(1925-2011) magyar bábművész From Wikipedia, the free encyclopedia
Kemény Henrik (Budapest, 1925. január 29. – Debrecen,[2] 2011. november 30.) Kossuth-díjas magyar bábművész, érdemes és kiváló művész. A Magyar Művészeti Akadémia Színház- és Előadóművészeti Tagozatának tagja 1996-tól haláláig.
| Kemény Henrik | |
 | |
| Kemény Henrik Vitéz Lászlóval | |
| Született | 1925. január 29.[1] Budapest |
| Elhunyt | 2011. november 30. (86 évesen) Debrecen |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1931-től haláláig |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény Henrik témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Korngut család évszázados bábjátékos hagyományát követte. A nagypapa, Korngut Salamon (185?–1930) Galíciából érkezett Pestre,[3] és 1897-ben kapott belügyminisztériumi engedélyt „dal, testgyakorlatok és bűvészeti előadások” megtartására. Nagyapja a vásárokat járva először cirkuszt szervezett, majd a társulat kiszámíthatatlansága miatt bábjátékok előadására tért át. Később állandó színházat épített Külbudán. Későn nősült, két fia született, Dezső és Henrik.
Apja, Korngut Henrik közel egy évig az USA-ban próbált szerencsét, majd 1912-ben hazatért, ekkor magyarosította nevét Keményre.[3] Megalapította a Columbia Magyar Mechanikai Színházat, amely egy év alatt csődbe ment. Az I. világháború tönkretette a családot, 1926-ban új bábosbódét emeltek a hűvösvölgyi Nagyréten. Az apa a háború után a filmgyárban dolgozott, majd a biztos fizetést feladva bábozásból élt a család, szerény körülmények között. A 30-as években hivatalosan Paprika Jancsi lett a fő figurájuk neve, mert a hatalom nem nézte jó szemmel a kisembereknek szóló rendszerkritikus, szókimondó előadásokat. A népligeti Mutatványos téren működött Kemény Henrik Bábszínháza, melyet 1982-ben kultúrtörténeti emlékké nyilvánítottak.[4] A bábszínházat 1989-ben a Soros alapítvány támogatásával felújították, és díszelőadással átadták. Azután az épületben újabb előadás nem volt. A 250–300 négyzetméteres faszerkezetű épület 2011. október 3-án éjjel porig égett.[5]
Henrik a család mutatványos bódéjában nőtt fel nála egy évvel fiatalabb öccsével, Mátyással (1926–2001) együtt. A bábos família harmadik generációjához tartoztak. Míg a papa a színházat vezette és előadott, a mama, Kriflik Mária volt a pénztáros; ő szabott, varrt és öltöztette is a bábokat. Két fiuk a délutáni előadásoknál segédkezett, de szerepeltek is a bábszínházban. Az apja által készített Mikiegér-marionettfigurával gyakorolta a bábozást, később pedig egy 3,5 méteres zsinórral felszerelve már a nagyérdemű előtt táncolhatott. 1931-ben kapta első szerepét egy családi bábelőadáson a papa Mikiegér-táncjátékában csetlő-botló „másodegérként”.[3] Kicsit később már az iskolában pótvizsgázó Vitéz Lászlót alakítja. Öccse, az ekkor hatéves Mátyás is szerepet kapott mint Frici pajtás, apukájuk a Tanító bácsi volt. 1935-ben faragta ki első bábfiguráját, Vitéz Lászlót, és kapta meg első főszerepét. Húguk, Katalin (Pipike, 1936–1984) ugyan nem bábozott, de szívesen segédkezett a bábszínházban mint pénztáros, hangosbemondó vagy akár plakátrajzoló. 1944-ben édesapja munkaszolgálat közben eltűnt, így Henrik vette át bábszínházát.[3] 1947-től sorra tiltották be a fellépéseiket, alig kaptak működési engedélyt egy-egy előadásra. 1950-ben tagja lett az Állami Bábszínháznak, ahová Bod László festőművész, a színház akkori igazgatója hívta be bábtechnikusnak. Első munkája az Aladdin csodalámpája c. előadás mechanikai munkálatainak kidolgozása volt. Amikor a népligeti vurstlit 1953-ban felszámolták, Kemény Henriket is „államosították” (bábjait egy ideig Bálint Endre festőművész műtermében „bújtatta”); ettől kezdve az Állami Bábszínházban lépett fel. Nevéhez fűződik 1955-ben az első vidéki bábszínház megalapítása Győrött. 1964-ben elvégeztették vele a Bábszínészképzőt. Két évtized alatt számos bábot tervezett, és visszatért a vándorbábozáshoz: egy Trabanttal kezdte járni az országot.[3] 1992-ben, az Állami Bábszínház kettéválásakor a Kolibri Színházhoz csatlakozott.[5]. Nem egészen két hónappal élte túl, hogy volt bábszínházának épülete a Népligetben leégett.[6]
Kemény Henrik a II. világháború után egyedül folytatta a vásári bábjátékok hagyományát. Generációk ismerték az 1900-as évek elejétől Vitéz Lászlót, aki Kasparekkel és más figurákkal együtt a közép-európai marionett-hagyományokba illeszkedik. A Vitéz László kalandjai a jó és a rossz szimbolikus küzdelmét sajátos humorral, a gyermekek számára is élvezhető módon ábrázolja. Emlékezetes, hogy Vitéz László „fegyvere” egy palacsintasütő. A közismert előadások címe: Elátkozott malom, Elásott kincs. Ezek eredetileg 20–25 percesek voltak, szövegkönyv sem tartozott hozzájuk, hisz a családban mindenki kívülről fújta. Ezeket Henrik egyórás előadásokká bővítette. A Magyar Televízió Takács Vera szerkesztésében 1972-ben Vitéz László és a többiek címmel felvett 4 történetet: Az elátkozott malom, Az elásott kincs, A csodaláda, Itt nem szabad énekelni, melyek így szerencsésen megmaradnak az utókor számára. A vásári bábjátékos c. műsorban pedig úgy rögzítették az előadást (rendező: Szabó Attila), hogy nemcsak a jelenetet, hanem a paraván mögött dolgozó művészt, Kemény Henriket is láthatják a nézők. Így a játékstílus is rögzítésre került és megőrződött.
Gyerekkoromban a városligeti bábszínháznak, a Vitéz Lászlónak képtelenségei nagy mulatságomra voltak.
- – Mi kell nekket, hallál, vagy fakannál? – kérdezte Vitéz László egykoron. S ezzel: püff! barátját úgy kupán sózta egy fakanállal, hogy az előbb nagyot nyekkent, aztán rezegni kezdett rémületében… S már ezen is nagyokat kellett nevetni.
- – Te menjél a sárgába, nem tuttot mi az? A sárga fennékbe! – és megintcsak úgy vágta fejbe barátját, hogy az még jobban rezegni kezdett, de nosza, kapott máris egy rúgást a fenekébe, amitől egészen kettétört. Még jobban kellett tehát nevetni, – no de min? Az esetlegességen, szájtáti rémületen, vagyis mindazon, amit egyszóval úgy szoktunk nevezni: fajankó.
Saját tervei alapján 1948-ban készítette Bambit, amelyet közönségcsalogatásra talált ki. A báb belső szerkezete a bábmozgató vállán támaszkodott, akit az óriásbáb fehér köpenye rejtett, így teljes magassága elérte a három métert. Ötven éven keresztül legtöbbször öccse, Mátyás keltette életre. Az előadások kezdete előtt vurstlizenére menetelt a közönség között, mögötte Henrik két néger cintányéros kézbábbal. Ezzel teremtettek jó hangulatot és toboroztak még több nézőt az előadások előtt.[3][7]
Kemény Henrik alakította Hakapeszi Makit, a csokoládéért rajongó falánk, kedves majomfigurát a Zsebtévé c. televíziós gyermekműsorban. „Hakapeszi ha kap, eszi” – ezzel végződnek a történetek, melyekben Móka Miki leplezi le a Hiszékeny urat néhány tábla csokoládéért rendszeresen átverő kismajmot. A Zsebtévé Hakapeszi Makiról szóló részeinek átdolgozott változata a Majomparádé c. bábfilmsorozat, melyben szintén Kemény Henrik alakít egy majmot, aki Hakapeszihez hasonlóan csapja be hiszékeny klienseit egy-két tábla csokoládéért.
1976 karácsonyán bemutatott magyar bábfilmsorozat, melyet Csukás István meséje alapján Szabó Attila rendezett. Zenéjét Bergendy István szerezte, dramaturg Takács Vera, báb- és díszlettervező Lévai Sándor, Süsü, az egyfejű sárkány hangja Bodrogi Gyula, a bábot pedig a filmfelvételeken Kemény Henrik mozgatta, és a nagyméretű figura mozgatási mechanizmusának kidolgozásában is részt vett.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
