Joszif Visszarionovics Sztálin
a Szovjetunió diktátora 1953-ig / From Wikipedia, the free encyclopedia
Joszif Visszarionovics Sztálin (oroszul Иосиф Виссарионович Сталин kiejtéseⓘ, grúzul: Ioszeb Dzsugasvili, იოსებ ჯუღაშვილი; Gori, 1878. december 18.[2] – Moszkva, 1953. március 5.) apai ágon oszét, anyai ágon grúz származású szovjet politikus, az OK(b)P Központi Bizottságának főtitkára (1922–1934), majd titkára (1934–1953). 1941-től előbb a Népbiztosok Tanácsa, majd a Minisztertanács elnökeként kormányfő, 1943-tól a Szovjetunió egyik marsallja, 1945-től generalisszimusza.
Joszif Visszarionovics Sztálin | |
A teheráni konferencián (1943) | |
A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára | |
Hivatali idő 1922. április 3. – 1934. február 10. | |
Előd | Vlagyimir Lenin |
Utód | Nyikita Hruscsov (1953-tól) |
A Szovjet Népbiztosok Tanácsának elnöke | |
Hivatali idő 1941. május 6. – 1946. március 15. | |
Előd | Vjacseszlav Molotov |
Utód | nem volt |
A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke | |
Hivatali idő 1946. március 19. – 1953. március 5. | |
Előd | nem volt |
Utód | Georgij Malenkov |
Katonai pályafutása | |
Csatái |
|
Született | 1878. december 18. Gori, Orosz Birodalom |
Elhunyt | 1953. március 5. (74 évesen) Moszkva, Oroszországi SZSZSZK, Szovjetunió |
Sírhely | Temető a Kreml falánál, Moszkva[1] |
Párt | Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) |
Szülei | Ketevan Geladze Beszarion Dzsugasvili |
Házastársa | Ekaterina Szvanidze (1906-1907) Nagyezsda Allilujeva (1918-1932) |
Élettárs | Lidiya Pereprygina |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Halál oka | agyvérzés |
Vallás | ateizmus |
Díjak |
|
Joszif Visszarionovics Sztálin aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Joszif Visszarionovics Sztálin témájú médiaállományokat. |
A világtörténelem legnagyobb jelentőségű és legvitatottabb megítélésű vezetői közé tartozik. Kiemelkedő intelligenciájához céltudatosság, hatalomvágy és könyörtelenség párosult. A Vlagyimir Iljics Lenin által létrehozott proletárdiktatúra Lenin halála utáni kollektív vezetőségének egyik meghatározó tagja, majd a diktatúra egyszemélyi vezetője lett. Uralma alatt folytatódott valamennyi ellenzéki mozgalom működésének tiltása, tagjaik üldözése, sokak kivégzése, a Szovjetunióban és a második világháborúban általuk elfoglalt országokban. Nevéhez fűződik a világ legnagyobb kényszermunkatábor-rendszerének, a Lenin által létrehozott Gulagnak a kiterjesztése. Erőteljes személyi kultuszt alakított ki: arcképét minden középületben elhelyezték, városokat neveztek el róla, szobrokat állítottak neki; rendszerint felállva kellett tapsolni, amikor kimondták a nevét a különféle rendezvényeken.
A szovjet imperializmus nevében tett kísérlete Magyarország és a második világháború után a „béketáborhoz” tartozó, erőszakkal és csalással csatlósává tett országok számára tragikus következményekkel, megszállással (amihez a nyugati hatalmaknak beleegyezésüket adták, cserébe a Szovjetunió erőfeszítéseiért a Harmadik Birodalom ellen) és az 1956-os forradalomba torkolló diktatúrával járt együtt, de a hidegháborúnak is előzményei közé tartozik. Sztálin kemény kézzel irányította a nemzetközi kommunista szervezeteket is, még a mozgalmon belül is hajtott végre politikai tisztogatásokat; ezekért és a nevéhez fűződő személyi kultusz miatt még kommunista utódai is elítélték. Sztálin ténykedéséhez emberek millióinak, egyes becslések szerint tízmillióinak halála köthető a szovjet állam, vagy más országok területén.[3][4][5][6]