From Wikipedia, the free encyclopedia
Egyes nyelvészek szerint[2] az isztroromán önálló, a keleti újlatin nyelvekhez tartozó nyelv, a román, az aromán és a meglenoromán nyelvvel együtt. Más nyelvészek[3] úgy vélik, hogy az isztroromán csak egyike a román nyelv dialektusainak, akárcsak a dákoromán, az aromán és a meglenoromán. Radu Flora szerbiai román nemzetiségű nyelvész egy harmadik véleményen van, szerinte az isztroromán nyelvjáráscsoportja a dákorománnak.[4]
| Isztroromán vlåșca și žei̯ånsca limba | |
| Beszélik | Horvátország, emigráció |
| Terület | Közép-Európa |
| Beszélők száma | 1000-nél kevesebb[1] fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Újlatin nyelvek keleti ág isztroromán nyelv |
| Írásrendszer | Latin írás |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | - |
| ISO 639-2 | - |
Az isztroromán nyelvet a Horvátországhoz tartozó Isztriai-félsziget északkeleti részén beszélik, nyolc faluban. Ezek az Učka-hegységtől északkeletre fekvő Žejane, és az e hegységtől délre található hét kisebb-nagyobb falu. Vannak még beszélői, akik szétszóródva élnek horvát városokban, vagy akik kivándoroltak főleg Nyugat-Európába, az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába és Ausztráliába.
Az „isztroromán nyelv” nyelvészek alkotta szakszó. Beszélői nem nevezik egységesen: Az Učka-hegységtől délre vlåșca limba ’vlach nyelv’-nek nevezik, vagy úgy mondják, hogy vlåșki ’vlachul’ beszélnek.[5] A žejaneiek žejånsca limba ’žejanei nyelv’-nek nevezik nyelvüket, azaz žejånski ’žejaneiül’ beszélnek.
Mivel az isztrorománok már az Isztriában való letelepedésük óta beolvadási folyamat alanyai, és mivel nem volt írásbeliségük, nyelvüket erősen befolyásolta a horvát nyelv, ezért az UNESCO szerint nagy veszélyben van. Napjainkban vannak egyes, a megmentésére és megőrzésére szánt tevékenységek, melyeket kulturális egyesületek folytatnak némi hatósági támogatással.
A félszigeten beszélnek még két újlatin idiómát, az ún. isztriai nyelvet és a velencei nyelv isztriai dialektusát is.
Az isztroromán nyelv beszélői ritkán szerepeltek mint olyanok a statisztikákban, ezért számukat mindig is többnyire csak becsülni lehetett. A 19. század előtti számukat 10 000-re becsülték.[6] A 21. század elején a falvaikban élők között 150-re becsülték az isztrorománul folyékonyan beszélők számát, akik a szüleiktől tanulták a nyelvet. Lehettek még kétszer vagy háromszor ennyien városokban, és még néhány százan Horvátországon kívül: Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban,[7] Kanadában, Ausztráliában. Mindezek középkorúak vagy idősek. Az 1950 után születettek gyakorlatilag már nem adták át a nyelvet gyerekeiknek. Az a kevés 30 éves körüli személy, aki tudja, a nagyszüleitől tanulta meg mint második vagy harmadik nyelvet.[1]
Az isztrorománok és nyelvük nem jelennek meg mint olyanok a népszámlálások adataiban, de ott lehetnek a románokra vonatkozókban. 2011-ben egész Horvátország területén 955 román anyanyelvű[8] személyt regisztráltak, de nem tudni, hányan közülük beások, akik anyanyelve a dákoromán. Ugyanakkor Isztria megyében 70-en román, és 6-an vlach anyanyelvűeknek vallották magukat. Ezekhez hozzájöhet még 40 román ajkúként regisztrált személy Tengermellék-Hegyvidék megyéből, ahol Žejane van. Azt, hogy az isztrorománt beszélők többen voltak, helységnevek bizonyítják. Egyes falvaknak, amelyekben ma is élnek, csak isztroromán vagy ilyen nevük is van. Ilyenek Sukodru (vö. román sub codru ’erdő alatt’, horvátul Jesenovik) vagy Kostârčån (isztroromán személynév, horvátul Kostrčani). Még több olyan helység neve isztroromán, ahol már nem beszélik a nyelvet: Floričići (vö. román floricică ’virágocska’), Jerbulišće (román iarbă ’fű’),[9] Katun, Kature (román cătun ’tanya’), Fečori (román feciori ’legények’),[10] Kerbune (román cărbune ’szén’).[11] Egy egész észak-isztriai régiónak, amely nagyobb részben ma Horvátországhoz, kisebb részben Szlovéniához tartozik, Ćićarijának hívnak (olaszul Cicceria). Ez a név a Ćići-ből, az isztrorománok egyik horvát népnevéből származik. Vannak még isztroromán helységnevek a Krk-szigeten is, ahol az isztrorománok már a 19. század első felében olvadtak be: Fintira (vö. román fântână ’kút’), Sekara (román secară ’rozs’).[12]
Általában elfogadott, hogy az isztroromán utolsóként vált le a protoromán nyelvről, de vitatott ezen esemény helye és időszaka.[4]
Két fő elmélet dominál. Ovid Densusianu szerint az isztrorománok Erdély délnyugati részéről és a Bánságból származnak, ahonnan a 10. században vándoroltak el. Nyelvi vonásokra alapozza állítását, például a latin eredetű szavakban található magánhangzók közötti rövid [n] > [r] változásra, mint a mócok nyelvjárásában.[13] Ezt az elméletet más kutatók is követik.[14]
Más véleményen volt Sextil Pușcariu, aki a majdani isztrorománok leválását a többi románról a mai Szerbia területére helyezte, de elfogadta azt is, hogy kapcsolatban voltak a Dunától északra fekvő területen élő románokkal. Szerinte ez a 13. században történt.[15] A pontos hely megítélésével kapcsolatban eltérően bár, de Pușcariu elméletét is elfogadják más kutatók.[16]
E két fő elméleten kívül van még egy közöttük elhelyezkedő is, Elena Scărlătoiué, aki azt feltételezi, hogy az isztrorománok több helyről származnak, mégpedig Erdély központi, nyugati és északnyugati régióiból, valamint a Dunától délre fekvő régiókból is, főleg a timok-prizreniből.[17]
Az isztroromán mindig is lényegében orális nyelv volt. Írott nyelvemlékei előbb olyan polihisztorok tollából jelentek meg, akik érdeklődtek az isztrorománok iránt, majd nyelvészek jegyeztek le imákat, népdalszövegeket, népmeséket, adomákat és közmondásokat.
Az első isztroromán nyelvemléket egy trieszti szerző, Ireneo della Croce szerzetes, 1698-ban megjelent Trieszt történetébe foglalta bele. A szerző megjegyzi, hogy az általa chichi-nek nevezettek magukat rumeri-nek nevezik, és felsorol 21 isztroromán főnevet (nyolcat determinánssal és 13-at anélkül), valamint két mondatot is, latin fordításukkal együtt.[18]
Ivan Feretić, egy Krk-szigeten élő pap, lejegyzett két „krk-szigeti román” nyelvű imát.[19] Ezek az első lejegyzett isztroromán nyelvű szövegeknek számítanak.
A következő nyelvemlékek egy adoma és a Tücsök és a hangya tanmese változata, melyeket Antonio Covaz isztriai polihisztor jelentetett meg 1864-ben latin és olasz fordításukkal együtt egy újságcikkben.[20]
1856-ban három ima, közöttük a Miatyánk jelent meg isztroromán nyelven egy szlovén folyóiratban.[21]
Kutatók azok, akik a legtöbb szóbeli szöveget jegyezték le és publikálták. Ezekből indultak ki a nyelv leírásához.[22]
Az első ismert szerzőtől származó isztroromán nyelvű könyv 1905-ben jelent meg.[23] Ez volt az egyetlen is az 1990-es években és 2000 után megjelent néhány irodalmi műig.[24]
Írásbeliség hiányában az isztrorománt nem lehetett az oktatásban használni. Csupán 1921 és 1925 között volt erre kísérlet, amikor létezett egy iskola, amelyet Andrei Glavina, egy Romániában tanult isztroromán alapított. Ott a románnal párhuzamosan használták az isztrorománt.
Az isztroromán nyelv kihalófélben van. Helyzetét jól tükrözi jelenléte A világ veszélyeztetett nyelveinek UNESCO atlaszában.[25]
Az 1990-es évek óta tettek néhány lépést megmentése érdekében. Mivel Horvátország aláírta 1997-ben a A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartáját,[26] az Európai Tanács kérte, hogy tegyen intézkedéseket az isztroromán nyelv megvédésére.[27] A román kormány a horváttal való kétoldali viszony keretében foglalkozik valamennyire a kérdéssel.[28]
Horvátországban történt néhány intézkedés az isztroromán nyelv megőrzésének irányában. Központi szinten beiktatták a Védett nem-anyagi kulturális javak jegyzékébe, amely része a Kulturális javak regiszterének, a Kulturális javak védelmére és megőrzésére vonatkozó törvény alapján.[29] Helyi szinten a 2009-ben elfogadott Isztria megye státusza előírja a helyi nyelvjárások megőrzését, melyek között az isztrorománét is.[30] E megye tanácsának határozata értelmében 2010 óta a čepići „Ivan Goran Kovačić” általános iskolában foglalkoznak az isztrorománnal, és emiatt az iskolának különleges státusza van, azaz nem kell betartania a tanulók létszámára vonatkozó szabályokat.[31] A 2022–2023-as tanévre az iskola tantervében szakköri tevékenységként szerepel az istrorumunjski jezik ’isztroromán nyelv’ tanítása.[32]
A horvát művelődési minisztérium, azon két megye tanácsa, amelyekben beszélik az isztrorománt és két községi tanács támogat egy olyan projektet, amely a nyelv megmentésével foglalkozik. Ezt Zvjezdana Vrzić, egy, a New York Egyetemen dolgozó nyelvész kezdeményezte 2005-ben Amerikába kivándorolt isztrorománok csoportjával együtt. 2007-ben a projekt kiterjedt Horvátországra az Isztriai Néprajzi Múzeum bevonásával, majd 2011-ben három isztriai kulturális egyesületével is.
Két Horvátországon kívüli egyesület is ebben az irányban tevékenykedik: a trieszti, Ervino Curtis által vezetett „Decebal” olasz–román baráti társaság, amely még 1987-ben jött létre,[33] és az 1994-ben Petru Emil Rațiu által Rómában megalapított „Andrei Glavina” isztroromán kulturális egyesület.
Nagyszámú és sokféle, az isztrorománokról és nyelvükről szóló anyagot jelentet meg Marisa Ciceran honlapja, az Istro-Romanian Community Worldwide (Isztroromán közösség világszerte).[34]
Mindegyik isztroromán falunak megvan a nyelvjárása, kevés különbséggel az Učka-hegységtől délre fekvő falvak nyelvjárásai között, és viszonylag nagy különbségekkel ezek és a žejanéban beszélt között, ami annak tudható be, hogy sokáig a hegység elszigetelte egymástól a két fő változatot. Vannak hangtani, alaktani (például a birtokos eset és a részes eset ragokkal való kifejezése žejanéban és ezek kihalása délen) és szókészletbeli különbségek. Kb. 300 szó nem közös a déli falvak és Žejane között.[35] (Részletek a területi különbségekről a további szakaszokban).
Csaknem mindegyik kutatónak megvolt a maga rendszere az isztroromán lejegyzésére. Jelenleg többnyire Kovačec rendszerét használják, amely nagy részben a Sextil Pușcariuéból származik, horvát betűkkel helyettesítve egyes eredeti jeleket. Ezt az rendszert Richard Sârbu és Vasile Frățilă román nyelvészek is használják. Vrzić egy, a horváthoz közelebb álló írásrendszert javasol, amelyben csak három betű nem horvát. Ezt a rendszert az isztroromán beszélőinek szánja, akik horvát nyelvű oktatásban részesültek/részesülnek, és azoknak, akik meg akarják tanulni a nyelvet. Az alábbi táblázatban láthatóak az e rendszerek közül legalább az egyikben található különböző betűk vagy betűcsoportok a sztenderd románéihoz képest:
Az isztroromán kiejtés sajátosságai a sztenderd románéhoz viszonyítva:[38]
Egyes hangok különbözően fejlődtek a latinból a román, illetve az isztroromán hangok rendszere felé:[39]
| Latin | Román | Isztroromán | Magyar |
|---|---|---|---|
| hangsúlytalan szó végi [a]: LINGUA > | nagyobb záródás: limbă | kisebb záródás: limbę | nyelv |
| hangsúlyos [e]: FERRUM > | diftongálódás: fier | fl’er | vas |
| hangsúlyos [i]: LIGAT > | diftongálódás: leagă | diftongálódás hiánya: lęgę | köt |
| hangsúlyos [o]: NOCTEM > | diftongálódás: noapte | diftongálódás hiánya: nopte | éjszaka |
| [kl]: CLAMARE > | az [l] kiesése: chema | az [l] palatalizációja: cl’emå | hívni |
| [gl]: *GLEMUS[40] > | az [l] kiesése: ghem | az [l] palatalizációja: gl’em | gombolyag |
| magánhangzók közötti rövid [n]: BENE > | változatlan: bine | rotacizmus: bire | jól |
| [mn]: SCAMNUM > | scaun | scånd | szék |
| [nv]: *INVITIARE > | învăța | ânmețå | tanulni |
| magánhangzó utáni [l]: ALBUM > | változatlan: alb | az [l] kiesése: åb | fehér |
| rag előtti hosszú [lː] (egyes számban): VITELLUS > | rövid [l] vițel | az [lː] kiesése: vițe | borjú |
| [gw] + [e] vagy [i]: SANGUEM > | a [g] zár-rés hanggá válása: sânge | a [g] réshanggá válása: sânže | vér |
| [g] + [e] vagy [i]: GENUC(U)LUM > | a [g] zár-rés hanggá válása: genunchi | a [g] réshanggá válása: žeruŋclʼu | térd |
Egyéb, az isztroromán nyelvjárásokban közös sajátosságok:
Vannak némely olyan sajátosságok is, amelyek csak egyik vagy másik nelvjárásra jellemzők:
Az isztroromán nyelv nyelvtani szerkezete különbözik valamennyire a románétól, főleg a horvát nyelv hatása miatt.
Alaktani szempontból nemcsak a horvát hatás tűnik szembe, hanem a déli nyelvjárások és a žejanei közötti különbségek is.
Ami a főnév nemét illeti, olyan semlegesnemű főnevek, mint a románban, azaz egyes számban hímneműek és többes számban nőneműek csak a déli nyelvjárásokban vannak: ur zid ’egy fal’ – do zidure ’két fal’ (a nem a determináns alakjából látszik). Žejanéban az ilyenek hímneműek lettek, de lehet a semleges nemre jellemző többes számú alakjuk: doi̯ zidure ’két fal’ (doi̯ a ’kettő’ hímnemű alakja). Másrészt ez a nyelvjárás átvett semleges nemű horvát szavakat úgy, hogy nem adaptálta a saját rendszeréhez (példa: srebro ’ezüst’).[4]
A többes szám alakításában több jellegzetesség van:
A főnév ragozása kisebb mértékben maradt fenn, mint a románban. Az artikulusos vagy az anélküli főnév birtokos és részes esetét a lu partikulával[42] fejezik ki: fil’u lu țesåru ’a császár fia’, spure lu fråț ’mondja a fivéreknek’, cuvintę i̯e lu mul’ęre ’mondja ő a feleségének’. A déli nyelvjárásokban a lu hímnemű és nőnemű főnevekkel is használatos, de Žejanéban nőnemben a le-t használják (le mul’åre). Itt a ragozott alak is él: mulʼerlʼei̭. Birtokos esetben lu/le előtt az a partikulát is használják, délen olykor, Žejanéban rendszeresen: filʼu a lu crålʼu ’a király fia’. A horvát eredetű semleges nemű főnevek elé csak az a kerül: a srebro az ezüstnek.[43]
A határozatlan névelő alakjai nem azonosak alany- és tárgyesetben az 1-esnek megfelelő számnév alakjaival:
A határozott artikulus alakjai:
Az -o végződésű semleges nemű főnevek csak artikulus nélkül használatosak, akárcsak a horvátban a főnevek általában.[44]
A határozott artikulusos főnév és a határozatlan névelős közötti ellentét meggyengült, határozott artikulust ott is használnak olykor, ahol a románban határozatlan névelőt. Például a furåt-a åcu (határozott artikulussal) azt is jelentheti, hogy ’ellopta a tűt’, de azt is, hogy ellopott egy tűt.[35] Žejanéban az -a lehet ugyan a nőnemű határozott artikulus, de anélkül is a végződés -a: fęta jelentheti azt is, hogy a lány, de azt is, hogy lány: čåsta fęta če s-av asęra facut ’ez a kislány, aki az este született’ vs. ali fęta ali fečor ’vagy kislány, vagy kisfiú’.[41]
A horvát nyelv hatására egyes mellékneveknek nemcsak hímnemű és nőnemű alakja van, hanem -o végződésű semleges is: bur (hn.), burę (nn.), buro (sn.) ’jó’. Más mellékneveknek nincs semleges nemű akakjuk: tirer (hn.), tirerę (nn.) ’fiatal’. Példa semleges nemű melléknévvel: i̭åle buro cuhęi̭t-a si muŋcåt-a ’ők (nn.) jót főztek és ettek’.[41]
Az isztroromán egyik sajátossága az, hogy az -(i)le végződés, amelyben a -le határozott artikulus van, egyes melléknevek esetében a hímnem egyes szám képzője lett: do talii̯anskile rat ’az olasz háborúig’, totile ånu ’egész évben’.[45]
A fokozás úgy történik, hogy a középfokot a hangsúlytalan mai̯ + melléknév fejezi ki, a felsőfok kifejezésére pedig csupán hangsúlyozzák a mai̯ szót: mai̯ mare ’nagyobb’, mái̯ mare ’a legnagyobb’. Az összehasonlítást a de vagy az ennek megfelelő horvát nego kötőszóval szerkesztik: mai̯ mușåt de/nego mire ’szebb, mint én’.[46]
Ezt a szófajt nagyon erősen befolyásolta a horvát nyelv. Csak az 1-estől a 8-asig, a 10-es és az 1000-es tőszámnevek örököltek a latinból.
Tőszámnevek:
A személyes névmás alakjai a következők:
| Személy | Alanyeset | Részes eset | Tárgyeset | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| hangsúlyos alakok | hangsúlytalan alakok | hangsúlyos alakok | hangsúlytalan alakok | |||
| i̯o ’én’ | mii̯e ’nekem’ | âmń-, mń- (délen), âm, âmi̯-, mi̯- (Žejanéban), mi m-, -m (közösek) | mire ’engem’ | me, m-, -m | ||
| tu ’te’ | ții̯e ’neked’ | âți̯-, ți̯- (Žejanéban), âț, ți, ț-, -ț (közösek) | țire ’téged’ | te, t- | ||
| E3 | hn. | i̯e ’ő’ | (a) lui̯ ’neki’ | âľ, ľ-, -ľ, ľi | i̯e ’őt’ | âl, l-, -l |
| nn. | i̯å ’ő’ | (a) ľei̯ ’neki’ | âľ, ľ-, -ľ | i̯å ’őt’ | o, vo | |
| noi̯ ’mi’ | (a) no ’nekünk’ | ne, na, n-, ni | noi̯ ’minket’ | ne, na, n- | ||
| voi̯ ’ti’ | (a) vo ’nektek’ | ve, va, v-, vi | voi̯ ’titeket’ | ve, va, v- | ||
| T3 | hn. | i̯eľ ’ők’ | (a) lor ’nekik’ | le (délen), la (Žejanéban), l- (közös) | i̯eľ ’őket’ | ľ- |
| nn. | i̯åle ’ők’ | (a) lor ’nekik’ | le (délen), la (Žejanéban), l- (közös) | i̯åle ’őket’ | le (délen), la (Žejanéban), l- (közös) | |
Megjegyzések:
Egyéb példák mondatban: i̭elʼ le ganescu ’ők (hn.) szólnak nekik’, la ziče ’mondja nekik’, lʼ-a vezut ’látta őket (hn.)’.
A visszaható névmás alakjai:
| Részes eset | Tárgyeset | ||
|---|---|---|---|
| hangsúlyos alak | hangsúlytalan alakok | hangsúlyos alak | hangsúlytalan alakok |
Példák mondatokban: i̭elʼ vut-a åsiri cu sire ’voltak velük szamarak’, omiri åv âș ńivele zapustit ’az emberek elhagyták a mezőiket’.[41]
Az isztroromán birtokos névmás és determináns alakjai elég különbözőek a két fő nyelvjárásban.
A déli nyelvjáráscsoportban:
| Birtokos(ok) | Birtok(ok) | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Hímnem egyes szám | Semleges nem | Nőnem egyes szám | Hímnem többes szám | Nőnem többes szám | ||
| Személy | E1 | me ’-m / az enyém’ | mevo ’-m / az enyém’ | mę ’-m / az enyém’ | melʼ ’-im / az enyéim’ | męle ’-im / az enyéim’ |
| E2 | te ’-d / a tiéd’ | tevo ’-d / a tiéd’ | tę ’-d / a tiéd’ | telʼ ’-id / a tieid’ | tęle ’-id / a tieid’ | |
| E3 | sę ’-a/-e / az övé’ | selʼ ’-ai/-ei / az övéi’ | sęle ’-ai/-ei / az övéi’ | |||
| T1 | nostru ’-nk / a miénk’ | nostro ’-nk / a miénk’ | nostrę ’-nk / a miénk’ | noștri / nostri ’-ink / a mieink’ | nostre ’-ink / a mieink’ | |
| T2 | vostru ’-t◌k / a tiétek’ | vostro ’-t◌k / a tiétek’ | vostrę ’-t◌k / a tiétek’ | voștri / vostri ’-it◌k / a tieitek’ | vostre ’-it◌k / a tieitek’ | |
| T3 | sę ’-uk/-ük / az övék’ | selʼ ’-aik/-eik / az övéik’ | sęle ’-aik/-eik / az övéik’ | |||
A žejanei nyelvjárásban:
| Birtokos(ok) | Birtok(ok) | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Hímnem egyes szám | Semleges nem | Nőnem egyes szám | Hímnem többes szám | Nőnem többes szám | ||
| Személy | E1 | a mev | a mevo | a mę / a må | a melʼ | a męle |
| E2 | a tev | a tevo | a tę / a tå | a telʼ | a tåle | |
| T1 | a nostru | a nostro | a nostra | a noșt″i | a nostre | |
| T2 | a vostru | a vostro | a vostra | a voșt″i | a vostre | |
| ET3 | a sev | a sevo | a så | a selʼ | a såle | |
Megjegyzések:
A közelre mutató névmás és determináns alakjai:
A távolra mutató alakok:
A birtokos-részes eset általában lu/le-val alakul (például lu ța ’annak’), Žejanéban ragokkal is: čestvę ’ennek’ (hn.), čeșt″ę ’ennek’ (nn.), čestorę ’ezeknek’. Példa mondatban: Čåsta-i̯ me prii̯åtel’ ’Ez a barátom’.[47]
Általában a mutató determináns a főnév előtt áll, a horvát nyelv hatására: čâsta fečor ’ez a fiú’, čâstę casę ’ez a ház’. Ha a főnév határozott artikulusos, a távolra mutató determinánsnak a román mutató névelőéhez hasonló funkciói vannak: čela betâru čåi̭e ’a nagyapa’.[41][48]
A személyre vonatkozó kérdő és vonatkozó névmás čire ’ki, aki’ (Šušnjevicában țire), ragozott alakja cui̭ (Žejanéban a cui̭): čire-i̭ ånča? ’ki van itt?’, a cui̭ ai̭ ačå dåt? ’kinek adtad azt?’,[41] Lu cui̭ i̭ești tu, fęta? ’A kié vagy, te lány?’,[46] țire su åt i̭åma såpę ke vo scopę́ su síre ’aki másnak vermet ás, maga esik bele’ (szó szerint ’… ássa csak maga alá’).
Élettelenre vonatkozik a če (Šušnjevicában țe) ’mi, ami’. A déli nyelvjárásokban hangsúlytalanul is használatos kérdő partikulaként mondat elején, ’hát, vajon’ jelentéssel: če nú știi̭? (hangsúly a tagadószón) ’(hát) nem tudod?’
A cårle/cåre/care (hn., változatok nyelvjárástól függően) a magyar ’aki, ami, amely, amelyik’ névmásoknak felel meg. A románban csak egy alanyesetű alakja van, de isztrorománban nőnem egyes számú (cåra/cårę), semleges nemű (cåro) és többes számú alakja (cårlʼi/carlʼi/cåri/cari) is. Csak Žejanéban vannak ragozott alakjai is: carvę (hn.), carlʼę (nn.) ’akinek, aminek, amelynek, amelyiknek’, carorę ’akiknek, amiknek, amelyeknek’. Példák szószerkezetekben: cârstii̭ånu cåre vire ’az az ember, aki jön’, žensca cåra virit-a ’az a nő, aki eljött’, våčile cåri dåvu bur låpte ’a jó tejet adó tehenek’.[41]
Az ur, urę/ura, uro ’egy’ számnév lehet határozatlan névmás is, ’az egyik’ jelentéssel: ur lu åt ’egyik a másiknak’.
Egyéb határozatlan szók:
A nușt″u (eredete nu știvu ’nem tudom’) partikulával és kérdő névmásokkal határozatlan értékű szókapcsolatokat alakítanak: nușt″u čire ’valaki’, nușt″u če ’valami’ stb.
Az åt/åtu/åtile (hn.), åtę/åta (nn.), åto (sn.) ’más(ik)’, ålʼț (hn.), åte (nn.) ’más(ok)’ névmás és determináns: åtile ɣlås ’más hang’, ur lu åt ’egyik a másiknak’.
Megjegyzések erről a névmásról:
Ničur (hn.), ničo (nn.) ’egyetlen … sem, egyik sem’ névmás is, determináns is lehet: ničur ov ’egyetlen tojás sem’, ničo fęta ’egyetlen lány sem’. Hímnemű alakjának jelentése névmásként lehet ’senki’ is. Birtokos-részes esete délen lu ničur, Žejanéban raggal ničurvę ’senkinek’.
Az élettelenre vonatkozó tagadó szó niș (Šušnjevicában nis) ’semmi’ csak névmás: tu n-åri frikę nis „te semmitől se félj”, niș tâmno „semmi rossz”.[41]
Mint a rómán nyelvben,[49] az isztroromán ige is lehet cselekvő, visszaható vagy szenvedő. A déli nyelvjárásokban a létigés visszaható szerkezeten kívül van egy olasz eredetű tükörszerkezet is a veri/viri ’jönni’ segédigével: våca virit-a uțisę ’a tehenet megölték’.[50]
Az isztroromán átvette a horvát nyelvtől egyrészt a folyamatos és az iteratív, másrészt a befejezett és az inkoatív igeszemléletek az utóbbi nyelvre jellemző kifejezését. Az isztrorománból majdnem teljesen kihalt a folyamatos múlt idő, amely magába foglalta a múltbeli folyamatos vagy iteratív szemléletet. Viszont az összetett múlt idő, amely eredetileg a befejezett és az inkoatív szemléleteket foglalta magába, megvan, de az isztrorománban az ilyen alakú ige lehet folyamatos/iteratív vagy befejezett/inkoatív szemléletű. Ezen igeszemléletek kifejezése kiterjed más igealakokra is. Példa összetett múlt időben:
Az igeszemléleteket többnyire a magyar igekötőknek általában megfelelő prefixum hiányával, illetve jelenlétével fejezik ki. Ezek közül néhány latin eredetű (a-, ân-/âm-, dis-), de a többségük szláv: do-, iz-, na-/ne-, o(b)-, po-, pre-, pri-, ras-/res-, s-, za-/ze-. Különböző szemléletű igepárok:
Az igeszemléleti ellentétet szinonimapárokkal is kifejezik, amelyekben a folyamatos/iteratív szemléletű ige latin eredetű, a befejezett/inkoatív pedig horvát:
Az iteratív szemléletet a szláv eredetű -ęi̭ és -vęi̭ szuffixumokkal is ki lehet fejezni. Ezeket hozzá lehet adni
Az isztrorománban használt igemódok a kijelentő mód, a feltételes mód és a felszólító mód, ez utóbbi csak parancsoló és tiltó funkcióval.
Kijelentő módban gyakorlatilag három, a románban is meglévő és hasonló módon alakított igeidő van: jelen idő, összetett múlt idő és jövő idő. Az egyszerű múlt idő és a régmúlt idő teljesen kihaltak, a folyamatos múlt időnek pedig csak maradványai vannak a déli nyelvjárásokban. Ez az igeidő másképp alakul, mint a románban, mégpedig a főnévi igenév alakjából, a személyragok előtt a -i̭- kötőhanggal: lucråi̭am ’dolgoztam’, fațęi̭ai ’tettél, csináltál’, avzii̭a ’hallott’.
Feltételes módban van jelen idő, múlt idő és, a romántól különbözően, jövő idő is. A jelen idő összetétele a (v)rę ’akarni’ segédige kijelentő mód jelen idejű alakja + főnévi igenév. A múlt idő alakulhat a létige feltételes mód jelen időben [(v)rę kijelentő mód jelen idejű alakja + fi] + a lexikai (fogalmi) jelentésű ige melléknévi igeneve, vagy (v)rę kijelentő mód jelen időben + fost (a létige melléknévi igeneve) + főnévi igenév összetétellel. A feltételes mód jövő idő alakja szintetikus. A latin futurum exactum-ból származik, amely az újlatin nyelvekben az előidejű jövő időnek felel meg. Az isztrorománban a se ’ha’, când ’amikor’, pâr la ke (nu…) ’ameddig (nem)’ kötőszókkal használatos, és olykor e nyelvben is jövőbeli időponthoz viszonyított előidejűséget fejez ki: când tot fure gotova, i̭e va veri ’amikor minden kész lesz, ő (hn.) el fog jönni’, neca nu rasclʼidu pâr la ke nu i̭å verire ’ne nyissák ki, amíg ő (nn.) el nem jön’.[41]
A kötőmód csak a létige esetében maradt fenn (fivu, fii̭i, fii̭e, fim, fiț, fivu ’legyek, légy’ stb.), egyébként a horvát nyelvhez hasonlóan a se ’hogy’ kötőszó vagy ennek neca horvát eredetű szinonimája + az ige kijelentő mód jelen idejű alakjával fejezik ki. E mód múlt idejű alakja hiányzik.
A felszólító mód annyiban különbözik a románbelitől, hogy nemcsak második személyű alakjai vannak, hanem többes szám első személyű is.[51] Megvan, mint a románban, a rendhagyó személyraggal rendelkező viro! ’jöjj!’ alak, de ugyanaz a rag jellemez egy másik igét is: ådo! ’hozzál!’
Az isztroromán igenevek a főnévi igenév, a határozói igenév és a melléknévi igenév.
A románnal ellentétben a főnévi igenév előtt nincs a partikula, és a hosszú, a cselekvés nevét jelentő alakja nincs meg: cåsę veri v. a veni acasă (A veni hosszú alakja a románban: venire ’jövés’). Számos igei és igenévi értéke van, például a határozói igenévé: åflu fętę durmi ’ott találom az alvó lányt’.
A határozói igenévnek -nda a képzője és ritkán használják.
A supinum nincs meg sem mint a latinban, sem mint a románban. Helyette a főnévi igenevet használják: åto n-åv avut de bę ’más innivalója nem volt’.[41]
Az isztrorománban megvan ugyanaz a négy igeragozási csoport, mint a románban, ugyanazon kritériumok alapján, de van még, értelmezéstől függően, egy vagy három, a jövevényigéket és az isztroromán területén alkotott új igéket magába foglaló csoport.
Ragozási példák (a hangsúlyos magánhangzók ékezettel vagy más betű fölötti diakritikus jellel vannak megjelölve):
Főnévi igenév:
| scapå ’megszabadulni’ | țirę́ ’tartani’ | fåče ’tenni, csinálni’ | avzí ’hallani’ | cuhę́i̭ ’főzni’ |
Kijelentő mód jelen idő:
| scåpu | țíru | fåc | åvdu | cuhéscu |
| scåpi | țíri | fåči | åvzi | cuhéști |
| scåpę | țire | fåče | åvde | cuhę́ |
| scapån | țirén | fačén | avzín | cuhę́i̭n |
| scapåț | țiréț | fačéț | avzíț | cuhę́i̭ț |
| scåpu | țíru | fåcu | åvdu | cuhéscu |
A žejanei nyelvjárásban a T1 személyragja -m (vedém stb.), a cuhę́i̭ típusú igék E1 és T3 alakja cuhés, E2 alakja pedig cuhéș.
Kijelentő mód múlt idő:
| scapåt țirút facút avzít cuhę́i̭t | -am -ai̭ -a (délen), -av (Žejanéban) -an (délen), -am (Žejanéban) -aț -a (délen), -av (Žejanéban) |
| åm / i̭ó am / i̭o-m åi̭ / tú ai̭ / tu-i̭ å / åv / i̭é a / i̭é av ån / åm / nói̭ an / nói̭ am åț / vói̭ aț å / åv / i̭él’ a / i̭él’ av | scapåt țirút facút avzít cuhę́i̭t |
Legtöbbször a segédige a második helyen áll. Párbeszédben, első személyben a segédige egyedül is használható, a melléknévi igenév megismétlését kerülendő: – Åi̭ tu strilít? – Åm. ’– Lőttél? – Lőttem.’[41]
Kijelentő mód jövő idő:
| voi̭ ver va / vå ren (délen), rem (Žejanéban) veț vor | scapå țirę́ fåče avzí cuhę́i̭ |
A segédige követhet egyes olyan szókat, amelyekhez lerövidített alakban kötődik: ț-oi̭ fåče ’csinálni fogok neked, io-i̭ spure ’meg fogom neki mondani’, če-r âŋ codru fåče? ’mit fogsz csinálni az erdőben?’, tu n-er nicat fi påmetân ’te soha sem leszel okos’.[41]
| scapå țirę́ fåče avzí cuhę́i̭ | -voi̭ -ver -va -ren, -rem -veț -vor |
Feltételes mód jelen idő:
| ręș ręi̭ rę ręn (délen), ręm (Žejanéban) ręț rę | scapå țirę́ fåče avzí cuhę́i̭ |
Feltételes mód múlt idő:
| ręș ręi̭ rę ręn / ręm ręț rę | fi | scapåt țirút facút avzít cuhę́i̭t |
| ręș ręi̭ rę ręn / ręm ręț rę | fost | scapå țirę́ fåče avzí cuhę́i̭ |
Feltételes mód jövő idő:
| scapår | țirúr | facúr | avzír | cuhę́i̭r |
| scapåri | țirúri | facúri | avzíri | cuhę́i̭ri |
| scapåre | țirúre | facúre | avzíre | cuhę́i̭re |
| scapårno | țirúrno | facúrne | avzírno | cuhę́i̭rno |
| scapåreț | țirúreț | facúreț | avzíreț | cuhę́i̭reț |
| scapåru | țirúru | facúru | avzíru | cuhę́i̭ru |
Felszólító mód:
| scåpę! | țíre! | fę́! | cúhę! | |
| scapån! | țirén! | fačén! | avzín! | cuhę́i̭n! |
| scapåț! | țiréț! | fačéț! | avzíț! | cuhę́i̭ț! |
Tiltó alak:
| nu scapå! | nu țíre! | nu fåče! | nu cuhęi̭! | |
| nu scapån! | nu țirén! | nu fačén! | nu avzín! | nu cuhę́i̭n! |
| nu scapåț! | nu țiréț! | nu fačéț! | nu avzíț! | nu cuhę́i̭ț! |
A tiltás E2 alakja a főnévi igenévből száramazik, a többi pedig a kijelentő mód jelen idejű alakjaiból.
Határozói igenév:
| scapânda | țirânda | facânda | avzínda | cuhę́inda |
Egy sor elöljárószó latin eredetű [ân ’-ba(n)/-be(n)’, (â)ntru ’-ba(n)/-be(n)’, de ’-ról/-ről’, din ’-ból/-ből, -ért’ (virít-a diŋ cårne ’húsért jött)”, la ’-nál/-nél, -hoz/-hez/-höz’, pre ’-n/-on/-en/-ön’]. Más elöljárók horvát eredetűek, és általában jövevény főnevekkel, ezek horvát ragozott alakjával használják őket: poi̭di na salåtu ’salátaként megenni’. Egyes horvát elöljárók szókapcsolatokat alkotnak latin eredetűekkel együtt: namesto de ’helyett’, i̭elʼ fost-a ocoli de foc ’ők (hn.) a tűz körül voltak’.[41]
A kötőszók között is van úgy latin eredetű (și ’és’, ke ’hogy’), mint horvát: ali (< ili) ’vagy’, neca ’hogy’ (’hadd’ jelentésű), nego ’mint’ (összehansonlító szerkezetben). Ezeken kívül van még olasz eredetű is: ma ’de’, perke ’mert’, se ’ha’.
Az isztroromán nyelv mondattanát is befolyásolja a horvát nyelv.
Horvát hatás alatt a főnévcsoportban a szórend általában determináns vagy/és melléknévi jelző + főnév (a mev nono ’nagyapám’, čâsta fečor ’ez a fiú’, o musåtę fętę ’egy szép lány’), de vannak ellenpéldák is: betâr om nu pote vagy omu betâr nu pote ’az öregember nem bír’. Ha a főnév több szót rendel alá, mindezeket eléje lehet tenni:
de a főnévcsoportnak lehet még kétféle szórendje:
A kérdő mondat általában a hanglejtésében különbözik az állító mondattól, de az eldöntendő kérdő mondatnak vannak rá jellemző partikulái is: če a déli nyelvjárásokban és â a žejaneiben. Példák: Če tu ganešti vlåški? ’Beszélsz-e vlachul?’, Â tu cuvinți žei̭ånski? ’Beszélsz-e žejaneiül?’[53]
A tagadáshoz két szót használnak. Nu az igét tagadja [nu me abåte! ’ne verj (engem)!], ne pedig ige nélkül használatos, mondatszóként vagy két olyan szó ellentétbe helyezése céljából, melyek nem igék: Gianni dåt-a listu lu Mario, ne libru ’Gianni a levelet adta Mariónak, nem a könyvet’.[54]
A mondat szórendje nagy mértékben szabad.
Az összetett igealakok elemei nem mindig vannak egymás mellett. Például a segédige és a lexikai jelentést hordozó igealak között található:
Három mondatrészes mondatban, melyek közül az egyik tárgy, a szórend lehet alany + állítmány + tárgy vagy tárgy + állítmány + alany. Ha az alany és a tárgy élőt nevez meg és egyazon számúak, mivel a tárgyesetnek nincs morfémája, és nem utal rá személyes névmás, egy ilyen mondat jelentése az egyik vagy a másik mondatrész hangsúlyozással és hanglejtéssel való kiemelésétől függ. Olvasva a következő mondatokat kétféleképpen lehet érteni:
Példa háromnál többrészes mondatra: De cârbur lemnu i̭e bur sakile ’Szénnek akármelyik fa jó’ (szó szerint ’Szénnek fa van jó akármelyik’).[41]
A románnal ellentétben, a horvát nyelv hatására, amikor két cselekvésnek ugyanaz az alanya, és az egyik alárendeli a másikat, az isztroromán a főnévi igenévvel kifejezett tárgyat és határozót preferálja tárgyi, illetve határozói mellékmondat helyett: vreț âl ântrebå? vs. vreți să-l întrebați ’meg akarjátok kérdezni tőle?’, mere lucrå vs. merge să lucreze ’dolgozni megy’.
Narumov 2001 szerint az isztroromán nyelv alapszókészletének 65%-a a latinból örökölt szavakból áll,[56] a nyelv 110 szós Swadesh-listájában pedig 87%-ot tesznek ki az ilyen szavak.[57] Néhány latin eredetű szó specifikus, nincs meg a románban (például cåi̭bę ’kalitka’), vagy specifikus jelentése (is) van: scånd ’szék’, de ’asztal’ is, čęre ’kérni’, de ’keresni’ is.
A szóképzés viszonylag nem gyakori. Az igei prefixumoknak inkább grammatikai jellege van, azaz befejezett/inkoatív szemléletű igéket képeznek (lásd fentebb Igeszemléletek szakasz).
Létezik néhány utóképző is, egyesek latin eredetűek, mások szlávok, amelyek képeznek:
Az összes keleti újlatin nyelv közül az isztroromán a leginkább hajlamos idegen elemeket átvenni, főleg a szókészlet terén.[35]
A legtöbb jövevényszó a horvátból származik, főleg ennek čakav dialektusából, de a sztenderd változatából is. Egyes jövevényszavak eleinte szinonimáik voltak örökölt szavaknak, majd ezek jelentése megváltozott. Például átvették a poșni ’elkezdeni’ szót, az örökölt ânčepå pedig a ’megkezdeni’ jelentést vette fel (ânčepå pâra ’megkezdeni a kenyeret’); vęrde, eredetileg ’zöld’, felvette a ’nyers’ jelentést, a ’zöld’ megfelelője pedig a horvát zelen lett. Egyes főneveket a velük járó elöljáróval és az ez által megkövetelt raggal együtt vettek át: po svitu ’a világon’, na șetńu ’sétára’, za večeru ’vacsorára’.[35]
Olasz szavak is (a velencei dialektusból vagy a sztenderd nyelvváltozatból) bekerültek az isztrorománba, úgy közvetlenül, mint a horváton keresztül: alora ’akkor’, i̭ardin ’kert’, i̭ardiner ’kertész’,[35] oštarii̭a ’vendéglő’, urdinęi̭ ’rendelni (vendéglőben)’.[58]
Német szavakat szintén közvetlenül vagy közvetve vett át az isztroromán nyelv: fråi̭er/fråi̭ar ’fiatalember, szerető, vőlegény’, fruștikęi̭ ’reggelizni’, țucâr ’cukor’.[35]
Nem mindegyik jövevényszó van meg a déli nyelvjárásokban is, és Žejanéban is. Példák (a horvát szavak fettelve):[56][59]
| Déli nyelvjárások | Žejanei nyelvjárás | Magyar |
|---|---|---|
| čer | nebo | ég(bolt) |
| grad | četåte | város |
| medvid | urs | medve |
| per | hrușva | körte, körtefa |
| ponedili̭âc | lur | hétfő |
| petâc | virer | péntek |
| Isztroromán | Magyar |
|---|---|
| Čåče nostru, carle ști ân čer, neca se spunę voli̯a a Tę, cum ân čer, așa și pre pemint. Pâra nostrę såca zi dę nam åstez. Odprostę nam dužan, ca și noi̯ odprostim a lu noștri dužnič. Neca nu ne Tu vezi ân napastovańe, neca ne zbaveșt de zvaca slabę. Amen.[60] |
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen. |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
