, majd 1943-ban szerepet kapott Leslie Arliss rendező A szürke sátán című romantikus horrorfilmjében, James Mason, Margaret Lockwood és Phyllis Calvert mellett. A filmben Granger egy RAF-pilótát játszik, aki a szadista gróftól (Mason) megmenti a szeretett nő (Calvert) életét. A szerep megalapozta Granger karrierjét, a következő évtized egy legkedveltebb romantikus hősévé vált. Phyllis Calvert oldalán egy sor kosztümös kalandfilmben játszott nagy szerepeket, így a Vörös lámpásban (1944) és a Madonna of the Seven Moons-ban (1945), utóbbi a brit filmgyártás legnagyobb kasszasikerét hozta. Megjelent egy-egy történelmi életrajzi filmben is, így pl. Paganini hegedűművészt alakította a Bernard Knowles rendező 1946-os Bűvös vonó című életrajzi filmjében.
1948-ban Basil Dearden Tánc a halott szerelmesekért című romantikus szerelmi történetében, a tragikus sorsú Philipp von Königsmarck grófot és kalandort játszotta Joan Greenwood oldalán, aki a gróf titkos szeretőjét, Zsófia Dorottya braunschweig–lüneburgi hercegnőt alakította.
1949-ben szerződést kapott az MGM-től. Második feleségével, Jean Simmonsszal együtt Hollywoodba utazott. Itt hamarosan a kalandfilmek, különösen a történelmi kosztümös kalandfilmek (az ún. „köpeny és kard”-filmek) népszerű főhősévé vált. George Sanders és a fiatal Pier Angeli mellett főszerepelt Richard Brooks rendező 1951-es Light Touch című bűnügyi filmjében, Deborah Kerr partnereként Allan Quatermaint, a főszereplőt alakította az 1950-es Salamon király kincsében, főszerepeket játszott az 1952-es Scaramouche-ban, az 1953-as Zendai fogoly-ban és A fiatal Bess-ben. 1954-ben Elizabeth Taylor oldalán szerepelt a Brummell kapitányban.
Nagy sikerű főszerepet vitt két látványos, kosztümös, 18. században játszódó kalandfilmben, George Sidney rendező 1952-es Scaramouche című filmjében, Janet Leigh és Mel Ferrer társaságában, majd Fritz Lang rendező 1955-ös kalandfilmjében, a Holdvilágban, filmbéli ellenlábasa George Sanders, partnere Joan Greenwood volt. Fontos alakítása volt még Sandy McKenzie kiöregedett bölényvadász szerepe Richard Brooks 1956-os westernfilmjében, a The Last Hunt-ban (1956), Robert Taylor és Debra Paget mellett. 1960-ban John Wayne-nel alkotott főszereplő-párost Henry Hathaway mozgalmas western-vígjátékában, az Irány Alaszka!-ban. 1956-ban megkapta az amerikai állampolgárságot.[12]
Az 1960-as évek közepétől Granger hollywoodi megbízásai megritkultak, ismét Európában próbált szerencsét. Német nyelvterületen különösen nagy népszerűséget vívott ki, mint Old Surehand, a Karl May regényeiből készült nyugatnémet–jugoszláv koprodukciós „indiános” kalandfilmek – Keselyűk karmaiban (1964), Az olajherceg (1965) és Winnetou bosszúja (1965) – főszereplője, a Winnetout alakító Pierre Brice oldalán. Cyril Frankel rendező A fehér apácák titka című 1966-os angol-német bűnügyi thrillerében, mely Edgar Wallace regényéből készült, ugyancsak Granger adta a főszereplőt, Copper-Smith rendőrfelügyelőt.
1970–1989 között főleg tévésorozatokban foglalkoztatták. 1970–1971-ben a The Virginian című, Wyomingban játszódó western-sorozatban szerepelt Doug McClure, James Drury és Lee J. Cobb társaságában. Az 1978-ben bemutatott Vadlibák című háborús kalandfilmben még eljátszotta az intrikus Sir Edward Matheson bankárt, nemzetközi sztárcsapat tagjaként, Richard Burtonnel, Hardy Krügerrel és Roger Moore-ral, de ezután már nem vállalt mozifilmes szerepet. A televízióknak még sokáig dolgozott. 1982-ben a The Royal Romance of Charles and Diana című angol tévéfilmben Fülöp edinburgh-i herceget, a Erzsébet királynő férjét alakította. 1985-ben szerepelt a Szerelemhajó sorozatban és a Gyilkos sorok egy epizódjában, 1986-ban a Danielle Steel: Keresztutak-ban, 1987-ben a német ZDF televízió A Guldenburgok öröksége című családi sorozatában, 1987 a Kockán nyert szerelem tévéfilmben és 1989-ben a Nem mind arany, ami fénylik tévéfilmben. Utolsó szerepét az 1991-ben sugárzott amerikai Pros and Cons sorozat egyik epizódjában játszotta, James Earl Jones és Richard Crenna társaságában.
1993. augusztus 16-án, 80 évesen hunyt el a kalifornia Santa Monicában, prosztatarák következtében.[13]
Granger háromszor nősült, mindhárom házassága válással végződött:[12]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
