Johnny Dorelli
olasz színész, televíziós moderátor, énekes From Wikipedia, the free encyclopedia
Johnny Dorelli, teljes születési nevén Giorgio Domenico Guidi (Milánó, 1937. február 20. –) olasz énekes, zongorista, rádiós és televíziós műsorvezető, showman, humorista és színész, több filmvígjáték főszereplője.
| Johnny Dorelli | |
 | |
| A Radiocorriere c. olasz műsorújságban (1958) | |
| Született | Giorgio Domenico Guidi 1937. február 20. (88 éves) Meda |
| Művészneve | Johnny Dorelli |
| Álneve | Johnny Dorelli |
| Állampolgársága | olasz |
| Nemzetisége | olasz |
| Házastársa | Catherine Spaak (1972–1979) Gloria Guida (1981–) |
| Élettársa | Lauretta Masiero (1960-as évek) |
| Gyermekei | Gabriele, Guendalina |
| Szülei | Nino D’Aurelio |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | High School of Music & Art |
| Kitüntetései |
|
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1951 – |
| Műfajok |
|
| Tevékenység | színész, énekes, zenész |
A Wikimédia Commons tartalmaz Johnny Dorelli témájú médiaállományokat. | |
Élete
Származása, gyermekkora
Milánóban született 1937-ban. Apja Aurelio Guidi operaénekes volt, aki Nino D’Aurelio néven szerepelt. A háború után, 1946-ban családjával együtt New Yorkban kapott szerződést. Giorgio (később Johnny) a New York-i High School of Music & Art (M&A) zeneiskolában tanult nagybőgőzni és zongorázni. 1955-ben tért haza Olaszországba.
Színészi pályája
Az 1948-ban Teddy Reno által alapított milánói Compagnia Generale del Disco (CGD) hanglemezgyárnál helyezkedett el, Johnny Dorelli művésznéven, énekesként. 1958-ban Domenico Modugno-val párosban megnyerte a Sanremói Dalfesztivált a Nel blu dipinto di blu című dallal (amely „Volare” címen híresült el) és a Piove című dallal, amely „Ciao, ciao bambina” címen vált híressé. Az 1967-es Sanremói fesztiválon Dorelli és Don Backy a „L’immensità” című dallal a kilencedik helyezést érték el vele.[1]
Legnagyobb sikerét a „Aggiungi un posto a tavola” című musical bemutatásakor érte el. A musicalt a Pietro Garinei, Sandro Giovannini és Iaia Fiastri írták, zenéjét Armando Trovajoli (Trovaioli) szerzette. Az ősbemutató fő szerepeit Dorelli (Don Silvestro), Paolo Panelli (polgármester) és Bice Valori (Consolazione, a prostutuált) játszották. Dorelli szerepelt a sikeres darab angol nyelvű változatában is, melyet „Beyond the Rainbow” címmel 1978-ban mutatták be a londoni West Enden, az Adelphi színházban.[2] További ismert dalai: Calypso Melody (1957), Julia (1958), Boccuccia Di Rosa (1958), Lettera a Pinocchio (1959), Montecarlo (1961), Speedy Gonzales (1962), Strangers in the Night (Solo Più Che Mai) (1966), E penso a te (1971). Visszafogott stílusú sanzonénekesként is kedvelték, az 1960-as, 1970-es években rendszeresen énekelt élő rádiós és televíziós show-műsorokban, olaszul és angolul is. Összetéveszthetetlen hangját és énekstílusát a kaberettisták és hangutánzó művészek gyakran imitálták.
Az 1950-es évek végétől kapott kisebb-nagyobb filmvígjátéki szerepeket. A kor nagy komikusaival, Totòval, Peppino De Filippóval, Ugo Tognazzival játszott együtt. 1967-ben címszerepet játszott a testére szabott Dorellik jön! című akció-vígjátékban, a Diabolik kalandfilm paródiájában. A Dorellik-film betétdalát: Arriva La Bomba ő írta és énekelte. Számos romantikus szerelmesfilmben, vígjátékban játszott, olyan partnerekkel, mint Barbara Bouchet, Agostina Belli, Andréa Ferréol, Sandra Milo, Ursula Andress és Monica Vitti. Emlékezetes alakítást nyújtott 1983-ban, Luigi Magnia rendező történelmi filmjében, a Legyetek jók, ha tudtok-ban, ahol a főszereplőt, Néri Szent Fülöpöt formálta meg, Philippe Leroy (a főinkvizítor) és Mario Adorf (a pápa) társaságában. 1984-ben szerepelt A szív című televíziós sorozatban (Maestro Perboni). Utolsónak ismert filmszerepét Pupi Avati rendező 2005-ben bemutatott filmjében, az Amikor jönnek a lányok-ban játszotta.
Négy évtized után 2007-ben ismét megjelent a Sanremói Dalfesztivál színpadán, Gianni Ferrio és Giorgio Calabrese Meglio così c. dalának egyik előadójaként. Énekét Stefano Bollani dzsessz-zongorista kísérte.
Magánélete
Hosszú időn át együtt élt a nála tíz évvel idősebb Lauretta Masiero színésznővel (1927–2010), majd 1972-ben feleségül vette Catherine Spaak olasz-francia énekes-színésznőt (*1945), akitől Gabriele nevű fia született. A házasfelek 1978-ban (vagy 1979-ben) elváltak.
1981-ben Dorelli feleségül vette Gloria Guida (*1955) egykori fotómodellt, színésznőt, az 1970-es évek olasz szexkomédiáinak népszerű sztárját. Egy közös leányuk született, Guendalina. 1988-ban Dorelli és Guida még egy közös tévéfilmben (Festa di capodanno) szerepeltek együtt, azután a feleség hosszabb időre visszavonult a filmezéstől, és csak 2010-ben tért vissza a show-bizniszbe.
Főbb filmszerepei
- 1956: Cantando sotto le stelle; Paolo
- 1958: Totò, Peppino e le fanatiche; Carlo Caprioli
- 1959: Destinazione Sanremo; énekes
- 1967: Dorellik jön! (Arriva Dorellik); Dorellik / Ernest Dorellik / Al Dorellik
- 1974: Keserű csokoládé (Pane e cioccolata), olasz gyáros
- 1976: Mondd, hogy mindent megteszel értem (Dimmi che fai tutto per me), Francesco Salmarani
- 1976: Szerelmi leckék (Spogliamoci così, senza pudor…); La visita c. történet; Marco Antonioli
- 1977: Kedves feleségem (Cara sposa); Alfredo Meneghini
- 1977: A rém (Il mostro), Valerio Barigozzi
- 1978: Come perdere una moglie e trovare un’amante; Alberto Castelli
- 1978: Szerelmeim (Amori miei), Marco Rossi
- 1978: Aggiungi un posto a tavola, tévéfilm; Don Silvestro
- 1979: Tesoromio; Enrico Moroni
- 1981: Forróvérű kísértet (Bollenti spiriti); Giovanni degli Uberti gróf / Guiscardo
- 1982: Szex, minden mennyiségben (Sesso e volentieri); Linda férje / Nino Pacini / Luca / ...
- 1983: Legyetek jók, ha tudtok (State buoni se potete); Néri Fülöp atya
- 1984: A szív (Cuore), tévésorozat; Maestro Perboni
- 1992: Mondd, szeretsz engem? (Ma tu mi vuoi bene?), tévéfilm; Enrico Morosini
- 1994: Igen, szeretlek (Sì, ti voglio bene), Enrico Morosini bíró
- 2005: Amikor jönnek a lányok (Ma quando arrivano le ragazze?); Ludovico Zanichelli
Jegyzetek
További információ
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.