From Wikipedia, the free encyclopedia
Az 51. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1998. május 13. és 24. között került megrendezésre, Martin Scorsese amerikai filmrendező elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 22 nagyjátékfilm és 15 rövidfilm szerepelt; az Un certain regard szekcióban 27, a Cinéfondation keretében 15, míg versenyen kívül 8 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet és 7 rövidfilmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 21 nagyjátékfilm és 6 kisfilm vetítésére került sor.
| 51. cannes-i filmfesztivál | |
 | |
| Rendezvény | |
| Helyszín | Cannes-i Kongresszusi és Fesztiválpalota |
| Dátum | 1998. május 13–24. |
| Elnök | Martin Scorsese |
| Házigazda | Isabelle Huppert |
| Filmek száma | 122 |
| Nyitófilm | A nemzet színe-java |
| Zárófilm | Godzilla |
| Díjazottak | |
| Arany Pálma | Az örökkévalóság meg egy nap |
| Nagydíj | Az élet szép |
| Fesztiválok | |
| Előző | 50. cannes-i filmfesztivál (1997) |
| Következő | 52. cannes-i filmfesztivál (1999) |
| Hivatalos weboldal | |
| www.festival-cannes.fr | |
Az 1998-as év újításokat hozott a hivatalos versenyprogram szervezetében:
1998-ban a versenyprogram zsűrije beírta magát a fesztivál történetébe, mivel soha ekkora arányban nem képviseltették magukat a nők; ötfős létszámuk elérte az 50%-ot. A fesztivál krónikájához tartozik, hogy a Nemzetközi Filmtechnikai és Innovációs Vásár ez évben rendezett első alkalommal tizenkét napos tanácskozást és szakkiállítást a fesztivál idején Cannes-ban, a technológiai újdonságokkal kapcsolatban.[2]
A rendezvényt Mike Nichols francia-angol-német-amerikai-japán koprodukcióban készített vígjátéka, A nemzet színe-java nyitotta és Roland Emmerich fantasztikus akciófilmje, a Godzilla zárta.
A fesztivál válogatásait illetően maradt a kettős tendencia: ígéretes fiatalok érkeztek, de ott voltak az idősebb mesterek is. Az első kategóriába tartozott például az ismeretlen francia rendező, Erick Zonca, (Az élet, amiről az angyalok álmodnak), illetve az egyik legnagyobb feltűnést keltő fiatal (harmincéves) dán rendező, a Dogma 95 „kiáltvány” egyik aláírója, Thomas Vinterberg (Születésnap). A másodikba sorolható a „régivágású” Ken Loach (A nevem Joe), vagy az első alkalommal az 1973-as fesztiválon bemutatkozó Theo Angelopoulosz (Az örökkévalóság meg egy nap).
Az Arany Pálmát ez utóbbi alkotó vihette haza. A versenyprogramban utolsóként vetített szerzői film elnyerte a zsűri egyöntetű tetszését, s mind a kritikusok, mind pedig a közönség véleménye az volt, hogy méltó módon koronázta meg a filmünnepet. A fiatal Vinterberg filmje megosztva kapta a zsűri díját a francia Claude Miller Téli iskolakirándulás című alkotásával. Nagydíjat kapott Roberto Benigni közönségsikert aratott, de fanyalgó kritikát kiváltó keserédes vígjátéka, Az élet szép. Sokak számára emlékezetes marad a díjátadó, amelyen az olasz színész-rendező-forgatókönyvíró Benigni kitörő örömmel öleli és forgatja meg a fesztivál „háziasszonyát”, Isabelle Huppert-t, s borul le a zsűrielnök Scorsese lábai elé.[3] A legjobb rendezés díját A bűncézár rendezője, John Boorman vehette át, a legjobb forgatókönyvét Hal Hartley, a Henry Foolért. A legjobb női alakítás díját megosztva kapta két fiatal: Elodie Bouchez és Natacha Regnier (Az élet, amiről az angyalok álmodnak); a legjobb színész pedig Peter Mullan lett (Nevem, Joe). Carlos Saura spanyol-argentin koprodukcióban készített Tangó című táncfilmjének operatőri munkájáért Vittorio Storaro vehette át a technikai nagydíjat.
A fesztivál egyik nagy vesztese, a másik dán dogmás rendező, Lars von Trier, akinek új filmje, az Idióták, a várakozásokkal szemben nem aratott sikert. A legnagyobb bukást azonban Alekszej Jurjevics German élte meg az orosz-francia koprodukciós, Hrusztaljov, a kocsimat! című filmjével, amely a "fehér köpenyes gyilkosok peréről" szól: 1953-ban a paranoid Sztálin zsidó származású orvosokat állíttatott koholt vádakkal bíróság elé.
A Cannes-ba látogató színészek között található Johnny Depp, Benicio del Toro, Mark Harmon és Cameron Diaz (Félelem és reszketés Las Vegasban), Brendan Gleeson, Adrian Dunbar és Jon Voight (A bűncézár), Peter Mullan (Nevem, Joe), Ewan McGregor, Jonathan Rhys Meyers (Bálványrock – Velvet Goldmine), Christian Bale (Én kis állataim, valamint Bálványrock – Velvet Goldmine), Élodie Bouchez, Natacha Régnier és Grégoire Colin (Az élet, amiről az angyalok álmodnak), Isabelle Huppert és Marthe Keller (A szenvedély iskolája), Saul Williams (Slam – A szó fegyver), Philip Seymour Hoffman (A boldogságtól ordítani), William Hurt, Kiefer Sutherland, Jennifer Connelly (Sötét város), Matthew Broderick és Jean Reno (Godzilla), John Travolta, Emma Thompson és Kathy Bates (A nemzet színe-java), John Hurt (Bálványrock – Velvet Goldmine), Robert Duvall és Farrah Fawcett (Az apostol).
A Rendezők Kéthete vetítéssorozatából kiemelkedett Marc Levin Slam – A szó fegyver című alkotása, amelyért a rendező megkapta a legsikeresebb elsőfilmesnek járó Arany Kamerát, továbbá az amerikai Todd Solondz A boldogságtól ordítani, a kanadai Don McKellar Utolsó éjszaka, és az orosz Alekszej Balabanov, a pornográfia születését bemutató, Szörnyekről és emberekről című alkotása. Anatole Dauman, a két évvel korában elhunyt filmproducer emlékének adózva a rendezvényen ismét levetítették Osima Nagisza Az érzékek birodalma című filmdrámáját. A fesztivál végén Pierre-Henri Deleau bejelentette, hogy lemond a szekció főmegbízotti tisztségéről.[4]
A magyar filmművészetet a hivatalos válogatásban két alkotás képviselte: az Un certain regard szekció vetítéssorozatának első napján tűzték műsorra Fehér Györgynek A postás mindig kétszer csenget című regény sajátos adaptációjával készített Szenvedély című játékfilmjét; a rövidfilmek versenyébe pedig Gyulai Líviusz tollrajzzal és zsírceruza-festéssel készített 4 perces animációs filmjét, a Jónást hívták meg. A fesztiválra hivatalosan a két rendező utazott ki.[5]
A fesztivál Filmlecke elnevezésű rendezvénysorozatának ez évi előadója az egyiptomi Youssef Chahine filmrendező volt.
.jpg)
Amerikai Egyesült Államok – a zsűri elnöke
Franciaország Franciaország
Kína
Svédország Franciaország
Egyesült Királyság
Ausztrália Amerikai Egyesült Államok
Kuba Franciaország – a zsűri elnöke Franciaország Franciaország
Spanyolország
Belgium Franciaország Franciaország Franciaország Franciaország Franciaország – a zsűri elnöke Egyesült Királyság Franciaország Franciaország
Olaszország Franciaország Franciaország Belgium
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
