Svájc nemzeti vasúttársasága From Wikipedia, the free encyclopedia
A Svájci Szövetségi Vasutak (SBB-CFF-FFS; németül: Schweizerische Bundesbahnen, franciául:Chemins de fer fédéraux suisses, olaszul:Ferrovie Federali Svizzere) Svájc állami vasúttársasága. A vasúthálózat hossza 2908km normál nyomtáv, illetve 74km SBB-tulajdonú keskenynyomközű vonal (a Brünigbahn) is tartozik hozzá, amely a Zentralbahn cégbe lett kiszervezve.
Villamosmozdonyok száma: 1092, amiből 745-nek a teljesítménye eléri, illetve meghaladja a 3000kW-ot,
Vasút személyszállító járművek száma: 3466, ebből 11 a villamos motorkocsiké, 21 pedig a villamos motorvonatoké,
RIC-forgalomra alkalmas kocsik száma: 656, amiből 44 az étkező-, 60 a fekvőhelyes, 13 a hálókocsik száma,
Első- és másodosztályú ülőhelyes kocsik száma: 3002. A személykocsikból 974 a légjavítóval felszereltek száma. A vasút 245 poggyászkocsit tart állagában,
Rolf Gutzwiller-Peter Scheideggen-Hans Schlunegger-Oskar Stalder: Railways in Switzerland. University of Tokyo, Chair of Transportation Systems Engineering, 1996.
Stewe Bennett: SBB Wants Time For Its New Structure To Flourish. International Railway Journal. 1999. 12. sz. l5.-19. p.
Neuorganisation des Fahrzeugunterhalts bei den SBB. Schweizer Eisenbahn-Revue. 2000. 8.-9. sz. 376-378 p.
Christian König – Daniel Forrer: Der SBB-Neigezug ICN. Eisenbahnigenieur. 1998. 10. sz. 20.-28. p.
Christian König – Daniel Forrer: Der SBB Neigezug ICN zwei Jahre nach der Bestellung Eisenbahn-Revue International. 1998. 10. sz. 422.-431. p.
Vorserie-Neigezug der SBB demontiert. Eisenbahn-Revue International. 2001. 4. sz. 157. p.
ICN mit Note 5.3. Schweizer Eisenbahn-Revue. 2000. 12. sz. 532.-533. p.
Schweizer Ingenieur und Architekt. Schweizerische Bauzeitung 23.-24. kötet, 1999. au-gusztus 14.
Bahn 2000. Les Editions Grands Travaux SA. Genf, 2000. 126, p.