(1824–1902) bíboros, püspök From Wikipedia, the free encyclopedia
Schlauch Lőrinc (Újarad, 1824. március 27. – Nagyvárad, 1902. július 10.) nagyváradi római katolikus püspök, bíboros, egyházjogász, valóságos belső titkos tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja.
| Schlauch Lőrinc | |||||||||
 | |||||||||
| Született | Arad | ||||||||
| Elhunyt | 1902. július 10. (78 évesen)[2] Nagyvárad[3] | ||||||||
| Állampolgársága | magyar | ||||||||
| Foglalkozása |
| ||||||||
| Tisztsége |
| ||||||||
| váradi püspök | |||||||||
 | |||||||||
| Vallása | római katolikus egyház | ||||||||
| Pappá szentelés | 1847. április 3. | ||||||||
| Püspökké szentelés | 1873. március 17. Szatmárnémeti | ||||||||
| Szentelők |
| ||||||||
| Bíborossá kreálás | 1894. május 21. Vatikán | ||||||||
| Hivatal | szatmári püspök | ||||||||
| Hivatali idő | 1873–1887 | ||||||||
| Elődje | dr. Bíró László | ||||||||
| Utódja | Meszlényi Gyula | ||||||||
| Hivatal | váradi püspök | ||||||||
| Hivatali idő | 1887–1902 | ||||||||
| Elődje | Ipolyi Arnold | ||||||||
| Utódja | Szmrecsányi Pál | ||||||||
| Hivatal | San Girolamo dei Croati bíborosa | ||||||||
| Hivatali idő | 1894–1902 | ||||||||
| Elődje | Serafino Vannutelli | ||||||||
| Utódja | Andrea Aiuti | ||||||||
| Szentelt püspökök | |||||||||
| |||||||||
| Társszentelt püspökök | |||||||||
| |||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Schlauch Lőrinc témájú médiaállományokat. | |||||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||||||
Született mint Lorenz Schlauch von Linden. Német anyanyelvű volt, magyarul teológusként tanult meg. Atyja kisnemes templomépítő pallér. A gimnázium alsóbb osztályait szülővárosában, a felsőbbeket Szegeden végezte, ahol 1842-ben a Csanádi egyházmegye papnövendéke lett. A teológiát a pesti egyetemen hallgatta. Itt mint a papnövendékek magyar iskolájának tagja, kitűnt szépirodalmi dolgozataival.
1846 őszétől Temesváron volt levéltárnok Lonovics József csanádi püspök udvarában, 1847. április 3-án pappá szentelték és azon év júliusától szeptemberig Nagyszentmiklóson káplánkodott. 1849 szeptemberében oravicai, 1850-ben pécskai és ismét nagyszentmiklósi, 1851-ben temesvár-belvárosi káplán, egyúttal a püspöki líceumban a dogmatika tanára és a szentszéknél a szegények ügyvédje lett.
1852-ben Temesváron az egyházjog és egyháztörténelem tanárává és szentszéki ülnökké nevezték ki. A megfeszített szellemi munka megrendítette egészségét; e miatt 1859-ben tanári állását a mercyfalvi plébániával cserélte fel.
1863-tól temesgyarmati plébános és kerületi esperes lett. Szabad idején jogbölcseleti, egyházjogi és művelődéstörténelmi tanulmányokkal foglalkozott. Ekkor kezdett a vármegyei közéletben is szerepelni.
1867-ben egyházjogi doktori címet nyert, doktori értekezése: Az egyházjavak jogczíméről hazánkban címet viseli. Mint temesgyarmati plébános kezdett foglalkozni kultúrtörténelemmel és kultúrbölcselettel és ekkor írt a Magyar Sionba egy értekezést, melyben Bucklet ismertette. Midőn a katolikus autonómiai mozgalmak megindultak, egyházmegyéjének papsága 1868-ban és 1870-ben autonómiai követté választotta. Álláspontjára nézve a bizottság többségének (főpapi) munkálatai mellett 1871. március 16-án tartott hatásos beszédet. 1872-ben kanonokká, 1873. március 17-én pedig szatmári püspökké nevezték ki.
Németként egyik alapítója volt a moldvai csángók magyar nyelvű kultúrájának ápolására létesített Szent László Társulatnak, melynek 1877-től elnöki tisztét is betöltötte. 1894-ben a társulat tiszteletbeli elnöke lett, melynek közgyűléseit irányt adó beszédeivel nyitotta meg. Ez időtől fogva a magyar püspöki karnak vezéralakjai közé tartozott. Különösen a főrendiházban nem volt fontosabb, kiváltképpen az egyházat érdeklő tárgy, melynek vitájában hatásos beszédeivel nem vette volna ki részét. A közoktatási törvény, a zsidók és keresztények közötti házasságra vonatkozó törvényjavaslat és az egyházpolitikai újabb törvények tárgyalásai során komoly érdemeket szerzett az egyháznak, hazának és a nevének. A kötelező polgári házasság javaslatra a király felszólítására készített memoranduma a küzdelmeknek mondhatni tengelyévé vált. 1880-ban valóságos belső titkos tanácsos, 1884-ben a Vaskorona-rend I. osztályú lovagja, 1885-ben a budapesti egyetemen tiszteleti hittudományi doktor, 1886-ban római gróf és pápai trónálló főpap lett.
1886-ban Török János publicista több ezer kötetes könyvgyűjteményét megvette és püspöki könyvtárat alapított Szatmárnémetiben Bibliotheca Laurentiana név alatt.
1887. április 8-án nagyváradi latin szertartású püspökké nevezték ki és augusztus 24-én ünnepélyesen elfoglalta új székét.
Szatmár városa, hogy hálájának kifejezést adjon, kevéssel távozása után díszpolgárrá választotta. (Díszpolgára volt Nagyvárad, Szilágysomlyó és Újarad városának is.) A szatmári egyházmegye hűséggel őrzi emlékét: a Török-féle könyvtár (24 000 forint), melyből a Laurentiana-könyvtár létesült, a lourdesi kápolna (10 000 forint), a papi-mároki templom (12 000 forint), a szatmári tanítóképzők új rendezettsége, a szigeti zárda és 16 új népiskola köszönhetik neki létüket, valamint a felsőbányai templom százezrekre menő vagyonának visszaszerzését. Tizennégy évi szatmári püspöksége alatt félmillió forintot adott egyházi, tanügyi és közcélokra. A nagyváradi tanítóképzőnek saját házat szerzett, ugyanott 1901-ben kisdedóvónő-képzőt alapított, 1896-ban pedig Debrecen városának 30 000 forintot adományozott apácazárda létesítésére a magasabb nőnevelés érdekében. Előbb a nagyváradi egyházmegye szükségleteinek fedezésére 100 000 forintos alapítványt tett, melyet 1897. április 8-án újabb 100 000 forinttal növelt meg. Biharpüspökiben román stílusú plébániatemplomot emeltetett stb. Úttörő részt vett a magyar közművelődési egyesületek megalapításában. Alelnöke volt az országos vöröskereszt-egyesületnek, elnöke volt az Országos Zeneakadémiának, a poliklinikai egyesületnek.
1897. május 2-án ülte meg áldozópapságának ötvenedik évfordulóját, ebből az alkalomból a király a Szent István-rend nagykeresztjét adományozta neki.
Ő készíttette el 1893-ben az új, tényleges hermát – Szent László mellszobrát – Link Fülöp budapesti ötvösművésszel. A korábbi, középkori, a szász Kolozsvári testvérek által készített fém herma koponya-ereklyetartó Győrben, a székesegyház gótikus Hédervári kápolnájában látható, de üresen. Azóta még nagyobb kultusza él Szent László királynak Nagyváradon. Ugyanolyan szép kertet valósít meg, mint amely a vatikáni Castelgandolfoban található. Figyelmet fordított arra is, hogy a püspöki palota kertjében a kertészek szívügyüknek tartsák a kertarborétumot, amit a bíboros külön meg is hálált nekik. Megépíttette a biharpüspöki római katolikus Szent Lőrinc templomot, amit maga áldott meg és szentelt fel. Gyönyörű miseruhákat készíttetett a székesegyháznak.
1902-ben halt meg Nagyváradon. Kérése az volt, hogy a püspöki palotát ne fekete baldachinnal díszítsék fel, ha felravatalozzák, hanem a szürke színt válasszák. A székesegyházi temetés után különvonattal szállították a holttestét Temesvárra, ahol végrendelete szerint a Schlauch-családi kápolnába helyezték örök nyugalomra édesapja mellé, a feltámadás reményében.
Cikkei a növendékpapság Munkálataiban (Pest, 1845-46. fordítások); a Csanádban 1869., 1871. Aphorismák, az autonómiára vonatkozók); az Új Magyar Sionban (1872. Eszmetöredékek, kultúrtörténeti tanulmány); a Religióban (1876. A kath. egyházi javak birtokczíme Magyarországban) jelentek meg. Művei három kötetben foglaltattak össze.
Egyházi, országgyűlési és alkalmi beszédei a helyi, politikai napilapokban és a főrendiház Naplójában is megjelentek.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
