Dévaványa területének éghajlata mérsékelten meleg, száraz, kontinentális jellegű. Az éves napsütéses órák száma 2000 óra körüli. Dévaványa évi középhőmérséklete 10,3-10,4°C, az évi abszolút hőmérsékleti maximumok adatok átlaga 34,1-34,4°C, a minimumoké -16,7°C. Dévaványát szélsőséges hőmérsékleti ingadozás jellemzi. Az évi 540-570 milliméternyi lehullott csapadék mennyiség eloszlása egyenetlen. Dévaványán az uralkodó szélirány az északi, északkeleti és a déli. Az átlagos szélsebesség 2,5–3m/s.[3] 2023. augusztus 27-én itt dőlt meg az országos napi melegrekord: 39,5°C fokot mértek.[4]
Közúton a legfontosabb megközelítési útvonala a Kisújszállás-Körösladány közti 4205-ös út, ezen érhető el a 4-es főút és a 47-es főút, illetve a megyeszékhely, Békéscsaba felől is. Gyomaendrőddel és a 46-os főúttal a 4231-es út köti össze. Közigazgatási határszélét délen érinti még a Körösladány-Gyomaendrőd közti 4232-es út is. Állami közútnak számít még a településen a központ keleti részét feltáró 42134-es út és egy mellékút a város északi külterületein, a 4205-ös útból nyugati irányban (Túrkeve felé) kiágazóan.
Vasúton a MÁV 127-es számú Körösnagyharsány–Vésztő–Gyoma-vasútvonalán érhető el. A vasútnak három megállási pontja létesült Dévaványa területén, Gyoma vasútállomás felől sorrendben előbb Kősziget megállóhely, majd Dévaványa vasútállomás, végül Kéthalom megállóhely. A vasútállomás a központ nyugati részén helyezkedik el, közúti elérését a 4205-ös útból kiágazó 42332-es számú mellékút biztosítja. A két megállóhely a névadó településrészek közvetlen közelében létesült, Kősziget közvetlenül a 4231-es út mellett, Kéthalom pedig ott, ahol a 4205-ös út a település déli külterületén keresztezi a vasutat; ma már egyik megállóhely sem üzemel.
1528-ban kiadott, Magyarországot ábrázoló térképen is megtaláljuk Wama névalakkal (Lázár deák térképe).
1621-től kezdődően vannak adatok a ványai nemességről.
1647-ben Heves és Külső-Szolnok vármegye adóösszeírásában a 67 nemesből 14 Ványán lakott, akik az egész kettős vármegye legnépesebb együtt élő nemesi tömbjét alkották.
1659-ből fennmaradt pecsétjének körirata: DEVA VANIA PEOCETI.
1711. évi Heves vármegye összeírása a községet ismét Oppidum Ványa, azaz Ványa mezőváros címmel illeti.
1753-ban az elzálogosított határ megváltása következtében a ványaiak csupán házaikat és szőlőiket tarthatták meg, minden más javadalmuk visszaszállt az uraságokra. Ezzel "mint taxás nemesek" maguk is földesúri befolyás alá kerültek, s a határ további használatáért évente megújított szerződés értelmében bérleti díj (taxa) fizetéssel tartoztak.
Bár már a 17. században is illették oppidum névvel, Dévaványa hivatalosan csak 1774-ben kapott mezővárosi rangot, s azt 1872-ig meg is őrizte.
1793-tól a római katolikus egyház helyi közösségének megalakulásával megszűnt a református egyház kizárólagossága.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt néhány hétre Dévaványa lett Heves vármegye "székhelye", ugyanis a menekülő vármegyei adminisztráció itt talált menedéket.
1854-ben a járási összeírás szerint Dévaványa 8165 lakosú.
1867-ben egy éven át volt vándortanító a községben Kiss József.
1872 áprilisában az addigi mezőváros e rang megszűnése nyomán nagyközséggé alakult.
1989–1999: A dévaványai középfokú oktatás megvalósítása.
2000. július 1.: Dévaványa ünnepélyes keretek között városi címet kapott.
Dévaványa zsidóságának története
Dévaványán a mai Békés vármegye egyik legnagyobb múlttal rendelkező zsidó hitközsége működött. Az első zsidók az 1700-as évek végén telepedtek le a községben. Rövidesen megkezdődött a nagyobb arányú letelepedés és 1822-ben megalakult a zsidó hitközség. Ebben az időben hozták létre a zsidó temetőt. 1828-ban 18 zsidó családfőt regisztráltak, akik közül 4-en házas zsellérnek, 14-en pedig háztalan zsellérnek minősültek. Az 1836-os népösszeírás idején 200 zsidó élt Dévaványán. Ebben az időben már jelentős zsidó hitközség működött a településen, zsinagógájukat1848-ban építették fel.
1850-es években Dévaványa lett a környék zsidó hitéleti központja.
1866-ban megépült a zsidó iskola. A zsidó családok a kisebb kereskedések mellett létrehoznak néhány nagykereskedést is. A századfordulón már néhány vagyonosabb gabonakereskedő, fatelepes is élt Dévaványán, a helyi mértékekben viszonylag jelentős gazdasági-társadalmi felemelkedést a temetőben található kevés korabeli gránit síremlék is prezentálja. Híres rabbijai voltak Maisner Juda és Fischer Czvi.
Az 1938-tól hatályba léptek a zsidótörvények, melyek következtében többen kereskedéseik bezárására, házuk eladására kényszerültek, a második világháború idején pedig a dévaványai zsidóság szinte teljesen elpusztult.
1942-ben megkezdődött a férfiak behívása munkaszolgálatra. 1944-ben a hitközségnek 123 tagja volt. 1944. május közepén a Dévaványán és külterületén élő családokat összeszedték és a vasútállomás közelében lévő munkástelep házaiba zsúfolták.
A ványai családok ezután a szolnoki gyűjtőtáborba kerültek, ahol kb. egy hétig tartózkodtak. A szolnoki gyűjtőtáborból két szerelvény indult, a dévaványai zsidók 90%-a a másodikra került, amely 1944. június 28-án délután 4 órakor indult Szolnokról és másnap, június 29-én 2038 fővel haladt át a kassai állomáson, végállomása Auschwitz volt. Néhány család került az ausztriai transzportba.
A holokausztot Dévaványa másfélszáz főnyi zsidóságából mintegy 40 ember élte túl. Auschwitzból csak néhány fiatal lány tért vissza. A háború után a hitközség kántora nem maradt Dévaványán. A zsinagógát az 1950-es évek környékén lebontották. A túlélők néhány éven belül elköltöztek. Napjainkban az egykori dévaványai zsidóságból már csak néhány személy él.
A településen 2013. november 10-én időközi polgármester-választást tartottak,[12] mert az előző polgármester 45 év szolgálati idő után, augusztusban lemondott tisztségéről és nyugdíjba vonult.[13][16]
2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar és 1%-a egyéb (cigány) nemzetiségűnek vallotta magát.[17]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,1%-a magyarnak, 0,7% cigánynak mondta magát (16,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 11,3%, református 28%, felekezeten kívüli 31,9% (27,6% nem nyilatkozott).[18]
2022-ben a lakosság 87,9%-a vallotta magát magyarnak, 0,7% cigánynak, 0,2% németnek, 0,1-0,1% bolgárnak, románnak és horvátnak, 1,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 17,8% volt református, 6,7% római katolikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 0,1% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 37,2% felekezeten kívüli (36,4% nem válaszolt).[19]
Neve feltételezés szerint a szláv „Iván” keresztnév becézéséből (Ványa), és a „dívánkozni” (mai szóval: „tanácskozni”) szóból ered.[20]
A Dévaványa Felemelkedéséért Közalapítvány rendszeresen szervez „Ismerd meg városunk határát!” néven kerékpártúrákat Dévaványa környékére.
Ladányi Mihály Könyvtár
Dévaványa Ladányi Mihály Könyvtárát 1950-ben alapították. A könyvtárban 1961-ben vezették be a szabadpolcos rendszert. 1972. október 25-én Ványai Ambrus tiszteletére emléktáblát lepleztek le a könyvtár utcai falán. 1990 decemberétől a könyvtár a Dévaványai Hírlap szerkesztőségeként is működik. A könyvtárban 1991-ben korszerűsítették a vizesblokkot és a fűtést. 1992. április elsejétől a könyvtár önálló gazdálkodási és munkáltatói jogkörű intézményé szerveződött. 1994. december 24-én a közoktatási miniszter Dévaványa Önkormányzatának adományozta a „Könyvtárpártoló önkormányzat-1997” címet. 1996. szeptember 20-án a könyvtár felveszi Ladányi Mihály író nevét a halálának tizedik évfordulója alkalmából. A olvasók számára 1997. október 20-a óta internetes elérhetőség áll a rendelkezésükre, illetve 1998 márciusa óta számítógépes kölcsönzés van a könyvtárban. 2000. június 16-án a Ladányi Mihály Könyvtár a nyilvános könyvtárak jegyzékébe kerül és július 1-jén városi könyvtárrá nyilvánítják. 2004. június 1-jén Informatikai és Hírközlési Minisztérium meghirdetett pályázatának köszönhetően eMagyarország pont létesült a Ladányi Mihály Könyvtárban. 2012. április elsején a könyvtár épületében felújították, a nyílászárókat kicserélték, a külső szigetelést felújították, a fűtést korszerűsítéstették.[21][22]
A település városképi jelentőségű épületei a református és katolikus templom. Ezek a város főterén állnak. A katolikus templom műemlékjellegű épület, 1908-ban épült késő barokk, klasszicizáló stílusban. A református templomot 1887-ben építették újjá. Uralkodó stílusa a neoklasszicizmus. Az épület tornya 63 m magas, a Tiszántúl egyik legmagasabb temploma. Kiváló az akusztikája, ez templomi hangversenyek rendezését teszi lehetővé. A Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény2000 óta tárja az érdeklődők elé a település gazdag történeti, néprajzi értékeit, írásos és tárgyi hagyatékát.
A Dévaványai Tájvédelmi Körzetben (Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont) él Közép-Európa legnagyobb túzokállománya, de több más védett növény- és állatfaj is természetes közegében figyelhető meg.
Az országos viszonylatban is jelentős apróvadállomány ide vonzza a vadászatot kedvelőket is.
A most korszerűsített termál- és strandfürdő többféle szolgáltatással várja a vendégeket.
Épületek, régiségek
Kopjafa a Körösladányi út mellett
Kopjafa Dévaványa határában, Gabonáspusztában, Vitéz Bilkei Lipcsey Márton emlékére
IKF Kempo Európabajnokság: submission III. helyezett [2016]
IKF Kempo Világbajnokság: submission III. helyezett [2018]
IKF Kempo Világbajnokság: kempo MMA III. helyezett [2018]
Dévaványáért kitüntetésben részesültek
U. Nagy László – református lelkipásztor [1995]
Dr. Bereczki Imre – régész, néprajzkutató [1995]
Dr. Pallaghy Sándor – állatorvos [1996]
Seres István – ÁFÉSZ elnök [[[posztumusz]]] [1996]
Dr. Pallaghy Sándorné – könyvtárvezető [1997]
Nagy József – termelőszövetkezeti elnök [1997]
Ugrai Sándorné – a Borostyánkert Szociális Otthon igazgatója [1998]
Vizéli József – tanár [1998]
Epres József – tanár [1999]
Mesterházy Jenő – tanító [1999]
Dr. Gaál József – orvos [posztumusz] [2000]
Havancsák Ferenc – ÁFÉSZ elnök [2000]
Manyák Lajos – iskolaigazgató [2001]
Dr. Puskás György – háziorvos [2002]
Schwalm Gyula – művelődési ház igazgató [2002]
Dr. Lengyel Sándor – tanár [2003]
Kondacs György – tanár [2003]
Valánszkiné Tóth Erzsébet – könyvtárvezető [posztumusz] [2004]
Kántor János – órásmester [2004]
Saly Erika – tanítónő [2005]
Gellai Béla és felesége Gellai Béláné – pedagógusok [posztumusz] [2005]
Kiss Ferenc – lakos [2006]
Dr. Szilágyi István – alpolgármester [posztumusz] [2006]
Szél Antal – lakos [2007]
Dr. Szilágyi Gézáné – önkormányzati képviselő, óvodavezető [posztumusz] [2007]
Tóth Istvánné – pedagógus [2008]
Oláh Pál és felesége Oláh Pálné – pedagógusok [posztumusz] [2008]
Dr. Pallaghy Ádám – állatorvos [posztumusz] [2009]
Hajdú József – történész [2009]
Berczi Lajos Benedek [2010]
Havancsák László [2010]
Somogyi-Tóth Dániel [2011]
Árkus Péter [2011]
Dr. Bagi Károly – háziorvos [2012]
L. Papp Zsigmondné [2012]
Erdős Csaba [2012]
Papp József János [2012]
Tóth Auguszta – színművésznő [2013]
Szűcsné Horváth Margit – a polgármesteri hivatal gazdasági irodavezetője [2013]
Pap Tibor – nyugalmazott polgármester [2014]
Kádár Ferenc – népzenész [2015]
Szalai Károly – a Vízközmű Társulat elnöke, Dévaványa Közszolgálatáért cím [2011]
A városban élő művészek, népi iparművészek, ismert emberek
Kádár Ferenc – 1891–1983 – pásztor – juhász, kanász; Népművészet Mestere 1958., nádsíp, furulya, klarinét, tárogató, hegedű; fafaragó, festő; Lehel kürtje első megszólaltatója, ugyanis a jászberényi múzeumban az idős népzenész ezt is megszólaltatta. Korábban ez senkinek sem sikerült, mivel a becses történelmi ereklye megsérült. Kádár Ferenc a repedést kályha samottal és méhviasszal tömítette el, így kerülhetett annak hangja szalagra.
Nácsa János – (1908–1986) Földműves, a Népművészet Mestere (1978), Citerakészítő, citerás-énekes és híres vőfély. Külföldi szerepléseivel több országban bemutatta szülőhelye népi kultúráját. 1970-ben meghívást kapott a Röpülj páva népdalverseny margitszigeti gálaműsorába, ahol nagy sikerrel szerepelt. Tanítványai 1972-ben bejutottak a televízió KI MIT TUD elődöntőjébe.
Erdős Csaba – újságíró, MÚOSZ-tag
Faragó Imre – festő
Giriczné Gyányi Mária – költő
Gyányi Mariann – író, költő
Hajdú Ildikó – fazekas, népművész
Jevuczó Péter – Fanatic Baits alapítója
K. Nagy Imre – festő
Kovács Zsolt – festmények, rajzok
Kovács Gyuláné – pergelt torta
Kónya András – fémmegmunkálás, restaurálás, másolatkészítés, kertépítés, öntözőrendszerek
Szűcs Sándor: A ványai juhbehajtás és más históriák – Rajzok a régi Sárrét életéből;
Hajdú József: Dévaványa címere és pecsétje – Három és fél évszázad a pecsétek tükrében;
Dokumentumok Dévaványa történetéhez (Kiadó: Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület)
Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332–1523;
Benedek Gyula – Hajdú József: Dévaványai iratok 1548–1809;
Dr. Bereczki Imre gyűjteményéből kiválogatva: Dévaványa régen és ma – Fotóalbum, a Millenniumi év kiadványa
Szarkáné Bíró Piroska: Épületek fadíszei öt sárréti településen
Nácsa László: Diákemlékek – A dévaványai gimnázium emlékkönyve
Dr. Ágoston Sándor: Dévaványai önkéntesek és honvédek az 1848-49-es szabadságharcban
Dr. Ágoston Sándor: Ványai Ambrus és a dévaványaiak az 1514-es Dózsa-féle népfelkelésben – parasztfelkelésben.
Dr. Ágoston Sándor: Szarajevótól a trianoni békediktátumig * Román katonai megszállás Gyomán, Endrődön és Dévaványán 1919–1920
Dr. Ágoston Sándor: A dévaványai középfokú oktatás megvalósítása 1989 – 1999
Kasza Sándor (főszerk.): MAGYARORSZÁG KISRÉGIÓI – Békés megye: Körös-Sárrét
Nácsa László: Téli Gazdasági Tanfolyam – A 100 éves Dévaványai Gazdasági Iskola és az ott tanuló parasztemberek emlékére
Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény – Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében, 1895–1950 (Szerk.: Hajdú József – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei, 59.)
Nácsa László: Sárréti Tej – A szeghalom környéki települések által alapított vállalkozás története
Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. 250. o. ISBN978-963-9545-29-8
Könyvtártörténet évszámokban(magyar nyelven)(PHP).konyvtardevavanya.emagyarorszag.hu.Általános Művelődési Központ Ladányi Mihály Könyvtár.[2014. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva].(Hozzáférés: 2013. augusztus 6.)
Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban. Békés Megyei Levéltár, Gyula, 1986
Hajdú József: Sárgult lapok üzenete – Olvasókönyv Dévaványa történetéhez (Ványai helyismereti füzetek 1.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 1996
Hajdú József: Dévaványa címere és pecsétje – Három és fél évszázad a pecsétek tükrében (Ványai helyismereti füzetek 2.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 1998
Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332–1523 (Dokumentumok Dévaványa történetéhez 1.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 2000
Benedek Gyula – Hajdú József: Dévaványai iratok 1548–1809 (Dokumentumok Dévaványa történetéhez 2.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 2002
Tolnay Gábor: Föld-Ember-Törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a 20. század első felében. (1895–1950) Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok igazgatósága, Szolnok, 2004