A Sakál napja (film)

A Sakál napja (eredeti cím: The Day of the Jackal / Chacal) 1973-ban bemutatott angol–francia politikai thriller. Fred Zinnemann filmje Frederick Forsyth 1971-ben megjelent azonos című(wd) bestsellerje alapján készült, melyet magyar nyelven is többször kiadtak.

A Sakál napja (The Day of the Jackal)
1973-as francia–brit–amerikai film
A Sakál szerepében Edward Fox
Rendező	Fred Zinnemann
Producer	John Woolf Julien Derode David Deutsch
Alapmű	A Sakál napja
Műfaj	regény alapján készült film filmdráma politikai thrillerfilm
Forgatókönyvíró	Kenneth Ross
Főszerepben	Edward Fox Michael Lonsdale Derek Jacobi Delphine Seyrig
Zene	Georges Delerue
Operatőr	Jean Tournier
Vágó	Ralph Kemplen
Jelmeztervező	Joan Bridge Rosine Delamare Elizabeth Haffenden
Gyártás
Gyártó	Warwick Film Productions Universal Productions France
Ország	Franciaország Egyesült Királyság Amerikai Egyesült Államok
Nyelv	angol, olasz, francia magyar szinkron
Forgatási helyszín	Pinewood Studios Tourtour Champs-Élysées Great Russell Street Nemzeti Levéltár British Museum Paris Gare d’Austerlitz Entrevaux Hotel Negresco Imperia rue du Faubourg-Saint-Honoré New Scotland Yard Somerset House St. James’s Park Strand Gare de Tulle Ventimiglia Veynes Victoria Embankment Francia Riviéra
Játékidő	145 perc
Forgalmazás
Forgalmazó	MOKÉP (mozi) WHV (DVD) Budapest Film (DVD)
Bemutató	1973. május 16. 1976. január 8. (mozi)
Díj(ak)	ld. a „Díjak és jelölések” alcímnél
Korhatár	14 év
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz A Sakál napja témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Cselekménye

Alább a cselekmény részletei következnek!

Miután Charles de Gaulle francia elnök váratlanul kinyilvánítja az addig Franciaországhoz tartozó Algéria függetlenségét, a döntést ellenző francia katonatisztek egy része szembefordul vele, s az általuk létrehozott titkos katonai szervezet, az Organisation armée secrète (OAS) 1962-ben sikertelen merényletet kísérel meg ellene. Az összeesküvőket letartóztatják, vezetőjüket, Bastien-Thiry alezredest kivégzik. Az OAS három főre apadt vezérkara külföldre menekül, ahol újabb tervet eszelnek ki a francia elnök meggyilkolására. Elképzelésük az, hogy a merénylettel egy külföldi bérgyilkost bíznak meg, aki ismeretlen a francia hatóságok számára. Kiszemeltjük vállalja a munkát, ám szigorú feltételeket szab, fedőnévként pedig a Sakált választja. A francia hatóságok hamarosan gyanút fognak az országban elszaporodó bankrablások miatt, bár még nem tudják, hogy az OAS ezzel a módszerrel kívánja előteremteni a Sakál által meghatározott, félmillió dolláros munkadíjat. A titkosszolgálat csellel elrabolja, Olaszországból Franciaországba hurcolja és kínvallatás alá veti az OAS vezetőinek bizalmi emberét, Wolenskyt. A megkínzott férfi halála előtt kiejti a száján a „Sakál” szót. Ezen az apró nyomon indulnak el a biztonsági szervek emberei.

Lebel felügyelő szerepében Michael Lonsdale

Mivel De Gaulle nem hajlandó a tervezett merénylet miatt változtatni hivatalos programján, különbizottság jön létre az elnök védelmére és a Sakál felkutatására. A feladattal a rendőrfőnök a legjobb emberét, Lebel főfelügyelőt bízza meg. Közben a Sakál sem tétlenkedik. Hamis anyakönyvi kivonat segítségével igazolványokat szerez, útleveleket lop, elkészítteti a merénylethez szükséges speciális fegyvert, majd Franciaországba utazik a bűntény kivitelezésére. Az OAS ügynököt telepít az elnök egyik bizalmi emberének környezetébe. Rajta keresztül a Sakál idejében értesül, hogy a francia hatóságok már tudomást szereztek személyéről, ennek ellenére mégsem mond le a merénylet végrehajtásáról. Az idő vészesen fogy az elnök következő nyilvános szerepléséig, ami ráadásul a nagyszabású augusztus 25-i ünnepségek alkalmával (Párizs felszabadulásának évfordulóján) lesz. Lebel ravaszságát és a hatóságok minden intézkedését kijátszva a Sakál rendre kisiklik a számára állított csapdákból, többször személyiséget cserél, és úgy tűnik, senki sem képes megakadályozni a gyilkosságot.

Az ünnepségen De Gaulle élete csak a szerencsén múlik. Lebel főfelügyelő a helyszínen van, és egy posztoló fiatal rendőrtől kapott apró információ alapján felfedezi a merénylő jól álcázott rejtekhelyét. A rendőrrel együtt lerohanja a Sakált, aki lelövi a rendőrt, de Lebel a rendőr fegyverével végez vele.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Érdekességek

• A Sakál napja volt Frederick Forsyth első megfilmesített könyve. A szerző azt nyilatkozta, hogy a Sakál alakját a hírhedt, s akkoriban még körözés alatt álló terrorista, Carlos személye ihlette.
• Az OAS (Organisation de l'Armée Secrète) az 1960-as évek hírhedt francia terrorszervezete volt: egykori katonatisztek hozták létre, akik bosszút akartak állni De Gaulle elnökön (1890–1970), mivel elismerte Algéria függetlenségét. Több merényletet kíséreltek meg ellene, a Sakáléra azonban a filmben is látható módon nem került sor. De Gaulle 1969-ben visszavonult a politikától.
• A háromszoros Oscar-díjas Fred Zinnemann (1907–1997) ezt a filmjét hét év szünet után forgatta. A rendező olyasvalakit keresett a főszerepre, aki merőben másképpen néz ki, mint amilyennek az ember egy profi bérgyilkost elképzel.
• A Sakált Michael Caine szerette volna eljátszani, Zinnemann viszont nem akart sztárt a főszerepre. Edward Foxot A közvetítő (1971) című Joseph Losey-filmben nyújtott teljesítménye alapján választotta. Évekkel később A negyedik jegyzőkönyv (1987) című Forsyth-adaptáció főszerepét Caine játszotta.
• A főszerepre Roger Moore neve is felmerült, de Zinnemann ugyanazért utasította el őt, mint Caine-t.
• A forgatás 1972. június 1-jén kezdődött Bécsben. További forgatási helyszínek voltak: Róma, Genova, Nizza, Párizs és London. A belső felvételeket a párizsi Studios de Boulogne-ban rögzítették, ahol a Gare Montparnasse-t is felépítették.
• Georges Delerue zeneszerző korábban az Egy ember az örökkévalóságnak című 1966-os filmben is együtt dolgozott a rendezővel.
• Edward Fox és Delphine Seyrig még ugyanabban az évben Joseph Losey Babaház (1973) című filmjében is együtt szerepeltek.
• Adrien Cayla-Legrand összesen 4 filmben játszotta De Gaulle szerepét: először 1966-ban, utoljára 1978-ban. A Sakál napja volt az első filmje, amelyben nevét a stáblistán is feltüntették, és ebben harmadszorra játszotta az egykori francia elnök szerepét.
• Edward Fox első leforgatott jelenete az az epizód volt, amelyben az OAS három vezetője felbéreli a Sakált. A három napig tartó forgatás eredménytelenül zárult, mert Fox túl mereven játszott. Zinnemann egy hosszabb autós túrára vitte főszereplőjét, melynek során az ominózus jelenetet is megbeszélték. A visszatérést követően a megismételt felvétel tökéletesen sikerült: Fox ráérzett a karakter stílusára.
• Az egyik jelenetben a Sakál belenéz a szálloda vendégkönyvébe, hogy megtudja Colette nevét és címét. A könyvben szereplő nevek közül három valójában a stáb néhány francia tagjáé volt: Louis Pitzele (rendezőasszisztens), René Strasser (kameraman), William Holt (díszlettervező).
• A film végkifejletében, egy közel 8 perces bravúros jelenetben nincsen semmilyen párbeszéd vagy kísérőzene, csupán különféle környezeti zajok és zörejek.
• Zinnemann világhírű westernje, a Délidő (1952) cselekményében különösen fontos motívum az idő, ám csupán 13 alkalommal látható benne órát ábrázoló közelkép, míg A Sakál napjában 31-szer.
• 1997-ben Michael Caton-Jones remake-et készített a filmből A Sakál címmel. Az eredeti történetet az amerikai nézők igényei szerint alapvetően átdolgozták. A produkció a sztárszereposztás (Bruce Willis, Richard Gere, Sidney Poitier) ellenére is zömmel kedvezőtlen kritikát kapott.

Szereposztás

Szerep	Színész[1]	Magyar hangja (1. szinkron)[2]
a Sakál / Paul Oliver Duggan / Peer Lundquist	Edward Fox	Gáti Oszkár
Lebel főfelügyelő	Michael Lonsdale	Haumann Péter
Caron felügyelő	Derek Jacobi	Galán Géza
Mallinson főfelügyelő	Donald Sinden	Ungvári László
Thomas felügyelő	Tony Britton	Gelley Kornél
Lloyd a brit Külügyből	Terence Alexander	Benkő Gyula
Belügyminiszter	Alan Badel	Gruber Hugó
Colbert tábornok	Maurice Denham	Kenderesi Tibor
Berthier rendőrfőnök	Timothy West	Inke László
Rolland ezredes	Michel Auclair	Láng József
St. Clair elnöki titkár	Barrie Ingham	Tyll Attila
Denise	Olga Georges-Picot	Mester Edit
Madame Colette de Montpellier	Delphine Seyrig	Földi Teri
Rodin ezredes (OAS)	Eric Porter	Szabó Ottó
Montclair (OAS)	David Swift	Horkai János
Casson (OAS)	Denis Carey	Gera Zoltán
Wolenski ejtőernyős	Jean Martin	(saját hangján)
Kihallgatótiszt	Vernon Dobtcheff	Buss Gyula
Charles de Gaulle elnök	Adrien Cayla-Legrand	(nem szólal meg)
A hamisító	Ronald Pickup	Dunai Tamás
Gozzi fegyverkovács	Cyril Cusack	Szatmári István
Bastien-Thiry alezredes	Jean Sorel	?
Jules Bernard	Anton Rodgers	Konrád Antal
Fiatal rendőr Párizsban	Philippe Léotard	?
Charles Harold Calthrop	Edward Hardwicke	Koroknay Géza

Díjak és jelölések

Oscar-díj

• 1974, jelölés Ralph Kemplen, legjobb vágás

Golden Globe-díj

• 1974, jelölés legjobb film
• 1974, jelölés Fred Zinnemann, legjobb rendező
• 1974, jelölés Kenneth Ross, legjobb forgatókönyv

American Cinema Editors, USA

• 1974, jelölés Ralph Kemplen, legjobb vágás

BAFTA-díj

• 1974, díj Ralph Kemplen, legjobb vágás
• 1974, jelölés legjobb film
• 1974, jelölés Fred Zinnemann, legjobb rendező
• 1974, jelölés Kenneth Ross, legjobb forgatókönyv
• 1974, jelölés Michael Lonsdale, legjobb férfi epizodista
• 1974, jelölés Delphine Seyrig, legjobb női epizodista
• 1974, jelölés Nicholas Stevenson, Bob Allen, legjobb hang

Jegyzetek

1. Szereposztás az IMDb.com szerint
2. The Day of the Jackal / A Sakál napja (1973) 1. szinkron, 1981. Pannónia Filmstúdió, megrendelő Magyar Televízió, Budapest Film az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)

További információk

• A Sakál napja a PORT.hu-n (magyarul)
• A Sakál napja az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• A Sakál napja az Internet Movie Database-ben (angolul)
• A Sakál napja a Rotten Tomatoeson (angolul)
• A Sakál napja a Box Office Mojón (angolul)
• Részletes angol nyelvű filmismertető
• Egy másik angol nyelvű filmismertető
• Képkockák a filmből

• Filmművészetportál
• Franciaország-portál