Tátrai Vilmos (hegedűművész)

Tátrai Vilmos (Kispest, 1912. október 7. – Budapest, 1999. február 2.) Kossuth-díjas (1958) hegedűművész.

Ez a szócikk a hegedűművészről szól. Hasonló címmel lásd még: Tátrai Vilmos (egyértelműsítő lap).

Tátrai Vilmos
Született	1912. október 7. Kispest
Elhunyt	1999. február 2. (86 évesen)[1] Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Kreismann Zsuzsanna (h. 1938–?)
Gyermekei	Tátrai Zsuzsanna Tátrai Vilmos
Szülei	Obernauer Mária Tátrai Vilmos
Foglalkozása	hegedűművész koncertmester zenepedagógus karmester hegedűművész
Kitüntetései	Kiváló Munkáért díj (1948) Liszt Ferenc-díj (1952) Kossuth-díj (1958) Magyarország Érdemes Művésze díj (1966) Magyarország Kiváló Művésze díj (1970) Liszt Ferenc-díj (1972) Munka Érdemrend (1972) Szocialista Magyarországért érdemrend (1982) Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1985)
Sírhelye	Óbudai temető
Zenei pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1927―
Együttes	Tátrai-vonósnégyes
Kapcsolódó együttes(ek)	Magyar Kamarazenekar
Hangszer	hegedű
Díjak	Pro urbe Budapest (1979) Musica Omnium-nagydíj (1993)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tátrai Vilmos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tátrai Vilmos emléktáblája egykori lakóhelyén, Budapesten, a Raoul Wallenberg utca 4. szám alatt

Életpályája

Felvidéki cipszer-családból származó családjában szinte mindenki zenélt amatőr fokon, így Tátrai Vilmos már hatesztendős korától hegedült, koncertezett is. Tanulmányait Kladivko Vilmosnál, Szerémi Gusztávnál, Waldbauer Imrénél, Rados Dezsőnél és Lajtha Lászlónál végezte (MÁVAG Zeneiskola, Nemzeti Zenede, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola).

1927 és 1931 között Fricsay Richárd honvédzenekarában játszott, majd színházi zenekaroknál és a Budapesti Hangversenyzenekarnál volt állásban. 1936–1937 között a Buenos Aires-i Rádiózenekar koncertmestere volt, 1940-ben Törökországban dolgozott, miközben 1940–1944 között a Székesfővárosi Zenekar, majd két évig a Rádiózenekar (1945–1946) hangversenymestere volt. 1946-tól 1978-ig (a „Ferencsik-korszak” alatt) az Állami Hangversenyzenekar koncertmestere volt. Többnyire e zenekar tagjaiból szervezte meg az 1957-ben a Magyar Kamarazenekart, amelynek szintén több mint harminc évig vezetője volt.

1946. október 8-án lépett először közönség elé a Tátrai-vonósnégyessel, akkor Rényi Albert (2. hegedű), Iványi József (mélyhegedű) és Dénes Vera (gordonka) társaságában. Ezzel az együttessel 1948-ban megnyerte a budapesti nemzetközi Bartók-kvartettverseny első díját, amely nagy nemzetközi elismerést is kiváltott. Később Szűcs Mihály, Konrád György, Várkonyi István és Banda Ede is tagja volt az együttesnek.

1971-től haláláig tanított a Zeneakadémia hegedű tanszakán.

Pályafutása alatt minden kontinensen, Európa valamennyi országában fellépett. Mintegy kétszáz lemezfelvétel, több mint hatvan magyar mű ősbemutatója fűződik a nevéhez.

Díjai, elismerései

• 1948 – a budapesti Bartók-verseny I. díja
• 1952, 1972 – Liszt Ferenc-díj
• 1958 – Kossuth-díj
• 1966 – Érdemes művész
• 1970 – Kiváló művész
• 1985 – Bartók–Pásztory-díj
• 1999 – XIII. kerület díszpolgára

Jegyzetek

1. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)

Források

• Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1996. Biográf Kiadó, Budapest, 1997
• Székely András szerk.: Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Zeneműkiadó, Budapest, 1988. ISBN 9633306728
• Tátrai Vonósnégyes

• Komolyzeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap