Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság
Az egykori Szovjetunió legnagyobb tagállama / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (Oroszországi SZSZSZK vagy OSZSZSZK; oroszul: Росси́йская Сове́тская Федерати́вная Социалисти́ческая Республика; másként Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság, OSZFSZK, Oroszországi Szovjetköztársaság, Oroszországi Föderáció vagy egyszerűen Oroszország) a leghosszabb ideig fennállt kommunista állam volt. 1917 és 1922 között független, majd a Szovjetunió legnagyobb és legnépesebb tagállama 1991-ig. 1990 és 1991 között az Oroszországban hozott törvények elsőbbséget élveztek, mint a Szovjetunióban hozottak. A fentebb említett ok miatt az utolsó két évben igen nehéz volt a végrehajtó és az ítélkező hatalom működése. Az Oroszországi SZSZSZK föderáció volt a szovjet föderáción belül: területén 1989 végén 16 kisebb-nagyobb autonóm köztársaság, 5 autonóm terület, 10 autonóm körzet, 6 határterület és 49 terület létezett. A legnagyobb etnikai csoportot az oroszok alkották. Az Oroszországi SZSZSZK fővárosa Moszkva volt, jelentős városai voltak még Leningrád, Novoszibirszk, Szverdlovszk, Gorkij, Kazán és Ufa.
A „Szovjet-Oroszország” című lap ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Szovjetunió. |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Oroszországi Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság | |||||||||||||
Росси́йская Сове́тская Федерати́вная Социалисти́ческая Республика 1917. november 7. – 1991. december 26. | |||||||||||||
| |||||||||||||
Az Oroszországi SZSZSZK területe a Szovjetunión belül 1956-tól 1991-ig | |||||||||||||
Mottó: Világ proletárjai, egyesüljetek! Nemzeti himnusz: Internacionálé (1918–1944), Szovjet himnusz (1944–1991) | |||||||||||||
Általános adatok | |||||||||||||
Fővárosa | Moszkva | ||||||||||||
Terület | 17 125 200 km² | ||||||||||||
Népesség | 147 000 000 fő | ||||||||||||
Hivatalos nyelvek | orosz, autonómiák nyelvei | ||||||||||||
Beszélt nyelvek | orosz, autonómiák nyelvei | ||||||||||||
Pénznem | szovjet rubel | ||||||||||||
Kormányzat | |||||||||||||
| |||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszországi Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság témájú médiaállományokat. |
Az Oroszországi SZSZSZK gazdasága a nehéziparra koncentrálódott, a Szovjetunió áramtermelésének több mint 60%-át adta. 1961-re a világ harmadik legnagyobb kőolajtermelő nagyhatalma lett, köszönhetően az új Volga-uráli és szibériai olajmezők felfedezésének.[1] Termelésében csupán az Amerikai Egyesült Államok és Szaúd-Arábia előzték meg.[2] 1974-ben 475 felsőoktatási intézmény működött az országban, ahol 23 941 000 diák 47 nyelven tanulhatott. A területileg szervezett közegészségügyi szolgáltatások hálózata egészségügyi ellátást biztosított. 1985 után, a Gorbacsov-féle "peresztrojka" kormányzás alatt az ország gazdaságát sikerült talpra állítani, amely az 1970-es évek vége óta, Leonyid Brezsnyev kormányzása alatt a stagnálás jeleit tudta csak kimutatni.
Az Oroszországi Szovjetköztársaság 1917. november 7-én (régi naptár szerint október 25-én), az októberi forradalom alatt jött létre mint szuverén állam és a világ első államszocialista országa. Az első alkotmányt 1918-ban adták ki. 1922-ben, az Orosz SZSZSZK, az Ukrán SZSZK, a Belorusz SZSZK és a Kaukázusontúli SZSZSZK megalapították a Szovjetuniót. Az 1977-es szovjet alkotmány kimondta, hogy "a tagköztársaságok szuverén [...] államok, amelyek egyesültek [...] a Szovjetunióban" és "minden tagköztársaságnak joga van következmények nélkül kiválni az unióból".[3] 1990. június 12-én a Népbiztosok Kongresszusa elfogadta az állami szuverenitás nyilatkozatát, meghatározták a hatalmi ágak szétválasztását (a szovjet kormányzási forma helyett), létrehozták az orosz állampolgárságot és utat engedtek az unióból való kiválásnak. 1991. június 12-én Borisz Jelcint (1931–2007) választották meg a ma is fennálló Oroszországi Föderáció első elnökének.
Az 1991-es augusztusi puccs volt az utolsó lépés a Szovjetunió megszűnését illetően. 1991. december 8-án, Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország államfői aláírták a Szovjetunió megszüntetéséről szóló nyilatkozatot. A megszűnést az a három utódállam kiáltotta ki, amelyek eredetileg alapító tagköztársaságok voltak (a Kaukázusontúli SZSZSZK 1936-ban megszűnt, a helyén létrejött Grúz, Örmény és Azerbajdzsáni SZSZK nem lettek hivatalos alapító tagköztársaságok), helyette létrehozták a Független Államok Közösségét (FÁK). 1991. december 12-én a Legfelsőbb Szovjet (az Oroszországi SZSZSZK parlamentje) is elfogadta a döntést. Ugyanekkor az Oroszországi SZSZSZK hatályon kívül helyezte a Szovjetunió létrehozásáról szóló szerződést és de facto kikiáltotta Oroszország függetlenségét a Szovjetuniótól és megszakította a kapcsolatot a többi szovjet szocialista köztársasággal.
1991. december 25-én Gorbacsov, mint a Szovjetunió elnökének (és a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárának), lemondását követően az Orosz SZSZSZK-t átnevezték Oroszországi Föderációvá, amivel Borisz Jelcin ismét létrehozott egy független Oroszországot.[4] Éjfélkor levonták a Szovjetunió zászlaját a moszkvai Kreml tornyairól, másnap, december 26-án formálisan is megszűnt a Szovjetunió. A Legfelsőbb Szovjet, amely akkor a Szovjet parlament egyetlen működő kamarája volt (a másik kamara, a Szovjetek Uniója már akkor elveszítette működési lehetőségét, amikor a kiváló tagköztársaságok visszahívták képviselőik többségét) felfüggesztette a működését. A Szovjetunió felbomlása után Oroszország bejelentette, hogy átveszi a felbomlott központi szovjet kormány jogait és kötelezettségeit, ideértve az ENSZ-tagságot és a Biztonsági Tanácsban való állandó tagságot, de eredetileg nem kívánta átvenni a Szovjetunió külföldi adósságait és eszközeit (az egykori A Szovjet Vörös Hadsereg és a nukleáris fegyverek a kormány kezében maradtak.
Az 1978-as orosz alkotmányt többször módosították, hogy tükrözze a demokráciára, a magántulajdonra és a piacgazdaságra való áttérést. Az alkotmányos válság után 1993. december 25-én hatályba lépő új orosz alkotmány teljesen eltörölte a szovjet kormányzati formát, és azt egy félig elnöki rendszerrel váltotta fel.