amerikai színésznő (1920–2006) From Wikipedia, the free encyclopedia
Shelley Winters (Shirley Schrift) (St. Louis, Missouri, 1920. augusztus 18. – Beverly Hills, Kalifornia, 2006. január 14.) kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő.
| Shelley Winters | |
 | |
| Született | 1920. augusztus 18.[1][2][3][4][5] East St. Louis |
| Elhunyt | 2006. január 14. (85 évesen)[6][7][8][2][3] Beverly Hills |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa |
|
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye | Hillside Memorial Park |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1943–1999 |
| Díjai | |
| Oscar-díjak | |
| |
| Golden Globe-díjak | |
| Emmy-díjak | |
| Legjobb női főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) Bob Hope Presents the Chrysler Theatre (1964) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Shelley Winters témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
1920. augusztus 18-án született St. Louisban a férfiruhatervező Jonas Schrift és az énekesnő Rose Winter lányaként. Zsidó születésű édesapja Ausztriából emigrált az Egyesült Államokba, édesanyja szintén ausztriai zsidó származású volt, de már St. Louisban látta meg a napvilágot. A család Winters hároméves korában Brooklynba költözött, ahol a New York-i The New Schoolban végezte tanulmányait.
Részt vett Charles Laughton Shakespeare iskolájában, és dolgozott az Actors Studionál is diákként és tanárként egyaránt. A '40-es évek elején egy másik tehetséges hollywoodi kezdővel, Marilyn Monroeval lakott egy albérletben. Első filmje az 1943-ban bemutatott What a Woman! volt, ami után több kisebb szerep következett. A figyelmet George Cukor Kettős élet (1947) című drámájával sikerült felhívnia magára Ronald Colman partnereként. Karrierje gyorsan felfele kezdett ívelni, A nagy Gatsbyben (1949) Alan Ladd mellett és a Winchester '73-ban (1950) James Stewart oldalán is megkapta a női főszerepet. Viszont a méltó elismerést az Egy hely a nap alattban (1951) nyújtott alakításáért kapta, melyért az Amerikai Filmakadémia Oscar-díjra jelölte "legjobb női főszereplő" kategóriában.
Az '50-es években is intenzíven dolgozott. Ebből az időből a legemlékezetesebb filmje A vadász éjszakája (1955) című thriller volt Robert Mitchum és Lillian Gish oldalán. Legkevésbé sikeresebb munkája pedig talán a Julie Harris és Laurence Harvey főszereplésével készült Sally Bowles című brit gyártású produkció volt. A '60-as években kétszer is elnyerte az Oscar-díjat "legjobb női mellékszereplő" kategóriában: Anna Frank naplója (1959) és Fekete-fehér (1965). Az előbbi filmért kapott arany szobrát az amszterdami Anna Frank Háznak ajándékozta.
Figyelemreméltó alakítást nyújtott Stanley Kubrick Lolitájában (1962), a fiatal Michael Caine mellett az Alfieban (1966) vagy a balvégzetű Belle Rosenként A Poseidon katasztrófában (1972), mely az utolsó Oscar-jelölését hozta el számára, de a Golden Globe-díjat sikerült megnyernie vele.
Az Associated Press így írt róla: "50 éves pályafutása alatt szélesen ismert személyiséggé vált, Winters ritkán maradt ki a hírekből. Viharos házasságai, románcai híres sztárokkal, politikai és feminista nézetei a nevét állandóan a nyilvánosság előtt tartották. Örömmel adott provokatív interjúkat, és úgy tűnt mindenről van véleménye." A színészet mellett az írással is foglalkozni kezdett. Bár nem volt elsöprő szépség, színészi teljesítménye, szellemessége és "pimaszsága" a riválisa, Marilyn Monroehoz hasonló szerelmi életet kölcsönzött neki. Önéletrajza szerint romantikus kapcsolatot ápolt olyan színészekkel, mint William Holden, Sean Connery, Burt Lancaster, Errol Flynn és Marlon Brando.
Winters súlya jelentősen gyarapodott az idősebb éveiben, de sokat fogyott, amikor az egy Oscar-díjról készített televíziós produkcióban (1998) szerepelt. Ez a műsor tisztelgés volt a korábbi nyertesek előtt, fellépett benne Gregory Peck, Claire Trevor, Jennifer Jones és Luise Rainer is.
Utolsó filmes munkái mellékszerepek voltak: egy étteremtulajdonos és egy túlsúlyos szakács édesanyja a fiatal Liv Tyler főszereplésével készült Heavyben (1995), Nicole Kidman és John Malkovich oldalán az Egy hölgy arcképében (1996) és egy megkeseredett idősek otthonabeli adminisztrátor a Gideon című vígjátékban (1999) Christopher Lambert és Charlton Heston mellett.
Winters négyszer ment férjhez:
Winters 2006. január 14-én halt meg Beverly Hillsben 85 évesen szívelégtelenségben, aminek előzménye 2005. október 14-én kapott szívinfarktusa volt. Harmadik férje Anthony Franciosa öt nappal később hunyt el strokeban. A filmiparban betöltött helyének köszönhetően Winters csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
