skót színésznő (1921–2007) From Wikipedia, the free encyclopedia
Deborah Jane Kerr-Trimmer (Helensburgh, 1921. szeptember 30. – Botesdale, 2007. október 16.) Golden Globe-díjas skót színésznő. Hatszor jelölték Oscar-díjra, négyszer BAFTA-díjra és egyszer Emmy-díjra. 1994-ben Oscar-életműdíjat kapott „elegáns és szép színészi munkájáért”.[11]
| Deborah Kerr | |
 | |
| Deborah Kerr 1973-ban | |
| Született | Deborah Jane Kerr-Trimmer 1921. szeptember 30.[1][2][3][4][5] Helensburgh |
| Elhunyt | 2007. október 16. (86 évesen)[6][1][2][7][8] Suffolk |
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | skót |
| Házastársa | |
| Élettársa | Michael Powell (1943-44)[10] |
| Gyermekei | három gyermek |
| Szülei | Kathleen Rose Smale Arthur Charles Kerr Trimmer |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1937–1986 |
| Tevékenység | színész |
| Díjai | |
| Golden Globe-díjak | |
| Legjobb női főszereplő (musical/vígjáték) Anna és a sziámi király (1957) | |
| Halál oka | Parkinson-kór |
| Sírhelye | St Mary's Church, Redgrave |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Deborah Kerr témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.png)
_set_1.jpg)
Deborah Kerr 1921-ben született Skóciában. Egy öccse volt. Édesapját, aki építész volt, korán elvesztette: a férfi megsérült az első világháborúban. Kerr táncolni tanult nagynénje bristoli iskolájában, és ösztöndíjjal bekerült a Sadler's Wells balettiskolába. Tizenhét évesen debütált Londonban, a Prométeusz című balettban. Kerr azonban úgy érezte, nem elég jó ahhoz, hogy balerina lehessen: túl magasnak találta magát, ráadásul látva társai ügyességét (mint Beryl Grey vagy Margot Fonteyn), meggyőzte magát, hogy sosem lesz igazi balett-táncos.[10][12] Miután Kerr felfedezte, hogy érdeklődik a színészet világa iránt, különböző apró szerepekkel részt vett Shakespeare-drámákban. Első filmes szerepét George Bernard Shaw drámájának, a Barbara őrnagynak filmadaptációjában kapta (Major Barbara), főszerepben Wendy Hillerrel és Rex Harrisonnal, miután Gabriel Pascal, magyar származású producer egy étteremben odajött hozzá.[10]
A brit filmiparban sorra kapta a főszerepeket, mígnem 1943-ban Michael Powell és Pressburger Imre kiválasztotta őt a Blimp ezredes élete és halála című filmjébe. Kerr az ezredes női ideáljait testesítette meg háromféleképpen. A film forgatása közben ő és Powell szeretők lettek.[10] Később Powell remélte, hogy Kerr elvállalja a neki felkínált szerepet A Canterbury Tale című filmben, azonban Gabriel Pascal már leszerződtette a színésznőt a Metro-Goldwyn-Mayerrel. Kerr szerelmi ügye véget ért Powellel, miután a színésznő Hollywoodba ment filmezni. Első szerepe a Tökéletes idegenekben volt Robert Donattal az oldalán. Egy bugyuta párt játszottak, akik azonban a háború alatt tapasztaltaktól hatalmas változáson esnek át. 1945-ben nyolchetes színházi turnéra ment a Gázláng című thrillerrel. Járt Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban is, és a turné alatt találkozott a brit pilótával, Anthony Bartley-val, aki első férje lett.
Kerr karrierje akkor indult be igazán, mikor 1947-ben főszerepet kapott a Fekete nárcisz című filmben, amely nemzetközi sikert ért el, a színésznő pedig lehetőséget kapott, hogy Clark Gable-lel A házalókban játszhasson.
1949-ben Oscarra jelölték az Edward fiam című filmben nyújtott alakításáért - amely mellesleg Robert Morley angol író színdarabjának adaptációja volt -, ennek ellenére a film nem vonzott nagy érdeklődést. Kerr a Kérlek, higgy nekem forgatása után kedveszegetten vallotta be, hogy nagyon szívesen játszott volna az Afrika királynőjében, amelynek jogaival már a Warners stúdió rendelkezett.[10] Helyette egy másik afrikai történetben adódott lehetősége a színésznőnek, cím szerint a Salamon király kincsében. A film nagyszerűen szerepelt a közönség előtt, ezt pedig követte egy újabb kasszasiker, a nagy költségvetésű Quo vadis.
1952-ben Deborah Kerrt választották a Most és mindörökké című film főszerepére, miután Joan Crawfordnak összetűzése támadt a rendezővel az operatőrt illetően. Kerr három hónapig képezte beszédkiejtését, hogy megszabaduljon az akcentusától, vörös haját pedig szőkére festette. Alakítása sokkolta Hollywoodot és a rajongóit is. Ikonikussá vált az a forró jelenete Burt Lancasterrel, amikor a tengerparton fekszenek egymásba gabalyodva, a hullámok pedig körbe ölelik őket. Kerrt újabb Oscarra jelölték. Ezután a színésznő a Broadwayen is debütált a Tea és vonzalomban, amiben egy iskolaigazgató feleségét játszotta, akinek komolyan meg kellett győznie egy tanulót annak beállítottságát illetően. A darab filmváltozata megsínylette a cenzúrát, a színpadi teljesítménye azonban elismerő kritikát kapott.[10] 1955-ben karrierje a csúcson járt, mikor megkapta Anna Leonowens szerepét az Anna és a sziámi király című filmben, amely meghozta számára a harmadik Oscar-jelölést. A filmben IV. Ráma király (szerepben Yul Brynner) a gyermekeihez és feleségeihez hívja meg a brit Annát, hogy tanítsa őket, közben maga is nagy változásokon megy keresztül.
1956-ban ismét egy apáca szerepét öltötte magára, mint a Fekete nárciszban, az Ég tudja, Mr. Allison című filmben - újból Oscar-jelöléssel a zsebében. A következő évben Cary Granttal játszott a Félévente randevúban, amely a színésznő egyik kedvenc filmje volt.[10] A következő évben Kerrt ismét jelölték Oscarra a Külön asztalokban nyújtott alakításáért. A vélemények azonban megoszlottak Kerrt illetően, egyesek túl mesterkéltnek vélték.[10]
1959-ben Kerr újra Yul Brynnerrel játszott Az utazás című filmben, amelynek társszerzője Peter Viertel volt, Kerr későbbi második férje. 1960-ban a Csavargókban a színésznő egy megrendítő játékot mutatott be egy elnyomott, rongyokban járt feleségről, amely meghozta számára az utolsó Oscar-jelölést, de a díjat nem kapta meg. „Nekem kellett volna nyernem. Nekem!” - nyilatkozta Kerr, és sokan mások is egyetértettek vele, azonban ez a Modern kaméliás hölgy éve volt Elizabeth Taylorral a főszerepben. A hatvanas években már csak másodrangú filmekben szerepelt, nem kapott nagy visszhangot. A hetvenes években színpadon lépett fel, 1982-ben tért vissza tévéfilmek erejéig, mint Agatha Christie novelláskötetének, A vád tanúja és más történeteknek feldolgozására. Kerr 1984-ben életműdíjat kapott a cannes-i filmfesztiválon. A színésznő hivatalosan is nyugdíjba vonult, férjével Svájcba költöztek. 1994-ben Kerrt Oscar-életműdíjjal jutalmazták. Deborah Kerr 2007-ben hunyt el, Parkinson-kórban szenvedett.[12]
Szerepei a Broadwayn
Filmjei
| Év | Cím | Szerep |
|---|---|---|
| 1940 | Contraband | cigarettaárus (jelenet törölve) |
| 1941 | Major Barbara | Jenny Hill |
| Love on the Dole | Sally Hardcastle | |
| 1942 | Penn of Pennsylvania | Gulielma Maria Springett |
| Hatter's Castle | Mary Brodie | |
| The Day Will Dawn | Kari Alstad | |
| A Battle for a Bottle | Linda hangja | |
| 1943 | Blimp ezredes élete és halála | Edith Hunter Barbara Wynne Johnny Cannon |
| 1945 | Tökéletes idegenek | Catherine Wilson |
| 1946 | I See a Dark Stranger | Bridie Quilty |
| 1947 | Fekete nárcisz | Clodagh nővér |
| A házalók | Kay Dorrance | |
| If Winter Comes | Nona Tybar | |
| 1949 | Edward fiam | Evelyn Boult |
| 1950 | Kérlek, higgy nekem | Alison Kirbe |
| Salamon király kincse | Elizabeth Curtis | |
| 1951 | Quo vadis | Lygia |
| 1952 | Thunder in the East | Joan Willoughby |
| Zenda foglya | Flavia hercegnő | |
| 1953 | Julius Caesar | Portia |
| A fiatal Bess | Parr Katalin angol királyné | |
| Álmaim asszonya | Effie | |
| Most és mindörökké | Karen Holmes | |
| 1955 | The End of the Affair | Sarah Miles |
| 1956 | The Proud and Profane | Lee Ashley |
| Anna és a sziámi király | Anna Leonowens | |
| Tea és vonzalom | Laura Reynolds | |
| 1957 | Ég tudja, Mr. Allison | Angela nővér |
| Félévente randevú | Terry McKay | |
| 1958 | Jó reggelt, búbánat! | Anne Larson |
| Külön asztalok | Sibyl Railton-Bell | |
| 1959 | Az utazás | Diana Ashmore |
| Count Your Blessings | Grace Allingham | |
| Beloved Infidel | Sheilah Graham | |
| 1960 | Csavargók | Ida Carmody |
| Másutt a fű zöldebb | Lady Hilary Rhyall | |
| 1961 | The Naked Edge | Martha Radcliffe |
| Az ártatlanok | Miss Giddens | |
| 1963 | ITV Play of the Week | Moira (egy epizód) |
| 1964 | The Chalk Garden | Miss Madrigal |
| Az iguána éjszakája | Hannah Jelkes | |
| 1965 | Marriage on the Rocks | Valerie Edwards |
| 1966 | Az ördög szeme | Catherine de Montfaucon |
| 1967 | Casino Royale | Mimi ügynök |
| 1968 | Prudence and the Pill | Prudence Hardcastle |
| 1969 | A különleges tengerész | Elizabeth Brandon |
| Megegyezés | Florence Anderson | |
| 1982 | BBC2 Playhouse | Carlotta Gray (egy epizód) |
| A vád tanúja | Plimsoll nővér | |
| 1985 | Egy gazdag nő | Emma Harte |
| The Assam Garden | Helen | |
| Reunion at Fairborough | Sally Wells Grant | |
| 1986 | Ann and Debbie | Ann |
| Őrizd az álmot! | Emma Harte |
BAFTA-díj
Cannes-i Filmfesztivál
David di Donatello-díj
Emmy-díj
Golden Apple Awards
Golden Globe-díj
Hollywood Walk of Fame
Laurel Awards
New York Film Critics Circle Awards
Oscar-díj
Photoplay Awards
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
