Szacharin
From Wikipedia, the free encyclopedia
A szacharin a négy leggyakrabban használt energiamentes, szintetikusan előállított édesítőszer egyike.[3]
Szacharin[1] | |||
IUPAC-név | 2H-1λ6,2-benzotiazol-1,1,3-trion | ||
Más nevek | benzoszulfimid[2] o-szulfobenzamid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 81-07-2 | ||
PubChem | 5143 | ||
ChemSpider | 4959 | ||
KEGG | D01085 | ||
ChEBI | 32111 | ||
| |||
| |||
InChIKey | CVHZOJJKTDOEJC-UHFFFAOYSA-N | ||
UNII | FST467XS7D | ||
ChEMBL | 310671 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C7H5NO3S | ||
Moláris tömeg | 183.1845 | ||
Megjelenés | fehér, kristályos szilárd anyag | ||
Sűrűség | 0,828 g/cm³ | ||
Olvadáspont | 228,8–229,7 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | 1 g per 290 ml | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Általában a nátriumsóját[4] használják, mert a szacharinnal ellentétben tökéletesen oldódik vízben. Édesítőereje kb. 350-szerese a cukorénak. Más édesítőszerekkel (leggyakrabban Na-ciklamáttal 1:10 arányban) keverve felerősítik egymás édesítő hatását.
A szacharin a legrégebben használt édesítő. Hátránya, hogy néhányan érzik fémes, kesernyés mellékízét, mely erősebb hevítés, forralás hatására felerősödik, másik édesítőszer viszont elnyomja ezt a kellemetlen utóízt.
A szacharin szó eredete megegyezik a szacharózéval. Indiából származik, eredeti jelentése sóder, kavics. Arab közvetítéssel került a görög nyelvbe szakcharo (σάκχαρο) vagy zacharo (ζάχαρο) alakban, ahol már cukrot jelent.[5]
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben saccharinum és saccharinum natricum néven hivatalos.