kontinens From Wikipedia, the free encyclopedia
Antarktisz (más néven Déli-sarkvidék) a déli szélesség 60. fokától délre fekvő térség neve, a Föld legszélsőségesebb területe.[1][2] Neve a görög ἀνταρκτικός (antarktikosz) szóból ered, jelentése „az Arktisszal szemben”. Magába foglalja a szűkebb értelemben vett Antarktika kontinenst, valamint számos szigetet (Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, Déli-Orkney-szigetek, Déli-Shetland-szigetek). Területe mintegy 14,2 millió km².[1] A tudományos kutatóállomások személyzetét nem számítva lakatlan terület. Sokszor nevezik a Föld legnagyobb sivatagjának,[3] mert éghajlata rendkívül száraz. Az Antarktisz szárazföldi jégtakarója az üledékminták lenyomatai alapján megközelítőleg 33,6 millió éves.[4]
| Antarktisz | |||
| |||
 | |||
| Fővárosa | nincs | ||
 d. sz. 90°, k. h. 0° | |||
| Államforma | nincs, Antarktisz-egyezmény szerint irányítva | ||
| területi igény | Argentína Ausztrália Chile Franciaország Új-Zéland Norvégia Egyesült Királyság | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | ismeretlen | ||
| Becsült | állandó lakosság nincs, időszakosan kb. 1000-4000 fő (1995) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 14 200 000[1] km² | ||
| Egyéb adatok | |||
| Hívószám | +672 | ||
| Internet TLD | .aq | ||
2007. május 15-én a NASA új felvételeket közölt megolvadt Nyugat-Antarktiszi területekről, ami azért drámai, mert kezd beigazolódni a tudósok azon feltevése, hogy a globális felmelegedés miatt Nyugat-Antarktisz és Kelet-Antarktisz jege ketté fog szakadni.
1773. január 17-én James Cook átlépte a déli sarkkört, de csupán jéghegyeket látott.
1819-ben felfedezték a Déli-Shetland-szigeteket, ahova később rengeteg fókavadász érkezett. A „fókabőr-láz” kis híján a medvefókák kihalásához vezetett.
1820-ban Fabian Gottlieb von Bellingshausen látta először a partokat a Vosztok nevű hajóról, de nem tette a lábát a kontinensre.
1895-ben Carsten Borchgrevink norvég biológus volt az első kutató a földrészen.
1908-ban Ernest Shackleton 180 km-rel a Déli-sark előtt kénytelen volt visszafordulni.
1911. december 14-én a norvég Roald Amundsen elsőként érte el a Déli-sarkot. Robert Falcon Scott angol kutatónak ez csak 1912. január 18-án sikerült (a visszaúton Scott meghalt).
Az Antarktisz főleg a déli sarkkörtől délre helyezkedik el. A Déli-óceán veszi körül. Két hegység húzódik rajta, melyeket a Ross-tenger és a Weddell-tenger közti földszoros választ el egymástól. A Weddell-tengertől nyugatra és a Ross-tengertől keletre levő területeket Nyugat-Antarktisznak, a másik részt Kelet-Antarktisznak nevezik. A keleti és a nyugati félgömböt a greenwichi délkörhöz viszonyítják.
Nyugat-Antarktisz az Antarktiszi-félszigetet, a félsziget melletti szigetvilágot és a Transzantarktiszi-hegységet foglalja magába.[1] Kelet-Antarktisz hatalmas kiterjedésű pajzsterület, legnagyobb részt sík felszínű ősmasszívum.[1]
Az Antarktisz a legjegesebb kontinens, jelenlegi legnagyobb jégvastagsága 4775 méter.[1] Ez a jégréteg a Föld jégkészletének 90%-át, azon belül az édesvízkészlet 70%-át tartalmazza.[1] A kontinens 98-99%-a jéggel fedett.[1]
A kontinens jégmentes területeinek egy része sziklabukkanás, nunatak és magas hegyvonulat, nagy része azonban köves tundrával borított parti vagy partközeli oázis.[1] Az oázisok az antarktiszi élet színterei. Ezeken a területeken, amik igen érzékenyen reagálnak a felmelegedésre, tavak képződnek, a kövek erősen aprózódnak, mállanak és talajképződés indul meg.[1] Az oázisok egy része csak alig néhány évtizede képződött, de sok közülük már a holocén korszak elején létrejött.[1]
Belső területeinek átlaghőmérséklete télen –40 °C és –70 °C között alakul, míg nyáron –15 °C és –35 °C között mozog, tehát szélsőségesen hideg. A part mentén enyhébb a hőmérséklet, télen –15 °C és –32 °C, nyáron –5 °C és +5 °C közötti.
A katabatikus szelek vagy lavinaszelek néhány melegebb nap után a parti és a belső területek közötti nyomáskülönbséget kiegyenlítve hatalmas energiával zúdulnak a tenger felé. Sebességük elérheti akár a 320 km/h-s értéket is.
Napjainkban a globális felmelegedés miatt a jégtömb fölött nagy magasságban mért levegőhőmérsékletek gyorsabban emelkednek, mint bárhol máshol a Földön. Ennek eredménye, hogy Kelet-Antarktisz teljes mennyisége csökken, gleccsereinek 85%-a gyorsabban folyik a tenger felé.
A Déli-sarkvidék állatai a pingvinek, valamint az összes világtengerben előforduló fókák. A bálnák száma szintén említésre méltó.
A 7 antarktiszi pingvinfaj közül 6 csak a költés idején tartózkodik itt, a többi időt máshol töltik. A császárpingvin (Aptenodytes forsteri), a Föld legnagyobb pingvinfaja azonban mindig itt marad. A tojó által lerakott egyetlen tojást a hím költi ki a tél folyamán, eközben egyáltalán nem táplálkozik.
A tengeráramlatok által felkavarodott vízben a tengerfenékre leülepedett ásványi sók a felszínre emelkednek, és számtalan parányi alga – a kovamoszatok – kialakulásának kedveznek. A déli-sarki vizek nagyszámú lakója ezekkel táplálkozik. Világítórákok (krill) milliárdjai táplálkoznak kovamoszattal, a rákokat pedig a bálnák, a rákevő fóka, pingvinek, halak és lábasfejűek fogyasztják. Az összetett tápláléklánc csúcsán az itt élő legnagyobb ragadozókat, a kardszárnyú delfint (más néven gyilkos bálnát) és a leopárdfókát találjuk.[5]
A földrészhez tartozó György király-szigeten az éghajlathoz legsikeresebb alkalmazkodni tudó, sirály formájú, ún. kleptoparazita életmódú, zömök, erős halfarkasfélék két faja, a délsarki és az antarktiszi halfarkas telepedett meg.
A Déli-sarkvidék rovarvilága nagyon szegényes: jobbára csak néhány kétszárnyú és bogár alkotja. Az antarktiszi szigetek endemikus bogárnemei a Promecheilidae (korábbi nevén Perimylopidae) családba tartoznak, amelynek néhány faja a Falkland-szigeteken és Ausztráliában is él.[6] E röpképtelen bogarak a tengerpartra sodródott állati és növényi maradványokat fogyasztják.
.jpg)
Az Antarktiszon alig van növényi élet, kivéve egy nagyon keskeny tundrasávot. Csupán néhány epilitikus zuzmó tenyészik az enyhébb, part menti területek szikláin. A jégtakaróban néha megjelenő olvadási lyukakban hóalgák is megtelepedhetnek, de ez nem túl gyakori. A kontinensen csak két virágos növény él: az antarktiszi sédbúza (Deschampsia antarctica) – és a felemásvirágú szegfű (Colobanthus quitensis)
| Név | Az ország, amelyhez tartozik | Terület (km²) |
|---|---|---|
 Heard-sziget és McDonald-szigetek[8] |  Ausztrália | 372 |
 Bouvet-sziget[9] |  Norvégia | 49 |
 Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek[10] |  Egyesült Királyság | 3903 |
 Francia déli és antarktiszi területek[11] |  Franciaország | 7781[12] |
Az Antarktiszon 7 ország, Új-Zéland, Ausztrália, Franciaország, Norvégia, az Egyesült Királyság, Chile és Argentína rendelkezik jelenleg el nem ismert területi igénnyel, ezek földrajzi elhelyezkedése és területi arányai a jobb oldali képen láthatóak.
Az Antarktisz-egyezmény egy, a földrész közjogi státuszát meghatározó nemzetközi megállapodás, amelyet 1959. december 1-jén kötöttek 30 évre és 1961. június 13-án lépett hatályba. A megállapodás alapján bármely ország létesíthet az Antarktisz területén tudományos kutatóállomást. Tilos azonban hulladékokat, különösen nukleáris és radioaktív hulladékokat tárolni a térségben.
Magyarország 1984-ben írta alá az egyezményt.
Az Antarktiszon emberek csupán az időszakosan vagy állandó jelleggel működtetett kutatóbázisokon élnek. Nyáron a teljes kontinensen összesen mintegy 3000–4000 ember tartózkodik,[1] télen azonban csak 800-1000.[1] A legnépesebb bázis az amerikai McMurdo kutatóállomás,[1] ami a kontinens szélén, a Ross-szigeten található, voltak olyan évtizedek, amikor az állomáson nyáron 1200 ember élt. Manapság az átlagos állomásméret nyáron 30-40, télen 10-15 fő.[1]
Az állomások többsége a part mentén vagy valamelyik szigeten helyezkedik el, főleg az Antarktiszi-félsziget térségében, csak néhány található a szárazföld belsejében, például pontosan a földrajzi Déli-sarkon épült fel az amerikai Amundsen–Scott déli-sarki kutatóállomás, a föld déli mágneses sarkán az orosz Vosztok kutatóállomás, valamint szintén a kontinens belsejében van az angol-francia Concordia kutatóállomás.
Antarktisz nemzetközi hívószáma +672.
A kontinensen vezeték nélküli telefonszolgáltatás épült ki. Az argentin Marambio bázison egy AMPS (Advanced Mobile Phone Service), a György király-szigeten egy GSM technológiájú adó-vevő torony található. A többi kommunikáció műholdas kapcsolat révén valósul meg.
Az Antarktisz-egyezmény megtiltja a katonai tevékenységet az Antarktiszon, úgymint katonai bázisok és erődítmények létrehozását, hadgyakorlatok végrehajtását és fegyverek kipróbálását. Katonai erő vagy felszerelés használata csak kutatási, vagy más békés célokra engedélyezett.
Az Amerikai Egyesült Államok hadereje bevezette az Antarktiszi Szolgálati Kitüntetést a kutatásaikat az Antarktiszon végző civilek és katonák számára. A kitüntetést, amelyet azok kaphatnak meg, akik két teljes, hat hónapos időszakot töltöttek a kontinensen, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa ítéli oda.
Az egyetlen jelentősebb katonai megmozdulást, az Operación 90-et 10 évvel az Antarktisz-egyezmény aláírása előtt hajtotta végre Argentína hadereje.
Itt csak azok a helyek szerepelnek, melyeknek van külön cikke a Wikipédiában:
A Déli-Shetland-szigetekhez tartozó Livingston-szigeten:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
.svg)
