From Wikipedia, the free encyclopedia
A mondattanban a mellérendelés logikai viszony, egyike azoknak, amelyek a mondategységben (egyszerű mondatban vagy összetett mondat tagmondatában) létezhetnek. A mellérendelt entitásoknak azonos mondattani rangja van. Mondategységben olyan szavak vagy szószerkezetek, amelyek együtt alkotnak halmozott mondatrészt. Az összetett mondatban mellérendeltek lehetnek más entitásnak nem alárandelt tagmondatok, ugyanannak az entitásnak alárendelt tagmondatok, vagy ritkábban egy mondatrész és egy tagmondat, melyek ugyanannak az entitásnak az alárendeltjei. A mellérendelés ellentétben áll az alárendeléssel, amely különböző rangú mondatrészek vagy tagmondatok között lehetséges. Más különbség az, hogy miközben az alárendelt entitás kötelező lehet ahhoz, hogy a szószerkezet vagy a mondat helyes legyen, a mellérendelt entitás soha sem kötelező. Megint más különbség az, hogy mellérendelés a diskurzusban szomszédos egyszerű vagy/és összetett független mondatok között is létezik.[1][2][3][4][5][6]
A „mellérendelés” terminus a szóalkotás terén is használatos, ugyanis az összetett szavak között ún. mellérendelőek is vannak.[7][8]
Mondattani viszonyként létezik még harmadikként, egyes nyelvészek[9] szerint, a hozzárendelés mint az alany és az állítmány közötti sajátos viszony.
A mellérendelés megvalósítható egyrészt úgy, hogy a mellérendelt entitások egyszerűen egymás után következnek, a beszédben prozódiai módszerekkel (szünettel, hanglejtéssel), írásban írásjellel szétválasztva. Példák:
A mellérendelés főleg konnektor szerepű szóval vagy szócsoporttal valósul meg, leggyakrabban kötőszóval:
Logikai szempontból a mellérendelésnek többféle típusa létezik. Számukra vonatkozóan nem egységesek a vélemények. Általában négyféle típust különböztetnek meg: kapcsolatos, választó, ellentétes és következtető mellérendelést. Egyes szerzők egyéb típusokat is számításba vesznek (lásd lentebb).
A kapcsolatos mellérendelés mondattani entitások térbeli vagy időbeli összefüggését, egymásmelletiségét, egyidejűségét vagy egymásutániságát, egymáshoz való toldását jelzi,[11] esetleg fokozatot is kifejezve.[17] Nyílt és folytatható viszony, amely elméletileg meg nem határozott számú entitást köthet össze.[18] Konnektorral és anélkül is létrejöhet.
Tagmondatok között a kapcsolatos mellérendelésnek több altípusa van. A fenti példák mind egyszerű kapcsolatos viszonyt fejeznek ki. Ezen kívül van még:[18]
A választó mellérendelés olyan entitásokat köt össze, amelyek közül választani kell vagy lehet:
Az ellentétes mellérendelés szembeállít két igaz tartalmú entitást vagy olyanokat kapcsol össze, melyek közül csak az egyik tartalma igaz:
A következtető mellérendelés ok-okozati viszonyt fejez ki, a második tagja logikai következménye az elsőnek:
A mellérendelés egyéb típusai is megtalálhatók egyik-másik szerzőnél:
Az alárendelő viszonyok között is vannak logikaiak, ezért nem mindig világos, hogy egyes mondatrészek vagy tagmondatok mellérendeltek-e vagy alárendeltek. Például az ok-okozati viszonyban, ebben a sorrendben az okozatot kifejezheti mellérendt következtető mondat (Nagy volt a sár, ezért nem lehetett járni) vagy következményes jelentéstartalmú állítmányi mellékmondat: Akkora volt a sár, hogy alig lehetett járni. Fordított sorrendben is van mondattani szinonímia, az okot kifejező mellérendelt magyarázó mondat (Nem lehetett járni, ugyanis nagy volt a sár) és okhatározói mellékmondat között: Azért nem lehetett járni, mert nagy volt a sár.[25]
Román grammatikákban is megemlítenek hasonlóságokat mellérendelő és alárendelő szerkezetek között.[26] Szó van bennük például halmozást kifejező határozóról (pl. În afară de profesor a fost numit și director ’Tanáron kívül igazgatónak is kinevezték’), amelyről azt jegyzik meg, hogy szerkezetét kapcsolatos mellérendelésű szerkezetre lehet átalakítani.[27] Ellentétes határozóról is szó van (În locul mamei, am venit eu ’Anyám helyett én jöttem el’), amely az ellentétes mellérendelés tagjára hasonlít.[28] Az ún. következtető határozó (Muncește până la epuizare ’Kimerülésig dolgozik’) a következtető mellérendelés tagjával hasonlítható össze.[29]
Különböző nyelvek mondattanait összehasonlítva meg lehet állapítani különböző nézeteket a mellérendelésről és az alárendelésről. Például Dubois 2002 vagy Grevisse – Goosse 2007 szerint a francia car ’mert, mivel’ kötőszóval bevezetett tagmondat mellérendelt,[3][19] miközben az ezzel analóg tagmondat Király – A. Jászó 2007, Avram 1997 vagy Klajn 2005 szerint okhatározói mellékmondat.[25][30][31]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.