Kunder Antal

Kunder Antal (Nagykároly, 1900. január 17. – Rio de Janeiro, 1968. december 4.) magyar katona, miniszter a második világháború idején a Sztójay-kormányban.

Kunder Antal
Született	1900. január 17.[1] Nagykároly[1]
Elhunyt	1968. december 4. (68 évesen)[1] Rio de Janeiro[1]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	Magyarország kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere (1938. szeptember 22. – 1939. október 27.) Magyarország iparügyi minisztere (1938. november 15. – 1939. július 25.) magyarországi parlamenti képviselő (1938. december – 1939) magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944) Magyarország kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere (1944. március 22. – 1944. augusztus 7.)
Iskolái	Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (–1920) Magyar Királyi József Műegyetem (–1924)
Katonai pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szolgálati ideje	1920–1945
Rendfokozata	százados
Háborúi, csatái	Második világháború
Magyarország kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere
Hivatali idő 1938. szeptember 22. – 1939. október 27.
Előd	Imrédy Béla
Utód	Varga József
Magyarország iparügyi minisztere
Hivatali idő 1938. november 15. – 1939. július 25.
Előd	Bornemisza Géza
Utód	Varga József
Magyarország kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere
Hivatali idő 1944. március 22. – augusztus 7.
Előd	Zsindely Ferenc
Utód	Szász Lajos
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunder Antal témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Szülei a polgári származású Kunder Menyhért és Serly Jozefa (1878-1900) voltak.^[2] A Ludovika Akadémián végzett. 1919. júniusában részt vett a ludovikás ellenforradalmi felkelésben. 1920-ban tüzérhadnaggyá avatták. A budapesti műegyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett (1924), később hadmérnökkari százados lett. A Gömbös-kormány idején, 1935-ben a Külkereskedelmi Hivatal kormánybiztosa, utóbb elnöke volt; 1938-ban az Imrédy-kormányban kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteri államtitkár, 1938. szeptember 22-étől 1939. október 27-éig kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. 1939-ben látogatóban volt Észtországban. 1938. november 15-étől 1939. július 25-éig iparügyi miniszter, utóbb a Sztójay-kormányban 1944. március 22-étől augusztus 7-éig ismét kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. Az ipari nyersanyagellátás, a hazai termékek külföldi értékesítése terén egyik fő előmozdítója volt a német gazdasági behatolásnak. A Magyar Élet Pártja programjával Esztergom országgyűlési képviselője (1938–39, 1939–44).

Háborús bűnösként a Népbíróság golyó általi halálra ítélte, majd kegyelemből életfogytiglani kényszermunkára. 1956-ban kiszabadult és nyugatra disszidált családjához Brazíliába, ahol a Rio de Janeiro-i Elektorba energiatermelő vállalat főtisztviselőjeként dolgozott.