Jean Lefebvre
francia színész (1919-2004) From Wikipedia, the free encyclopedia
francia színész (1919-2004) From Wikipedia, the free encyclopedia
Jean Lefebvre (Valenciennes, Nord, Franciaország, 1919. október 3. – Marrákes, Marokkó, 2004. július 9.) francia karakterszínész. Szerepelt Georges Lautner rendező sikeres filmvígjátékaiban, köztük több „Csendőr-filmben”, a Lövöldöző taták-ban, és Robert Lamoureux-nek a „7. század” kalandjairól szóló háborús vígjátékaiban,[9] emellett párizsi kabarékban és színházakban játszott, vidám népszínművek visszatérő sztárjaként. Több mint 150 filmben szerepelt, legtöbbször mellékszereplőként.
| Jean Lefebvre | |
 | |
| Született | Jean Marcel Lefebvre 1919. október 3.[1][2][3][4][5] Valenciennes[6] |
| Elhunyt | 2004. július 9. (84 évesen)[2][4][7][5] Marrákes[8] |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | öt gyermek |
| Foglalkozása | filmszínész |
| Iskolái | Cours Simon |
| Halál oka | szívinfarktus |
| Színészi pályafutása | |
| Tevékenység | színész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Lefebvre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Valenciennes-ben született, Georges Marcel Lefebvre kovácsmester és Zélia Louise Mathilde Masquelier fiaként. 18 hónapos korában elkapta a Járványos gyermekbénulást, tízéves koráig járást segítő szerkezetre szorul. Osztálytársai rokonszenvér bohóctréfákkal igyekezett elnyerni, énekesi, komikusi tehetsége korán megmutatkozott. 1934-től játszott iskolai és amatőr színpadokon.
Mindenfélébe belefogott, tanulmányait félbeszakította a második világháború. Fogságba esett, szüleit kitelepítették Châteauroux-ba és Neuvy-Saint-Sépulchre-be (Indre megyébe). Jean-t kényszermunkára vitték, de megszökött és visszament családjához. Minden munkát elvállalt, Limoges-ban villamosvezetőként és házaló fehérnemű-ügynökként dolgozott, a feketepiacon élelmiszert árult. A háború végén szüleivel együtt visszatért Valenciennes-ibe, egy ideig apjánál dolgozott, majd 1948-ban beiratkozott a párizsi színművészeti akadémiára, a Conservatoire-ba.
Operett műfajban kiváló eredményeket ért el, iskolai díjat is kapott. Szülei kívánságára operaénekesnek készült, azonban megfogadta René Simonnak, a híres drámatanárnak tanácsát és színművésznek állt. Az 1950-es évek elején párizsi kabarészínpadokon, bulvárszínházakban lépett fel. Hamarosan a Les Branquignols utazó színtársulat tagja lett, és két éven át turnézott velük az Egyesült Államokban.
1954-ben Henri-Georges Clouzot Ördöngösök c. bűnügyi thrillerfilmjében Simone Signoret mellett játszott kis szerepet. 1958-ban Yves Allégret rendező La fille de Hambourg (A hamburgi lány) című filmdrámájában Daniel Gélin és Hildegard Knef mellett játszotta a harmadik főszerepet. Figyelemre méltót alakított Georges Lautner 1963-as Lövöldöző taták c. akcióvígjátékában, Bernard Blier és Lino Ventura társaságában. Georges Lautner 1966-os Ne nous fâchons pas (Ne mérgelődjünk) című komédiájában Lino Ventura és Mireille Darc mellett egyenrangú főszereplővé vált.
A kisebb szerepek után nemzetközi ismertséget szerzett Jean Girault rendező 1964-es A Saint Tropez-i csendőr című vígjátékában, ahol Louis de Funès és Michel Galabru mellett egy naív, okoskodó, csetlő-botló kisembert játszott. A sikeres csendőr-film következő három folytatásában is ugyanezt a karaktert alakította. Éles konfliktusba került a főszereplő Louis de Funès-vel, aki saját szerepének hangsúlyozásához Lefebvre-t is – más színésztársaihoz hasonlóan – háttérbe szorította. Funès sztár-allűrjeit a rendező, Jean Girault sem fékezte meg, ezért Lefebvre kimaradt a „csendőr” utolsó két filmjének forgatásából. 1973-ban Robert Lamoureux rendező De hová tűnt a 7. század? c. háborús filmkomédiájában, és annak folytatásaiban Lefebvre hasonló tébláboló karaktert játszott.
Az 1970-es években pályája csúcsára ért, Együtt játszott a legnagyobb vígjátéki és drámai színészekkel, Jean Gabinnel, Louis de Funès-szel, Orson Welles-szel, Richard Burtonnel, Lino Venturával, Bourvillal, Paul Meurisse-szel, Jena-Paul Belmondóval, Bernard Blier-vel és Michel Serrault-val, olyan hírneves rendezők filmjeiben orgattak vele, Georges Lautner, Philippe de Broca, Roger Vadim, Gilles Grangier, Jean Girault, Costa-Gavras, Yves Robert, Édouard Molinaro, Yves Allégret, Robert Lamoureux és Julien Duvivier. Az IFOP közvéleménykutató 1981-es felmérése szerint a franciák harmadik legkedveltebb vígjátéki színésze volt, Louis de Funès és Coluche mellett.
Megrögzött játékszenvedélyétől azonban nem tudott szabadulni. Lóversenyekre járt, nagy összegekben kötött fogadásokat, emellett az Enghien-les-Bains-i kaszinókban is rendszeresen játszott. Adósságainak fedezésére az 1980-as évektől elfogadott szinte minden szerepajánlatot, sok rossz filmben szerepelt, méltatlan színvonalú szerepekben. Hírneve elszürkült, az 1990-as évektől kezdve már inkább csak televíziós produkciókban tűnt fel.[10]
A 2000-es Berlinale Filmfesztivál zsürijébe – elterjedt közhittel ellentétben – nem őt, hanem hasonló nevű kanadai színészkollégáját, Jean (John) Lefebvre-t (*1950) hívták meg.[11]
Lefebrve négyszer nősült, egyik elvált feleségét kétszer is elvette. Négy házasságából öt gyermeke született, Bernard, Catherine, Marie-Christine, Carole és Pascal.
Első házasságát 1950. november 22-én kötötte Párizsban, Micheline Reine Grasserrel, házasságukat 1962. január 24-én bontották fel. Második házasságát 1967. május 24-én Neuilly-sur-Seine-ben kötötte Yori Bertin színésznővel (eredeti nevén Catherine Chassin-Briault-val), tőle született Pascal nevű fia. 1973. március 7-én elváltak, 1974. december 13-án Párizsban újra összeházasodtak, de 1977. július 8-án ismét elváltak, ezúttal végleg. Negyedik feleségét, Brigitte Jacqueline Françoise Lerebours-t 1994. július 17-én vette el Las Vegasban. Ez a házasság Lefebvre haláláig fennmaradt.
1999-ben Lefebvre jelentős összeget, 15 millió frankot (2,3 millió Eurót) nyert a francia állami lottón. A nyereményből kifizette adósságainak egy részét, és megvásárolta a La Bohème éttermet a marokkói Marrákesben. Az étteremhez tartozó lakásban hunyt el 2004. július 9-én, szívinfarktus következtében, 84 éves korában. Testét elhamvasztották, hamvait kívánsága szerint a Mont Blanc ormán szórták szét.[10][12][13]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
