(1823–1886) váradi püspök, egri kanonok, művészettörténész, történész, tudományos író, néprajzkutató, régész, műgyűjtő, az MTA tagja From Wikipedia, the free encyclopedia
Ipolyi Arnold, született Stummer Arnold (Ipolykeszi, 1823. október 18. – Nagyvárad, 1886. december 2.) 1871-től besztercebányai, majd halála évében, 1886-ban nagyváradi püspök, valóságos belső titkos tanácsos, az MTA igazgató tagja, a Kisfaludy Társaság tagja, a törökszentmiklósi templom plébánosa (róla nevezték el a város könyvtárát). A magyar művészettörténet egyik úttörője. Terényi Lajos alispán és országgyűlési képviselő bátyja. 1878-tól 1886-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke.
| Ipolyi Arnold | |||||
| Besztercebánya, majd Nagyvárad püspöke | |||||
 | |||||
| Benczúr Gyula festménye, mely Ipolyi halála után néhány évvel, 1892-ben készült | |||||
 | |||||
| Eredeti neve | Stummer Arnold | ||||
| Született | 1823. október 18. Ipolykeszi | ||||
| Elhunyt | 1886. december 2. (63 évesen) Nagyvárad | ||||
| Felekezet | római katolikus egyház | ||||
| Eredeti neve | Stummer Arnold | ||||
| Püspökségi ideje 1871. szeptember 23. – 1886. február 18. (Besztercebánya) | |||||
| Püspökségi ideje 1886. február 18. – december 2. (Nagyvárad) | |||||
| Díjak | a Bécsi Egyetem díszdoktora[1] | ||||
| Ipolyi Arnold a Catholic Hierarchy-n | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyi Arnold témájú médiaállományokat. | |||||
Stummer Ferenc (1799–1848) Hont vármegyei főszolgabíró[2] (akinek a dédapja, Stummer György 1741. október 28-án Mária Teréziától nyert címeres nemesi oklevelet) és liptószmrecsányi Szmrecsányi Erika (1802–1881) fia volt. Apai nagyszülei Stummer Ignác (1772–1830) Hont vármegyei számvevő, táblabíró és nádasi Tersztyánszky Anna (1779–1805),[2] az anyai nagyszülei viszont Szmercsányi Elek (1770–1821) honti alispán és horváti és disznósi Horváthy Ágnes (1771–1832)[3] voltak. A gimnázium I. és II. osztályát Kamiss Ferenc magántanítása mellett otthon, a többit Korponán és Selmecbányán végezte, ahol a német és szlovák nyelvben első ismereteit szerezte. Tanárai közül különösen Lőrincz György klasszikai képzettségével volt a magyar irodalom megkedveltetésében az ifjúra nagy befolyással.
Már 13 éves korában fölvették az esztergomi főmegyei papnövendékek sorába. Ifjúkora és gyenge testalkata miatt eleve a Szent Imréről nevezett pozsonyi előkészítő papnevelőbe küldték, ahol két évig Hévánszky aligazgató és tanár vezetése alatt tanult, akinek iránya az ifjúra meghatározó befolyással volt papi elhivatására nézve, amit utóbb apja többszöri felszólítására sem volt hajlandó megváltoztatni. Innen a nagyszombati szemináriumba ment át, ahol két évig a filozófiát végezte. Gály Ferenc történelemtanár benne a már addig is leginkább a történelem iránt megnyilvánult előszeretetét megerősítette. Azután Bécsbe a Pázmány-intézetbe küldték, ahol a bécsi egyetemen négy évig a teológiát tanulta. Itt minden szabad idejét a külföldi művelt szépirodalom és nyelvek tanulmányozására fordította; majd később egészen a történelmi tudományoknak szentelte magát, ezen a téren a magyar általános és egyházi történelmet, annak különösen a történet-kútfői vizsgálatát gyakorolta. Azért a középkori paleográfia és diplomatika, valamint az archeológia és nevezetesen az ókeresztény egyházi művészet kedves tanulmányai lettek.
1844-ben az esztergomi presbitériumba ment át, magántanulmányai mellett még az általános és hazai jogtanban való kiképzését folytatta több évig, melyet már a bécsi egyetemen nyilvános előadások hallgatásával megkezdett. 1845-ben, nem lévén meg szabályszerű ideje, alszerpappá szentelték. Ekkoriban vállalkozott báró Mednyánszky Alajos királyi kincstárnok fiának, Dénesnek, a bölcseletben való tanítására, akivel ezt a pozsonyi akadémián végezte. 1847. augusztus 4-én miséspappá szentelték föl. Nagy előnyére voltak ez idő alatt tanulmányai gyarapításában báró Mednyánszkynak gazdag könyv-, levél- és okiratgyűjteményei, melyek rendezésével is meg volt bízva. Eközben, már előbbi szünideje alatt, Magyarország nagyobb részét beutazta, növendékével külföldi, különösen németországi utazásokat tett. Első küldetése segédlelkészi minőségben a Komárom melletti Szentpéter volt, ahonnan 1848 októberében Pozsonyba ment hitszónoknak.
1849 elején gróf Pálffy Lipót Ferdinánd volt pozsonyi főispán hívására Bécsbe ment gyermeke nevelőjéül; de még ezen év végén Zohor (Pozsony vármegye) lelkészévé nevezték ki. Előbbi tanulmányai mellett a magyar ősvallásnak és erre vonatkozó emlékeknek és hagyományoknak vizsgálatát is éber figyelemmel kísérte és végül 1850-ben megkezdte összeállítani és feldolgozni a Mythologiájára gyűjtött anyagot, amibe 1846-ban, a Kisfaludy Társaságnál belekezdett. A Bécsben a műemlékek fönntartására szervezett központi bizottság által Pozsony vidékére konzervátorrá nevezték ki (1855), beutazta a gondjaira bízott egész területet, fölkutatta a műemlékeket és azoknak rajzban rögzítette.
A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én választotta levelező tagjává (rendessé 1861. december 20-án lett). Eközben (1860) Bartakovics Béla egri érsek Törökszentmiklósra nevezte ki plébánosnak és még abban az évben pápai tiszteletbeli kamarás lett.
Közelebb jutva a fővároshoz, élénk részt kezdett venni az Akadémia munkálataiban és az archeológiai bizottság megválasztotta előadójává. 1862-ben Kubinyi Ferenc és Henszlmann Imre társaságában Konstantinápolyba utazott, ahol sikerült a Corvina-könyvtár maradványait fölfedeznie. 1863-ban egri kanonok lett, 1864-ben pedig a királyi dániai északi archeológiai intézetnek Koppenhágában, a morva-sziléziai császári és királyi társulat történeti osztályának és a tartományi rendek levéltári intézetének tagja. 1865-ben teológiai doktor, 1867-ben borsmonostori apát, a Kisfaludy Társaság tagja, a germán nemzeti múzeum választmányának és az osztrák birodalmi geológiai intézetnek levelező tagja. Ez évben a magyar történelmi társulat megalakításában nagy része volt és annak kezdetén harmadik, 1877-től második és 1878-tól első elnöki tisztét viselte.
1869-ben a pesti központi papnevelő kormányzójává és a pesti egyetemen a hittan-szak igazgatójává neveztetvén ki, a fővárosba tette át lakását. Ugyanabban az évben a Szent István- és Szent László Társulatok megválasztották alelnökükké és ő ezen katolikus irodalmi egyesületek körében nagy tevékenységet fejtett ki, új föladatokat tűzvén ki és magasabb színvonalra emelve kiadványaikat. Ugyanekkor megkezdte a műkincsek gyűjtését és rövid idő alatt régi festményekből jelentékeny gyűjteményt létesített, melynek legbecsesebb részét az országos képtárnak ajánlotta föl. 1871. szeptember 23-án besztercebányai püspökké nevezték ki és székét a következő év május 2-án foglalta el. 1872-ben az országos képcsarnok számára 60 régi festményt ajándékozott.
Az Akadémián, amely őt 1874. május 24-én igazgatótaggá, majd a II. osztály elnökévé és a történelmi bizottság elnökévé választotta, három emlékbeszédet tartott: Czinár Mór Pál (1876), gróf Prokesch-Osten (1878) és gróf Károlyi István fölött (1883).
A történelmi társulat több vidéki kirándulását vezetvén, az ünnepélyes közgyűléseket olyan előadásokkal nyitotta meg, melyek a nemzeti történettudomány nagy problémáit fejtegették és a közélet eseményeinek jelentőségére emelkedtek. 1879-ben az országos közoktatási tanács elnöke lett. A magyar képzőművészeti társaságban, melynek 1880-tól 1885-ig elnöki tisztét viselte, a magyar művészet fejlődését, irányait és hivatását fejtegető megnyitó beszédeivel tette jelentőségteljesekké az évi közgyűléseket.
1880-ban valóságos belső titkos tanácsos, a Vaskorona-rend I. osztályú lovagja és az archeológiai társulat tiszteletbeli elnöke. 1886. február 18-án nagyváradi püspökké nevezték ki. Július 12-én foglalta el a Szent László által alapított püspöki széket. De már öt hónap múlva, december 2-án szélütés hirtelen véget vetett munkás életének. Az MTA rendkívüli összes ülésén adott kifejezést gyászának e veszteség fölött; küldöttséget delegált a temetésre és az elhunyt arcképének a képtárban való elhelyezését határozta el. Végrendeletében összes vagyonát egyházi és kulturális célokra hagyományozta; az Akadémia javára is jelentékeny alapítványt tett, ahol Fraknói Vilmos tartott fölötte emlékbeszédet.
Munkássága igen sokrétű, foglalkozott régészettel, a népköltészettel, a népi ipar kérdéseivel, a legmaradandóbbat a művészettörténet-tudományban alkotta. 1862-ben konstantinápolyi tanulmányútja során számos Corvinát fedezett fel Kubinyi Ferenccel és Henszlmann Imrével együtt. 1871-ben besztercebányai, 1886-ban nagyváradi püspök lett.
Mintegy ötven önálló publikációt adott ki, melyekben a középkor addig szinte teljesen ismeretlen emlékeivel foglalkozott. 1880-tól kezdve foglalkozott az élő művészettel is, ekkortól lett ugyanis a Képzőművészeti Társulat elnöke. Nevéhez fűződik a rendszeres műemlékvédelem kiépítése, a műemlékek topografikus nyilvántartásának bevezetése, vidéki múzeumok létesítése. Ezek közül azonban néhány elképzelése csak terv maradt. Gazdag gyűjteményét (Ipolyi-gyűjtemény) az államra és az esztergomi Keresztény Múzeumra hagyta. A nagyváradi római katolikus bazilika altemplomában temették el.
Szerkesztette az Archaeologiai Közlemények II. és III. kötetét (Pest, 1861, 1863) az Emlékkönyv kis-aponyi Bartakovics Béla érsek aranymiséjének ünnepére. Eger, 1865. című munkát; a Hazai Okmánytár (Codex Diplomaticus Patrius) IV-VII. köteteinek egyik szerkesztője volt és azok tartalmához saját neve alatt több oklevéllel járult (Pest, 1867, 1873, 1876, 1880).
Cikkei és értekezései a következő folyóiratokban, lapokban és évkönyvekben jelentek meg. Honderü (1845. A megbosszult hitszegő, eredeti beszély Ipolyi Arnoldtól; e név alatt jelentek meg későbbi minden munkái), Uj M. Múzeum (1851-52. Tündérek a magyar ősvallásban, Rimay János, Adalék a zsitvatoroki béketörténetéhez, Papok a pogány magyaroknál, 1853. Hely és nemzéktani adalék, Tudósítás Rimay János munkáiról, Nyilt levél Kachelmann Jánosnak, 1854. A pozsonyi káptalan XIV. századi könyvtára. 1857. A Révay család naplója 1555-1661., 1858. A mysteriumok maradványai hazánkban, A magyar népmeseügy s különösen Gaál György mesegyűjteménye); Családi Lapok (1852. II. Vázlatok a hazai egyház archaeologiai műemlékek köréből: Sz. János magyar egyháza a sz. Ferenczieknél Pozsonyban s a hazánkban létező katakombákról, 1863. Egy kolostor alapítása százados évnapján, 1856. A Pálffy család díszserlege); Religio (1854. I. Magyar legendák, magyarok apostolai: Szent Adalbert, II. Középkori keresztény művészetek aesthetikája és könyvism., 1855. l. A pozsonyi prépostok és prépostság és Andrássy rozsnyói püspök emlékezete, II. Egyházi férfiak csarnoka: Arbesz Ignácz pozsonyi kórházi helyettes lelkész, Ipolyi Arnold «Magyar Mythologiá»-jának ügyében névtelenül, és könyvism., 1856. II. Szent Anna kápolna Pozsonyban, 1858. I. Még egy szó egyháztörténelmi irodalmunkról, Az egyházi épületek föntartásának és javításának egyházjogi kötelméről, Magyarországi sz. Erzsébet ereklyéinek fölfedezése és könyvism., 1859. II. 1860. I. A hazai egyházi művészet, 1870. I. Mily kincseket birunk régi plébániai könyvtárainkban?); a göttingai Zeitschrift für deutsche Mythologie und Sittenkunde (1854. Beträge zur deutschen Mythologie aus Ungarn, 1855. Die Milchstrasse im Ungarischen, Ungarische Sagen- und Märchenzüge, Harke. Herka, Harka in der ungarischen Sage. Tátos. das Zauberpferd des ungarischen Mythos); Pesti Napló (1854. 279. sz. Flegler munkájának ism., 1855. 48. sz. Rimay János 276. sz. A magyar történelem, 1856. 333., 334. sz. könyvism. névtelenül, 1857. 49., 50. sz. könyvism. – jegy alatt, 176-185. sz. könyvism. I-d jegy alatt, 1859. 158., 175., 176. sz. Egy új cseh-magyar történeti emlék. 1861. 49., 51., 54., 57., 58. sz. A magyar akadémia palotájának tervei, 1862. 139., 140. sz. Kubinyi Ferenc. Ipolyi Arnold és Henszlmann Imrének az akadémia megbizásából tett konstantinápoly-athenei tudományos útjokról az akadémiának benyujtott jelentésök, a Századokban is, 1866. 222-224. sz. könyvism., 1880. 137. sz. Jelentése a koronáról és a Hon 137. sz.); Oesterr. Blätter für Literatur (1855. könyvismertetések); Magyar Sajtó (1885. 82. sz. 1856. 34. névtelenül 63., 64. sz. könyvism.); Vasárnapi Ujság (1858. Csallóközi útiképek rajzokkal, névtelenül, 1859. Fehérhegységi útiképek Pozsonytól Szakolczáig fölfelé, 1860. Szakolczától Dévényig lefelé, névtelenül, rajzokkal); a bécsi Mittheilungen der k. k. Central-Commission zur rforschung und Erhaltung der Baudenkmale (1857. II. Inventarium der pressburger Domkirche vom J. 1425., Die St. Anna-Capelle des Domes zu Pressburg, Die archaeologischen Publicationen in Ungarn. 1858. Beschreibung der Baudenkmale der Insel Schütt in Ungarn); anodai Lapok (1858. Még néhány észrevétel az által. iskoláztatást kényszerítő módokról), Egyetemes M. Encíclopaedia (I-IV. 1859-62. Mű- s egyházarchaeologiai és mythologiai az A. betűbe tartozó 211. czikk I., Ip. aláírással és névtelenül), Budapesti Szemle (1861. Minő stílben építsük a m. tudom. akadémiát, 1862. A középkori emlékszerű építészet Magyarországon, 1874. Ipartörténeti tanulmányok, 1877. Magyar műveltségtörténeti tanulmányok); Magyar tudományos akadémiai Almanach (1861-re. A M. T. akadémia archaeologiai bizottságának alapszabályai, névtelenül), Archaeologiai közlemények (1861. Előszó a II. kötethez, 1863. Régészeti krónika); Ország (1863. 19., 20. sz. Péter király síremléke); Magyar Sion (1863. A pálosok magyar történelmi íróihoz adalékul. 1867. Adalék a magyar domonkosok történetéhez. Az egyházi művészetnek emeléséről hazánkan előadás a sz. László-Társulat közgyűlésén, 1888. A jezsuiták viszontagságai a XVII. században, irodalmi hagyatékából); Kalauz a közműveltség és irodalom erén (1864. Nyilt válasz T. Kanitz Á. úrnak); Eger (1866. 1., 11.. könyvism., 3. 5. sz. Művészeti mozzanatok Egerben, 12. sz. Sajósy Alajos képkiállítása a lyceum dísztermében); Századok (1867–1868. Magyar okmányérdekességek, A «Nos comes et quatuor iudices» bevezető formulával kezdődő okiratokat illetőleg, 1869. Emlékbeszéd Ráth Károly felett. 1870. Pótlékul a helyi monographiákhoz, A szíhalmi magyar pogánykoriaknak vélt leletek. A szíhalmi ásatásoknak eredménye nemzeti műveltség-történetünkra nézve. Gyászjelentés Schulcz Ferencz haláláról, 1871. könyvismertetés, 1872. Magyar ősvallási nyelvemlék, 1874. Beszterczebánya városa műveltségtörténeti vázlata. 1876. Magyar mű- és történeti emlékek kiállítása, kirándulási l. füzet: A magyar műtörténeti emlékek tanulmánya, 1882. Jelentése a Bay Ilona által kitűzött pályakérdésre beérkezett pályaművekről, 1886. Bemutató levele Buonvisi pápai nuntiusnak Budavár visszafoglalása történetével összefüggő jelentéseiről, Budapest törvényhatósága és a m. tört. társulat által Budavár visszafoglalása alkalmából 1886. szept. 1. tartott díszülésén elmondott beszéd); Magyarország Képekben (I. 1867. A Kubinyiak egyik ősének emlékszobra); Heves- és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyéknek leírása (Eger, 1868. Heves és Külső-Szolnok vármegyék őskori régészeti és középkori műemlékei vázlata); M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatai (XIII. Eger, 1869. Üdvözlő beszéd); Egyházmegyei Közlöny (Eger, 1869. Egyházautonomiai szervezkedések, Mily kincseket bírunk régi plébániai könyvtárainkban?); Akadémiai Értesítő (1870. Magyar történelmi kútfőtanulmányok: Béla király névtelen jegyzője, felolvasás ápr. 4.); Szent István-Társulat Évkönyve (1871-72. A Szent-István-Társulat munkálkodása, két előadás a közgyűléseken, 1880. Megnyitó beszéd a márcz. 18. közgyűlésen); Archaeologiai Értesítő (1872. Az országnak adott ajándék); Magyar Könyv-szemle (1876. Egy középkori magyar plébános könyvtára); Történelmi Tár (1878. Rimay János portai vásárlásai); Egyházművészeti Lap (1881. Magyar ikonographia, Magyarországi szent Erzsébet képei, 1884. Az országos magyar történeti ötvösmű-kiállítás megnyitásán, 1884. febr. 17. tartott üdvözlő beszéd); Főrendi Napló (1881-84. II. Az állandó országház építéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor 1884. máj. 15. tartott beszéd); Vatikáni Magyar Okirattár (II. Sor. I. k. Bpest, 1884. Előszó, ugyanazon kötetben latinul is); Kath. Szemle (1887. A nagy-szombati iskola a XVI. században)
A közoktatási miniszterhez, Pest, 1872. március 12. (Hon 1872. 75. sz. esti k.), Kazinczy Gáborhoz (Nemzet 1886. 190. sz.), Révész Imréhez Zohor 1855. júl. 9. (Prot. Egyh. és Isk. Lap 1889. 4. sz.); A Magyar Mythologiára vonatkozó levelei (Irodalomtörténeti Közlemények 1892. Révész Kálmán); Pajor Istvánhoz 1859. szept. 13. (Századok 1894.); I. A. magán leveleihez újabb adalék b. Mednyánszky Dénestől (uo.); utolsó levele Thaly Kálmánhoz (Függetlenség 1886. 337. sz.)
I-lyi (Religio, Századok, Pesti Napló), I-lyi A-d. (M. Sajtó), I. A (Századok) – (Eger)
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
.svg){kind=small}
