Szeged vasútállomás
vasútállomás Csongrád-Csanád vármegyében From Wikipedia, the free encyclopedia
A szegedi pályaudvar (a közbeszédben gyakran szegedi nagyállomás) Szeged legfontosabb vasútállomása. Központi épületei az Indóház téren állnak.
| Szeged vasútállomás | |
 | |
| Cím | |
| Ország | Magyarország |
| Hely | 6725 Szeged, Indóház tér 2. |
| Állomáskategória |
|
| Állomáskód | FS |
| UIC állomáskód | 5517228 |
| IBNR állomáskód | 5500101 |
| Megnyitás | 1854. március 4. |
| Építész(ek) | Pfaff Ferenc |
| Felhasználási terület | |
| Üzemeltető | MÁV Magyar Államvasutak Zrt. |
| Peronnal rendelkező vágányok száma | 6 |
| Része ennek | Magyarország vasúti közlekedése |
| Szomszédos állomások |
|
| Időzóna | közép-európai idő |
| Vasútvonalak | |
| Szolgáltatások | |
| Vonatok |
|
| Wi-Fi | ingyenes |
| Elhelyezkedése | |
 Szeged vasútállomás
Pozíció Szeged térképén
| |
 é. sz. 46° 14′ 23″, k. h. 20° 08′ 34″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szeged vasútállomás témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A nagyállomás Szeged legfőbb kapuja a városba vasúton érkezők számára. Ide futnak be a Budapestről, Békéscsabáról érkező vonatok, illetve korábban ide érkeztek az azóta megszűnt útirányok (Röszke; Szabadka, Pécs, Makó, Temesvár, Nagyvárad) járatai is. Az állomás az utasszámokat tekintve Csongrád-Csanád vármegye legforgalmasabb vasútállomása. A létesítmény főként a távolsági szegmensbe tartozó vonatok esetében (különösen az InterCity forgalomban) bonyolít nagy forgalmat, de jelentős a regionális és elővárosi utasok száma is.
A nagyállomás a szegedi belvárostól délre, Alsóváros északi peremén fekszik. Az állomás homlokzatával a tőle mintegy 150 méternyire elhaladó Boldogasszony sugárút irányába fordul. Ettől azonban egy teljes épülettömb elválasztja, tehát az állomás nem fekszik főútvonal mellett. Magának az épületnek a fő homlokzata a Szent Ferenc utca végén helyezkedik el, azonban a vasútállomás tömegének látványa a szűk mellékutca végén nem tud érvényesülni, valójában csak az előtte elterülő kisebb térséget uralja.
A vasútállomás vasúton egy sajátos útvonalon közelíthető meg. Az északi irányból, Budapest felől érkező vonatok előbb elhaladnak a város nyugati peremterületei mellett, majd a Tisza folyó előtt egy hatalmas fordulót leírva délnyugati irányból érkeznek be a pályaudvarra. A Hódmezővásárhely felől érkező vonatoknak pedig teljesen meg kell kerülniük a várost a beépített belterület belsejében fekvő nagyállomás eléréséhez. Az állomás vágányai egy, a környezetéből 7 méter magasra kiemelkedő földmű tetején nyugszanak. A kiemelt helyzet oka, hogy építésekor a vasútvonal itt már a Tisza folyó hídjára felvezető töltésen haladt. A híd a második világháború idején megsemmisült és az oda vezető töltést is elbontották, de a pályaudvar kiemelt helyzete megmaradt.
A nagyállomás földrajzi elhelyezkedése hosszú évtizedek óta heves vitákat generál a szegedi városfejlesztők között. Az állomás egy magas töltés tetejét megülve mélyen a város belterületének belsejében található. Tőle nyugatra sűrűn lakott falusias és kertvárosias lakóterületek helyezkednek el, tőle keletre és északra viszont rossz műszaki állapotú, évtizedek óta kihasználatlan ipari és logisztikai területek fekszenek. A vita hangadói szerint a nagyállomás és az átjárási lehetőség (aluljárók) nélküli magas töltés elszigeteli és depresszióra kárhoztatja a pályaudvar és a Tisza közötti negyedet, amely a vasúti létesítmények ottléte nélkül Szeged legjelentősebb belterületi fejlesztési célterülete lehetne. A pályaudvar és a Tisza közé szorult depressziós terület újraélesztésének kulcsa ezen vélemény szerint a nagyállomás megszüntetése, a vasúti forgalom városperemre történő kiszervezése. Szeged pályaudvar megszüntetésének lehetősége többször felvetődött, legnagyobb hangerővel az 1980-as években. A nagyállomás létét támogatók szerint a Belváros peremi vasútállomás nagyszerű adottság, páratlan térszervező hatású létesítmény, amelyet nem szabad a városból kiszorítani. A pályaudvar mögötti terület állapotáért ez az álláspont nem a vasutat, hanem a város iparának 1990-es években bekövetkezett pusztulását kárhoztatja, illetve felveti, hogy hasonlóan néznek ki a városnak azon volt ipari területei is, ahol nyoma sincs a vasútnak. A város a fejlesztési dokumentumaiban maga is elismeri, hogy a Tisza-parti ipari terület fejlődése ott sem következett be, ahol a pályaudvar már nem fejt ki árnyékoló hatást (Oldal utcai feltáró út).
A nagyállomás hosszú távú megmaradása a 2010-es években egyre biztosabbnak látszik. Az új közös vasúti-közúti Tisza-híd tervezett felépítése révén Szeged pályaudvar újra átmenő állomássá válhat majd, miközben a híd építésével párhuzamosan a pályaudvar mögötti terület feltárása is megoldódhat. A tervek szerint a nagyállomás mögé költözne a térségi buszállomás is, amellyel közösen Szeged állomás a város leghangsúlyosabb közlekedési csomópontjává, intermodális terminállá válhat majd.[1]
Szegedet 1854-ben érte el a vasútépítés, de érdemleges állomásépületet csak négy évvel később emeltek, amikor a vonalat Temesvár irányába továbbépítették. 1902-ben a megnövekedett forgalomhoz és a városhoz immár jobban illő középületként Pfaff Ferenc építész tervei alapján a MÁV átépítette Szeged állomásépületét. Az épület a kor ízlését követő historizáló stílusban épült. Ez az egyetlen nagy állomásépület, ahol az előtér és a vágányok között emeletnyi szintkülönbség van, mégis érdekes, hogy nem vállalták a kézenfekvő szigetperonos megoldást, viszont hatásos lépcsőfeljárót építettek az előcsarnokhoz. A bejárat feletti három, íves záradékú hatalmas ablakot kétoldalt kissé „nyomottabb” tornyok szegélyezik. Pfaff Ferenc sohasem ismételte magát, mindig újat alkotott.
- Felújítás 1964-ben
Ekkor épült a felvételi és a postaépület közötti üzemi konyha - étterem, és több belső szolgálati lépcsőház, ill. a földszinti galériaszintek.
- Felújítás 2006-ban
Az épületet eredeti formájában újították fel.[2]
- Vágányok száma: 5 vágány a személyszállító vonatok fogadására-indítására.
A Szegedi vasúti Tisza-híd egy egykori szegedi híd, amely 1944-ig bonyolította a Szegedet Temesvárral és a szomszédos Bánáttal összekötő vasútvonalak forgalmát. Magyarország második vasúti Tisza-hídját eredetileg két vágány számára tervezték, ám 1920 után a hídon csak egy sínpár futott. A trianoni döntéssel jelentőségét veszítő létesítményt a második világháborús pusztítások után már nem állították helyre. Csak Magyarország és Románia Európai Unióhoz történő csatlakozása után vetődött fel az átkelőhely újbóli felépítése.
Lépések az új híd érdekében
Magyarország és Románia EU-csatlakozása után mindkét országban egyre többen ismerték fel a Temesvár–Szeged–Budapest kapcsolat helyreállításának fontosságát. Az érdekelt térségek képviselői, területi és települési önkormányzatai lobbitevékenységbe kezdtek a vasúti kapcsolat helyreállítása érdekében.[3] Az új híd kérdése felvetődött a magyar és a román kormány, illetve Csongrád és Temes megye közgyűléseinek 2008-as közös ülésein is.[4] A magyar és a román közlekedési tárca közös feladatul kapta a híd felépítésének előkészítését.[5] A vasúti kapcsolat helyreállításának kulcsszerep jut a „Szegedi Biopolisz” programban is.[6]
Az új vasúti híd valószínűleg már nem valósulhat meg a régi helyen, mivel a jobb parti oldalon a korábbi felvezető töltés helyén ma már épületek állnak. További hátrány, hogy a vágányoknak igen kis sugarú ívben kellene rákanyarodniuk a Tisza fölötti hídra. Az új átkelőhely megépítését Szeged déli határában tervezik.[7]
- A lépcsőket épen hagyták a felújításokkor, így azok eredeti állapotukban maradtak 1902 óta.
A pályaudvar az Indóház térről
A pályaudvar a peronok felől
Állomás belső
Vágányok
Aranyhomok InterCity vonat érkezett az 5. vágányra
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
