Domonkos-rend
From Wikipedia, the free encyclopedia
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Domonkos-rend [1] vagy dominikánus rend (latinul Ordo Fratrum Praedicatorum, azaz magyarul Prédikátor Testvérek Rendje) vagy Szent Domonkos-rend (közkeletű magyar nevén dömés rend, dömések) III. Honoriusz pápa által 1216-ban szentesített prédikáló- és koldulórend. A prédikálás meggyőző erejében hívő Szent Domonkos alapította egy évvel korábban, 1215-ben Toulouse-ban.
| Domonkos rend (Ordo Fratrum Praedicatorum) | |
 | |
| A domonkos rend címere | |
 | |
| Rövidítés | OP |
| Egyéb nevek | prédikátor testvérek, dömés rend, dömések |
| Mottó | Laudare, benedicere, praedicare. (Dicsérni, áldani, szentbeszédet tartani) |
| Alapító | Guzmán Szent Domonkos |
| Alapítva | 1215 |
| Jóváhagyva | 1216 |
| Típus | koldulórend, pápai jogú |
| Tevékenység | prédikálás, misszió, tudományos munka |
| Általános rendfőnök | Bruno Cadoré |
| Székhelye | Róma, Convento Santa Sabina (Aventino), Piazza Pietro d'Illiria, 1 |
| Elhelyezkedése | |
a rend központja
Pozíció Róma belvárosa térképén
| |
| é. sz. 41° 53′ 04″, k. h. 12° 28′ 47″ | |
| [ A Domonkos rend weboldala] | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Domonkos rend témájú médiaállományokat. | |
Az evangélium prédikálására és az eretnekség felszámolására létrehozott rend az európai késő középkor szellemi életének élvonalába került.[2] Több neves teológus, filozófus és misztikus került ki belőle.[3][4] Tagjai egyben az inkvizíció legfőbb irányítói, az eretneküldözés élharcosai lettek, egészen a jezsuita rend megalakulásáig.[5] Népnyelven Domini canes, azaz az Úr kutyái néven is hívták őket.[6] Szt. Domonkos alapján: „Ahol nincs foganatja az áldásnak, ott csak az ütleg használ.”[7]
Első szabályzatuk szerint a domonkosoknak (dominikánusoknak) nem lehetnek sem egyéni, sem közösségi vagyontárgyaik, és koldulással tartják fenn magukat.
_-_panoramio.jpg)
Szent Domonkosnak a toulouse-i maison Seilhanban található szobáját tekintik a rend születése helyének.
Az előkelő Guzmán-családból származó [8] Domonkos három testületet alapított :[9]
Pápai engedéllyel mindenütt prédikálhattak, a pápa udvarában a Magister palatii domonkos lett.[9] Tevékenységük és hivatásuk a katolikus keresztény hit védelme és terjesztése, amit oktatással, igehirdetéssel és prédikálással érnek el. Mindez a keresztény tanítások mély ismeretét követeli meg, ezért a domonkosok tanintézményeket nyitottak a nagyobb városokban, és azokban képezték rendjük tagjait is. Jelentős szerepet töltöttek be a teológia terén; tagjai sorából került ki Aquinói Tamás is.[12]
Még az alapító életében eljutottak Németországba, Magyarországra, Angliába és Skandináviába,[8] és a 13. század végén már több mint ötszáz konventet számláltak.[8]
Első kolostoraik Toulouseban (St.-Romain), Rómában (St.-Sabino) Párizsban (St.-Jaques), Bolognában (St.-Nicolao) alakultak.[9] A 13. század végén már minden nagyobb városban volt egy domonkos kolostor.[13] 1303-ban a rendtagok száma elérte a 10 ezret.[14]
Kézműves vagy ápolói munkát nem végeztek, a házi munkák elvégzésére is laikus testvéreket alkalmaztak.[12]
Dél-Franciaországban felléptek a katharok, az Ibériai-félszigeten és máshol a mórok és a zsidók ellen.[15] Térítést folytattak az észak- és kelet-európai pogányok között is, továbbá a Földközi-tenger keleti részén.[15]
Tudásuk és képzettségük okán többnyire a domonkosok közül kerültek ki az inkvizítorok. Ezzel a rend alapítójának munkásságát folytatták: az albigens keresztes háborúban és utána Szent Domonkos vezette az eretnekek ügyeit kivizsgáló bírósági eljárásokat, amelyeken az áttérni nem hajlandó katharokat és más „eretnekeket” máglyahalálra ítélték, vagyonukat pedig elkobozták. A „piszkos munkát” (végrehajtást) a világi hatalom intézte.
A 14–15. században csökkent a rendtagok száma és meglazult a fegyelem, főleg a szegénység és a lelki élet tekintetében.[8][14]
A középkor végén Tomás de Torquemada (Torquemada Tamás) 1481–1498 közötti spanyol főinkvizítor is Domonkos-rendi pap volt.
A 15. század első felében V. Márton pápa megengedte kolostoraiknak a birtokszerzést, de az egyes rendtagoknak továbbra is vagyontalanoknak kellett maradniuk.[12]
Az Újvilág megtérítését 1510-ben kezdték el, de rengeteg véráldozatot követelt.[14] A Szent Keresztről nevezett első gyarmati tartomány Santo Domingo székhellyel létesült. Itt 1538-tól már domonkos egyetem is működött.[14]
Európában a reformáció nagy csapást mért erre a rendre is, Észak- és Közép-Európában megszűnt a rend, s ugyanez történt görög földön és a Szentföldön is.[14]
A Szentszék újjászervezte az inkvizíció intézményének tevékenységét (1542) és létrehozta az Index Kongregációt (1571). E két szervben, valamint magában az Apostoli Palotában is számos domonkos működött.[14]
1580-ban a rendi növendékek oktatására XIII. Gergely pápa megalapította az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemet.
A 16. században visszaszorultak az ellenreformáció égisze alatt létrejött új rend, a jezsuiták tevékenysége mellett.
Girolamo Savonarola és Giordano Bruno, – akiket kivégeztek, – továbbá Bartolomé de las Casas (az indiánok védője) is a rendből kerültek ki.
A 17–18. század folyamán a rendtagok száma elérte a 30 ezret.[14] A francia forradalom és a modern kor viszont feloszlatásokat hozott magával. Latin-Amerika országainak függetlenedése a rendek megszüntetését is hozta.[14]
A 19. századtól hatalmas fejlődés indult a domonkos nővérek közösségeiben, akik tanítással, ápolással és sokféle jótékonysági munkával foglalkoztak.[15]
A rend élén áll a magister generalis, akit 12 évre választanak, a tartományok élén áll a provinciális, az egyes rendházak feje a perjel, akit szintén választanak.[16]
1221-ben maga Domonkos küldte az első, a rendből kikerülő szerzeteseket magyar földre.[14] Az országban ez évben Boldog Magyar Pál alapította meg a Domonkos-rendtartományt.
Az első kolostorokat Győrben (1225), Esztergomban (1225), Székesfehérvárott (1230 körül), Pécsett (1238) és Budán építették fel.
Feladatuk a kunok megtérítése volt, de vállalkoztak az ősmagyarok felkutatására is.[12] 1231 körül Ottó, majd visszatérése után Julianus barát.
A tatárjárás után az újjászülető országban sorra születtek a rend közösségei: Beszterce, Eger, Gyulafehérvár, Kassa, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szeben, Szeged, Székesfehérvár, Temesvár, Vasvár, Verőce, Veszprém városaiban.[9][14] Míg a rend központja a budavári Szent Miklós-kolostor lett.[14] A rend 1244-ben és 1273-ben Budán tartotta a nagykáptalanát.[18]
A rend női ágának volt a tagja és a Nyulak szigeti (Margit-sziget) kolostorában élt IV. Béla király lánya, Szent Margit.[12] Ekkortájt a Margit-szigeti mellett igen nevezetesek voltak a székesfehérvári és nagyszombati kolostorok.[9]
A 15. század elején kb. ötven domonkos kolostor létezett az országban.[14] A rend virágzásának a török hódítások, illetve a reformáció vetett véget. 1569-ben megszűnt a magyar domonkos provincia.[14]
A 17. század vége felé, 1670-ben Szombathelyen, majd pár év múlva Sopronban, 1700-ban pedig Pesten telepedtek meg újra.
A 20. század elején öt konventje volt hazánkban (Budapest, Szombathely, Sopron, Vasvár, Kassa).[19] Gyulán 1948-ban kezdték meg egy kolostor építését. Az 1950-es felosztásukkor a rendtagjaik száma száz fő körül alakult.[14]
1989-es újraalapításukkor a budapesti konvent lett a magyar provincia székhelye.[20]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
