Madai Gyula

Madai Gyula, Maday (Hajdúhadház, 1881. június 7.^[2] – Debrecen, 1937. március 8.)^[3][4] költő, országgyűlési képviselő, főgimnáziumi tanár, író.

Madai Gyula
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1930)
Született	1881. június 7. Hajdúhadház
Elhunyt	1937. március 8. (55 évesen)[1] Debrecen
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	költő író középiskolai tanár politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1923–1931) magyarországi parlamenti képviselő (1931 – 1937. március 8.)
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem ( – 1900-as évek)
Halál oka	agyvérzés
A Wikimédia Commons tartalmaz Madai Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Maday Pál és Veres Klára fiaként született. Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Főgimnáziumban végezte, majd a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar filozófiai karán szerzett tanári diplomát.

1907-től a Budapesti Református Főgimnázium tanára lett, 1936-ban vonult nyugállományba. 1911–1912-ben külföldi tanulmányutat tett. 1923-tól haláláig a hajdúnánási kerület országgyűlési képviselője. Tagja és főtitkára volt a Petőfi Társaságnak. Egyik megalapítója a Tanárok Nevelőháza intézménynek; az Országos Középiskolai Tanáregyesület konzervatív szelletű elnöke, címzetes tankerületi főigazgató volt. Szerkesztette a Debreceni Gyorsírást, a Bethlen Gábor Kör emlékkönyvét és a Protestáns Szemlét. Mint költő a debreceni Bokréta csoport tagja volt Baja Mihály, Gyökössy Endre, Oláh Gábor társaságában. Halálát agyvérzés okozta.

Felesége Markovich (Markovits) Sarolta volt. Gyermekeik: Madai Gyula és Madai Éva.^[4]

Főbb munkái

• A hajdúk beszéde (tanulmányok, Budapest, 1909)
• A költői nyelv és Csokonai (Budapest, 1910)
• Egy év külföldön (Budapest, 1917)
• Gondolatok szárnyán (versek, Budapest, 1922)
• Magyar feltámadás (politikai elmefuttatások, Budapest, 1925)
• A Bizáky ház (színmű, Debrecen, 1925)

Díjai, elismerései

1910-ben a Magyar tenger című ódájáért a Magyar Tudományos Akadémia Bulyovszky-díját kapta.^[5]

Jegyzetek

1. Madai Gyula, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/09751.htm
2. Születési bejegyzése a hajdúhadházi református keresztelési akv. 128/1881. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. augusztus 1.)
3. Halotti bejegyzése a debreceni polgári halotti akv. 379/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. augusztus 1.)
4. Gyászjelentése (1937). (Hozzáférés: 2022. augusztus 1.)
5. (1909–1910) „Főtitkári jelentés IV. Jelentés a Bulyovszky-pályázatról”. Akadémiai Értesítő XXI. (246–247), 268–271, 353, 402. o. (Hozzáférés: 2017. október 12.)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona, h. n. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., é. n. [1937]
• Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
• Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. III. kötet (Komló-kert – Püspöki Imre). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1930].
• A magyar társadalom lexikonja. A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, Budapest, 1930.
• A Tiszántúli Szépmíves Céh almanachja, 1932. Szerk. Benyovszky Pál, Szalacsy Rácz Imre. Debrecen, Tiszántúli Könyv- és Lapkiadó, 1931.
• Új lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. Budapest, Dante-Pantheon, 1936.
• Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
• Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7
• Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.
• Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0