Kén-diklorid

A kén-diklorid a kén klórral alkotott vegyülete, képlete SCl₂. Standard körülmények között szúrós szagú, cseresznyepiros, mérgező folyadék. A kén-diklorid a legegyszerűbb kén-klorid, benne a kén oxidációs száma +2. Felhasználják prekurzorként kénorganikus vegyületek, például mustárgáz előállításánál.^[1]

Kén-diklorid
2 dimenziós szerkezet	3 dimenziós szerkezet
IUPAC-név	kén-diklorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	10545-99-0
RTECS szám	WS4500000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	SCl2
Moláris tömeg	102,97 g/mol
Megjelenés	piros folyadék
Halmazállapot	folyadék
Szag	szúrós szagú
Sűrűség	1,621 g/cm³
Olvadáspont	−121,0 °C
Forráspont	59 °C
Oldhatóság (vízben)	hidrolizál
Kristályszerkezet
Molekulaforma	V-alak
Veszélyek
EU osztályozás	Xi C N
NFPA 704	1 3 1
R mondatok	R14, R34, R37, R50
S mondatok	(S1/2), S26, S45, S61
Öngyulladási hőmérséklet	234 °C
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek	Kén-difluorid Kén-dibromid Diklór-monoxid
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

Előállítás

A kén-diklorid előállítása elemi kén vagy dikén-diklorid klórozásával történik.^[2] A folyamat több lépésben megy végbe:

S₈ + 4 Cl₂ → 4 S₂Cl₂; ΔH = −58,2 kJ/mol

S₂Cl₂ + Cl₂ → 2 SCl₂; ΔH = −40,6 kJ/mol

Felhasználás

A kén-dikloridot szerves szintézisekben használják fel. Alkének SCl₂-addíciójakor klórtartalmú tioéterek keletkeznek. Ez jól szemléltethető a vegyület etilénnel való reakciójával, melynek során mustárgáz – S(CH₂CH₂Cl)₂ – keletkezik.^[3] A kén-diklorid emellett számos szervetlen vegyület alapanyaga: fluorral kezelve kén-tetrafluoridot kapunk, meleg szén-tetrakloridos vagy benzolos oldatába ammóniát vezetve tetrakén-tetranitridet alkot.

6 SCl₂ + 16 NH₃ → S₄N₄ + 2S + 12 NH₄Cl

Jegyzetek

1. Schmidt, M.; Siebert, W. "Sulphur" Comprehensive Inorganic Chemistry Vol. 2, ed. A.F. Trotman-Dickenson. 1973.
2. F. Fehér "Dichloromonosulfane" in Handbook of Preparative Inorganic Chemistry, 2nd Ed. Edited by G. Brauer, Academic Press, 1963, NY. Vol. 1. p. 370.
3. R. J. Cremlyn “An Introduction to Organosulfur Chemistry” John Wiley and Sons: Chichester (1996). ISBN 0-471-95512-4.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sulfur dichloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap