szerv From Wikipedia, the free encyclopedia
A máj (latinul: hepar) a gerincesek egyik szerve. Az ember legnagyobb mirigye, tömege felnőttben a testtömeg 2%-a (1,2 – 1,5 kg). Fontos szerepet játszik az anyagcsere-folyamatokban, méregtelenítésben, bizonyos vegyületek termelésében illetve tárolásában.
A máj az emberi szervezet legnagyobb mirigye, aminek sokirányú funkciói vannak. A szervezet nagy és komplex anyagcsere szerve, amely a szervezet lényegében valamennyi anyagcsere folyamatában részt vesz. Fontos szerepet játszik az anyagcsere-folyamatokban, a méregtelenítésben, vegyületek termelésében, valamint mások tárolásában. Epét választ ki, melynek epesavai a zsírok emésztésében játszanak szerepet, jellegzetes színét a vérfesték (hemoglobin) bomlástermékétől, a bilirubintól kapja. A májjal kapcsolatos „hepato-” vagy „hepatikus” orvosi latin kifejezések eredetileg a görög hepato szóból származnak.
A máj szövettani képén májsejtszigeteket látunk sinusoidokkal együtt. Ezek a sinusoidok közvetlen kapcsolatban állnak a májsejtekkel vagy más néven hepatocytákkal; és a vér valamint a májsejtek között anyagkicserélődést szolgálják. Felépítését tekintve a vena centralisok jelentik a lebenyke közepét, melynek éleit a portális triászok kötik össze. A triász az arteria hepatica és vena portae ágaiból, illetve az epe canaliculusokból áll.
A máj strukturális összetevői a következők:
A hepatocyták rendezett lemezei, melyek felnőtt emberben egy sejt vastagságúak normálisan, míg fiatal egyénekben kb. 6 éves korig két sejt vastagságúak.
Közvetlenül összefügg a máj külső felszínét borító Glisson-tokkal. Vérerek, nyirokerek, idegek és az epevezetékek haladnak benne.
A májsejt lemezek közötti diszkontinuus endothellel borított kapillárisok
A sinusoid endothel és a hepatocyták között
A máj három részre osztható: klasszikus lebenyke, portális lebenyke és májacinus.
A klasszikus májlebenyke egy nagyjából hatszögletű szövethalmazként látható a máj szövettani képén. A v. portae és az a. hepatica ágainak májon belüli megoszlásán alapszik. A sinusoidok kevert portális és artériás vérrel mossák át a sejteket. A lebenyke mérete durván 0,7×2,0 mm. Közepén helyezkedik el a viszonylag tág v. centralis, ide vezetődnek a sinusoidok. A sejtlemezek innen terjednek sugárirányba a periféria felé. A hatszög sarkainál pedig a portális triászok találhatóak. Ennek éleinél a kötőszöveti stroma és a hepatocyták között az ún. Mall-terek találhatóak. Az emberi máj felépítésére jellemző, hogy normálisan igen kevés interlobuláris kötőszövet van, ellentétben például a sertés májával melyben könnyen felismerhetőek a klasszikus lebenyke körvonalai.
A portális lebenyke a máj exokrin funkcióját, az epekiválasztást hangsúlyozza. Így ennek tengelye a klasszikus lobulus portális triászának interlobuláris epevezetéke, külső élei pedig három szomszédos v.centralis közé rajzolt képzeletbeli vonalak. Ezen vonalak egy nagyjából háromszögletű idomot határolnak, melyek a klasszikus lebenyke epét szekretáló részeit tartalmazzák.
A májacinus mutatja a legjobb összefüggést a vérperfúzió és a máj patológiája között. Rombusz alakú egység, melynek rövid tengelyét két szomszédos klasszikus lobulus közötti portális triász végágai alkotják, hosszú tengelyét pedig az előbbihez legközelebb eső két v. centralis közé húzott egyenes. A hepatocyták minden egyes acinusban három koncentrikus körbe rendeződnek a rövid tengelyt körülvéve:
1. zóna: A klasszikus lebenyke perifériájának felel meg, így a v. portae és a. hepatica ágaiból származó vérellátáshoz legközelebb található.
2. zóna: Az 1. és 2. zóna között, de nincsenek éles határai.
3. zóna: A v. centralishoz legközelebb, a rövid tengelytől legtávolabb. A klasszikus lebenyke legcentrálisabb részének felel meg.
Az 1. zóna sejtjei kapják először az oxigénben és tápanyagokban gazdag vért, ezért ezek halnak el utoljára keringési elégtelenségben, és elsőként regenerálódnak. Ezzel szemben a 3. zóna sejtjei mutatnak először nekrózist csökkent vérátáramlás esetén és elsőként mutatnak zsírfelhalmozódást, de utoljára reagálnak epepangásra és toxikus anyagokra.
A perisinusoidalis tér a hepatocyták és a vér közötti anyagkicserélődés helye. A hepatocyták basalis felszíne, a sinusoid endothelsejtek és a Kuppfer-sejtek basalis felszíne között fekszik. A májsejtekről szabálytalan mikrobolyhok nyomulnak be ide, melyek mintegy hatszorosára növelik az anyagkicserélődésre szolgáló felszínt. Mivel az endothel diszkontinuus és nincsen folyamatos lamina basalis, a vérplazma és a májsejtek között nincsen jelentős barrier. A májsejtek által termelt fehérjék és lipoproteinek a Disse-teren keresztül transzportálódnak a vérbe. Az itt található Kuppfer-sejtek a sinusoid bélését képezik, nyúlványaik a sinusoidok belsejébe nyomulnak. Ezek alapján részt vehetnek a sérült és elöregedett vörösvértestek feldarabolásában, melyek a lépből a v. portae-n keresztül jutnak ide.
Itt találhatóak a májcsillagsejtek (Ito-sejtek) is, melyek A-vitamint tárolnak, de patológiás körülmények között kollagént szintetizáló myofibroblasztokká differenciálódhatnak
Az anyagcsere legfontosabb szerve. A következő folyamatokban vesz részt:
A máj fontos szerepet játszik az anyagcsere-folyamatokban, a méregtelenítésben, vegyületek termelésében, valamint mások tárolásában. Epét választ ki, melynek epesavai a zsírok emésztésében játszanak szerepet, jellegzetes színét a vérfesték (hemoglobin) bomlástermékétől, a bilirubintól kapja. A májjal kapcsolatos „hepato-” vagy „hepatikus” orvosi latin kifejezések eredetileg a görög hepato szóból származnak.
Jellemző rá, hogy kettős vérellátása van (a májkapugyűjtőér (vena portae) és a májverőér (arteria hepatica) közvetítésével). A (vena portae)-n keresztül kapja a belekből felszívott tápanyagokat tartalmazó vért. Ezt magyarul májkapuérnek nevezik, mert a májkapun (porta hepatis) lép be a májba, majd azon belül újra hajszálerekre bomlik. Az artéria friss vért szállít a májhoz a háromosztatú artériás törzs (truncus celiacus) májhoz vezető ágán (arteria hepatica propria) keresztül.
A máj betegségeinek gyógyítására leginkább a máriatövis (Silybum marianum) használatos, a billirubin szintet lényegesen képes csökkenteni. Az alkoholizmus által okozott májzsugor esetén is sikerrel alkalmazható.[1] Hasznos még az articsóka (Cynara scolymus), a gyermekláncfű (Taraxacum officinale), kiegészítőként borbolya, gyömbér, ánizs stb.[2] Paracetamol túladagolásban szenvedő patkányokon végzett kísérletek a friss ananász jótékony hatását igazolták.[3] Kerülni kell a túlzott zsír- és proteinbevitelt. A természetgyógyászat holisztikusan közelít a májbetegségekhez, és azt vallja, hogy ilyenkor is a teljes szervezet gyógyítására van szükség. Változtatni kell az étrenden, főleg a zöld színű zöldségek, mogyorók, tej, gyümölcsök (kivéve a citrusféléket), kevés rizs ajánlottak. A kávés beöntés már csak az igazán bátraknak javallott.[4]
Emelkedett GOT és GPT szint előfordulhat, hogy szelén hiányt jeleznek, melyet nem vesznek észre azonnal, szelén hiány esetén a máj funkciós értékek akár 10x-es emelkedést is mutathatnak a normál értékhez képest. Mivel alkohol, zsírmáj esetén is emelkednek ezek az értékek, így ezeket tekintik elődleges betegségnek, ám ha ezek kizárhatóak, erősen gyanakodni kell a szelén hiányra. L-szelenometionnal és E-vitamin kombinált bevitelével lényeges javulás érhető el.
A természetes gyógymódok egy szűk alternatívát jelentenek, de nem helyettesítik a szakorvosok által alkalmazott, korszerű terápiás eljárásokat. Ezek tárgyalása messze meghaladná a jelen szócikk kereteit. A májműködés teljes összeomlása esetén ma már egyre gyakrabban alkalmazzák a májátültetést.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
