svéd színésznő és énekesnő From Wikipedia, the free encyclopedia
Zara Leander (ejtsd: Cáráh Leánder vagy Száráh Leánder), sz. Sara Stina Hedberg, férjezett nevén Sara Stina Hülphers (Karlstad, 1907. március 15. – Stockholm, 1981. június 23.) svéd színésznő és énekesnő. Karrierje fénypontját Németországban érte el. Ott az egyik legnagyobb filmcsillaggá vált, így beceneve a Zarah Diva lett. A második világháború után színpadi énekesként tevékenykedett, s koncerteket adott Svédországban, Németországban és Ausztriában.
| Zarah Leander | |
 | |
| Született | Sara Stina Hedberg 1907. március 15.[1][2][3][4][5] Karlstad church parish[6][5][7][8] |
| Elhunyt | 1981. június 23. (74 évesen)[1][2][3][4][5] Oscar Parish[5] |
| Állampolgársága | svéd |
| Házastársa | |
| Gyermekei | két gyermek: Göran Forsell |
| Szülei | Mathilda Ulrika Wikström Anders Lorentz Sebastian Hedberg |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | agyi érkatasztrófa |
| Sírhelye | Häradshammar Church |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zarah Leander témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Apja, Anders Lorentz Sebastian Hedberg (1872–1929) ingatlanügynök volt. 1902-ben feleségül vette Mathilda Ulrika Wikstromot (1872–1959). Zarah-nak két bátyja volt (Jonas és Ante) és három fiatalabb (Sigvard, Gustaf és Bror). Sigvard nem sokkal születése után meghalt. Gustaf színész és énekes is lett.[10] Egy apai ágból származó dédnagymama Hamburgi származású.
Apja orgonaépítést és zenét tanult Lipcsében . Német dadája és német zongoratanára hatására már kiskorában ismerte a német nyelvet és kultúrát. 1911-től hegedű- és zongoraleckéket kapott, és hat évesen részt vett egy Chopin -versenyen. Zarah 1922-ig gimnáziumba járt, majd Rigába ment, ahol megtanult folyékonyan németül.[11]
Zarah Leander soha nem vett ének- vagy színészleckéket.[11]
Leander már 1926-ban sikertelenül próbált felvételt nyerni a stockholmi Királyi Színművészeti Iskolába. Ekkor ismerkedett meg első férjével, Nils Leander színésszel, akinek segítségével szerepet kapjon több színielőadásban, bár azok inkább jelentéktelenek voltak. 1928-ban férjével közösen állt a színpadon egy operettben.[11]
1929-ben meghallgatásra jelentkezett Ernst Rolf svéd revükirálynál pregnáns kontra-alt hangjával. 27-én. Októberben a beteg Margit Rosengren helyett adta elő a Do you want to see a star című dalt. Ernst Rolf a következő szavakkal jelentette be új sztárját:
„Annyira tehetséges, hogy nem volt erőm nemet mondani. A neve Zarah Leander, és ez egy olyan név, amelyre emlékezni kell.[11]
Szerződést írt alá az Odeon lemeztársasággal, és 1936-ig 80 dalt rögzített nekik. 1929 és 1935 között Zarah Leander számos revüben szerepelt Karl Gerharddal, és három játékfilmet is készített Svédországban. 1926 és 1932 között Nils Leander színész felesége volt, és két gyermeke született tőle (Boel, * 1927 és Göran, 1929-2010). Második házasságában Zarah Leander 1932-ben feleségül mentVidar Forsell újságíróhoz, akinek vezetéknevét a gyerekek is felvették. A frigy 1948-ig tartott.
Leander Max Hansen révén került Bécsbe . Az áttörést 1936 szeptemberében érte el Ralph Benatzky daljátékának, az Axel an der Himmelstür (Fejsze a mennyek kapujában) bemutatóján.[12] Leander játszotta és énekelte a női főszerepet, Gloria Mills-t, aki Greta Garbo pastiche volt. Leander dicsérő kritikákat kapott, Lehár Ferenc gratulált neki, és több mint 62 alkalommal szólították a függöny elé. Paul Morgan, Otto Wallburg és Heidemarie Hatheyer Leander és Hansen partnerei voltak ebben a produkcióban. Leandernek ez volt egyelőre az utolsó színpadi eljegyzés, csak 1958-ban lépett fel újra a színházban – ismét Bécsben.
Párhuzamosan színházi szerepei mellett forgatta első osztrák és egyben első német nyelvű filmjét. Géza von Bolváry rendezésében a Premiere című, revü-körülmények között játszódó krimi-melodrámában szerepelt. Leander partnerei között szerepelt Karl Martell, Theo Lingen, Attila Hörbiger, Carl Günther, Maria Bard és Walter Steinbeck.
Már 1936. október 28-án Leander szerződést írt alá a német UFÁ-val, számára kedvező feltételekkel: ő maga választhatta meg a forgatókönyveket, és díjának több mint felét svéd koronában fizették ki. Kontra-alt hangja egyszerre lenyűgözte és irritálta a kritikusokat, amint az a következő kijelentésekből is kitűnik: „sötét [...] szinte bariton”;[13] „szinte férfias színezetű hang”;[14] „olyan erőteljesen szólhat, mint egy orgona hangja”,[15] „kimondhatatlanul lágy hang, amely mély, meleg patakként áramlik körül a hallgatón”.[16]
1937 és 1943 között készültek legismertebb filmjei: Zu neuen Ufern (1937), Habanera (1937), Heimat (1938), Es war eine rauschende Ballnacht (1939), Die große Liebe (1942, rendező: Rolf Hansen), Der Weg ins Free (1941), Damals (1943), néhányat Carl Froelich rendezett. Joseph Goebbels a következőket írta 1937. október 6-ai naplóbejegyzésébe: „Óriásiak az üzleti sikerek vele.". Ő lett a legjobban fizetett női filmsztár a nemzetszocialista Németországban . Adolf Hitler is nagyon kedvelte őt, ahogy inasa is elmondta egy interjúban. Ennek ellenére nincs olyan fotó vagy riport, amelyen kettejük együtt látható lenne egy nyilvános eseményen. Leander megtagadta a legmagasabb kitüntetést – hogy állami színésznővé nevezzék ki. A díva svéd állampolgár maradt, és a második világháború után mindig apolitikus művésznőként jellemezte magát, bár részt vett a Die große Liebe című náci propagandafilmben . Utolsó forgatási napja után, 1942. november elsején elhagyta Németországot, és visszatért Lönö-i kastélyába, Svédországba. Német filmjei bizonyos népszerűségnek örvendtek Svédországban.
Zarah Leander háború utáni karrierje 1947-ben kezdődöttSvájcban. Ralph Benatzky zeneszerző gondoskodott róla, hogy megjelenjen a Genfi Rádióban. Ott készültek az első háború utáni felvételek. További koncertfellépések Bernben, Bázelben és Zürichben következtek. 1948-ban ismét találkozott Michael Jaryvel, és Németországban turnézott vele és filmzenekarával (1948/1949), ami nagy sikert aratott. 1949-ben fellépett Malmőben, ezzel svéd hazájában először. 1956 januárjában feleségül ment Arne Hülphers svéd karmesterhez és jazz-zongoraművészhez, aki 1952-től kísérte zeneileg. Hülphers egyben harmadik férje volt.
Zarah Leander hét év szünet után 1950-ben forgatott először filmet, a Gabrielat Géza von Cziffra rendezésében. Az anya-lánya dráma ismét egy tipikus Zarah Leander film volt, sok kölcsönzéssel korábbi játékfilmjeiből. A film sikeres volt a mozikban. Leander elégedetlen volt az eredménnyel, és 1951-ben ismét turnéra indult, amelyen több országba is eljutott. A későbbi játékfilmek, a Cuba Cabana (1952), amelyben O.W. Fischer a szeretője volt, és az Ave Maria (1953) szintén jövedelmező volt pénzügyileg, de hiányzott a korábbi idők filmes minősége. Ezzel véget ért filmsztári pályafutása. Ettől kezdve a dalok előadásának szentelte magát. Peter Kreuder komponálta számára a Madame Scandaleuse és a Lady aus Paris című musicalt Ernst Nebhut és Karl Farkas szövegeivel. Svédországban és Németországban az 1960-as évek elején televíziós műsorokban lépett fel evergreen zenéivel . Ezt követte a fellépés Friedrich Hollaender Das Blaue vom Himmel című musicaljében .
1958. szeptember 5-én Leander visszatért a bécsi Raimundtheater színpadára: Ernst Nebhut és Peter Kreuder Madame Scandaleuse című musicaljében játszotta a főszerepet. Ez az előadás 1959-ben Münchenben, Berlinben és Hamburgban is vendégszerepelt. Két évvel később, 1960-ban volt a Leander következő premierje a Raimundtheaterben, amikor Karl Farkas operettjében, az Eine Frau, die weiß, was sie willben kapott főszerepet. 1961-ben egy vendégjáték végett játszott a díva a göteborgi Stora Teaternbe. Ismét Karl Farkas vezényletével és a Raimundtheaterben Leander játszott 1964-ben Farkas és Kreuder Lady from Paris című musicaljének világpremierjén. Leander partnerei voltak Paul Hörbiger és Friedl Czepa. Ez a produkció 1965-ben vendégszerepelt a berlini Theatre des Westensben. 1968-ban Zarah Leander ismét felvett egy kislemezt (Adventures Are In The Evening / Where Your Cradle Stood) amelyet a Trans-World kiadó adott ki. Jellemzően mély, kifejező hangjával ismét bizonyítani tudta zenei rátermettségét. Nem ért el sikert a slágerlistákon, de néhány slágerparádéban újra szátszották.
Az utolsó főszerepet Leander Peter Thomas, Ika Schafheitlin és Helmuth Gauer Wodka für die Königin című musicaljében játszotta (rendező: Werner Saladin). A premier 1968. november 14-én volt a hamburgi Operettházban; a produkció 1969 szeptemberétől novemberéig vendégszerepelt a bécsi Raimundtheaterben.
Leander utolsó, 1975-ös színházi bemutatója visszahozta a művésznőt abba a színházba, ahol közel negyven évvel korábban nagy áttörést ért el: fellépett Stephen Sondheim és Hugh Wheeler Das Lächeln einer Sommernacht című musicaljében (Ingmar Bergmann filmje alapján) a Theater an der Wien színházban, George Martin rendezésében. Leander partnerei itt voltak Susanne von Almassy és Dagmar Koller . 1978 szeptemberétől a stockholmi Folkteatern vendégjátéka következett. 1979 tavaszán egy előadás során Leander összeesett, és végül Stockholmban szenvedte el az első agyvérzést.[12]
1979 júniusában bejelentette végleges távozását a színpadról. Zarah Leander visszavonult lönöi birtokára. Többszöri kórházi tartózkodás után 1981-ben agyvérzésben halt meg, és harmadik férje, Arne Hülphers (1904–1978) mellé temették a Häradshammar templomi temetőben (Norrköping önkormányzata, Östergötland).
Leander régi német házvezetőnője és titkárnője, Brigitte Pettersson 2007-ben a Zarah-Leander-Gesellschafttal közösen megalapította a Zarah Leander Múzeumot Häradshammarban.[17]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
