(1804–1849) botanikus, történetkutató, filológus From Wikipedia, the free encyclopedia
Stephan Ladislaus Endlicher (magyarosan Endlicher István László (Pozsony, 1804. június 24. – Bécs, 1849. március 28.) tiszteletbeli orvosdoktor, császári és királyi kormánytanácsos és bécsi egyetemi tanár. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Endl.”.
| Stephan Ladislaus Endlicher | |
 | |
| Josef Kriehuber litográfiája Stephan Ladislaus Endlicherről, 1849 | |
| Született | 1804. június 24.[1][2][3][4][5] Pozsony[6][5][7][8] |
| Elhunyt | 1849. március 28. (44 évesen)[1][2][3][4][5] Bécs[9][7][8] |
| Állampolgársága | osztrák |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | a frankfurti nemzetgyűlés tagja |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Wiener Zentralfriedhof |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stephan Ladislaus Endlicher témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Endlicher János orvos és Janusch Julianna fia volt. Alsóbb iskoláit szülővárosában járta, ahol megtanulta a latin nyelvet. 1818-ban alumnus lett a bécsi érseki szemináriumban, ahol később a bölcseleti és teológiai tudományokat hallgatta. 1826-ban a bécsi alumneumot és a teológiai tanulmányokat elhagyván, megvált az egyházi pályától.
Különösen foglalkozott az ókori római remekírókkal, a középkori latinistákkal, a kínai nyelvvel és a magyar történelmi forrásokkal; mint alumnus szabad idejét az Újszövetség concordantiájának elkészítésére fordította. 1828-ban hivatalt nyert a császári udvari könyvtárnál Bécsben, ahol nagyobbrészt a kéziratok rendezésével foglalkozott, de előbbi tanulmányait sem hanyagolta el, sőt még a növénytant is hatáskörébe vonta és a Genera plantarum című munkája által, melyet Franz Unger akkor grazi, később bécsi egyetemi tanárral együttesen kigondolt és kidolgozott rendszer alapján készített, a 19. század legnagyobb botanikusai között is a legelsők közé tartozik. A hatalmas munkához 32 éves korában fogott hozzá és 36 éves korában fejezte be. Munkáihoz olyan segédeszközök voltak szükségesek, amiket a bécsi könyvtárak és gyűjtemények nem nyújthattak, amiért Endlicher a szükséges anyag megszerzése végett többfelé fordult, a Londonban, Párizsban, Philadelphiában és Calcuttában található kútforrásokat is igénybe vette. Tudományos gyűjteményeinek bősége és értéke évről évre növekedvén, önmagának ebből semmi jövedelmi nyeresége nem lett, sőt saját könyvtárát és füvészeti gyűjteményét, 36 000 forint értékben, az államnak ajándékozta.
1836-ban a császári udvari növénygyűjtemény örévé és később a bécsi egyetemnél 1840 novemberében a füvészet rendes tanára és a füvészkert igazgatója lett. A porosz király 1844. december 31.-én a tudományokban szerzett érdemeit, lovagrend káptalanjának választását helyben hagyva, a Pour le Mérite renddel tisztelte meg. Nagy számú tudományos társulatok választották meg tagnak, mint a bécsi, müncheni, nápolyi, padovai, modenai akadémiák; a világ legtekintélyesebb természetrajzi társasága, a Linnean Society, tagja volt és adjunctusa a Lipót-Károly-féle császári természetvizsgálók akadémiájának stb.
Az osztrák császári udvarban a kormánytól érdekes emlékiratok kidolgozására, néha missziókkal is megbízták; igy amikor Krakkó Ausztriához csatoltatott, az ottani tudomány-egyetem újraszervezését vitte keresztül, mely fáradozásai jutalmául a kormánytanácsosi címet nyerte. A bécsi tudományos akadémia alapítása körül őt illeti a főérdem, miután az irányadó köröket a terv keresztülvitelére megnyerhette, elvárta, hogy elnöknek válasszják és így az akadémiát a régen táplált tervek-szerint virágzásnak indíthatja. Miután a szavazatok többsége Joseph von Hammer-Purgstall báróra esett, a választó ülésen nyomban bejelentette lemondását és eltávozott.
Majdnem tíz évig minden héten a császárhoz, vitte az udvari kocsi, akinek nagyon kedves embere volt, órákig adott elő Ferdinándnak természetrajzi tárgyakat.
A márciusi mozgalmakban élénk részt vett, az osztrák birodalmi és a német parlament tagjának választották, a német tudományegyetemek ujjászervezésére Jénában összegyűlt kongresszusra is elküldték. A legkedveltebb és legbefolyásosabb emberek egyike volt Bécsben. Metternich hercegné (Zichy Melania grófné) az akkori időkből Endlichernek azt a mondását jegyezte fel: "Mi rombolhatunk, de az igazat bevallva, felépíteni másoknak kell majd." (Wir können zerstören, aber gerade herausgesagt, aufbauen müssen Andere).
Az 1848. május 26-i energikus intézkedéseket a tanulók ellen neki tulajdonították, ezért menekülnie kellett és csak 1848 őszén tért vissza BÉcsbe. Lenn így vélekedtek róla, fenn pedig mint született magyart, aki magyar vonatkozású dolgok iránt való rokonszenvét mindig leplezetlenül mutatta, magyar barátsággal vádolták. Gyűjteményeire, könyvtárára, egyszer másszor könyvei kiadására is nagy összegeket költött, az élet is drága volt, úgyhogy nemcsak tekintélyes örökségét, felesége kis vagyonát elköltötte, hanem még adósságokba is verte magát. Állítólag ő a szerzője azon manifesztumnak, melyet V. Ferdinand mint osztrák császár 1848 májusában a bécsiekhez intézett.
Helyzete mindinkább nyomasztóbbá vált, amihez még élelmezési gondok is járultak, végül roppant adósságait nem fedezhetvén, 1849. március 28-án Bécsben sztrichninnel megmérgezte magát; a matzleinsdorfi temetőben helyezték el örök nyugalomra, azonban 1892-ben ezen temető megszűnt és hogy a kitűnő tudós részére a Bécs városától, mely már évek előtt egy utcát nevezett el utána, a legnagyobb készséggel ingyen átengedett díszsírhelyre méltó emléket állíthassanak fel, Bécsben gyűjtést indítottak; a Magyar Tudományos Akadémiában is Jurányi egyetemi tanár indítványára hozzájárultak a költséghez és arcképének az országos képtár számára való lefestéséhez. Pozsony szülővárosa és az Erdélyi Muzeum erre a célra megszavazott adománya, az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvosi-természettudományos szakosztályának, Jurányi és Kanitz gyűjtései és azoknak a magyar adományozóknak az összegei, akik a pénzt egyenesen Bécsbe küldötték, az egész világból befolyt összegnek majdnem negyed részét teszik ki.
Cikke: Conrad Celtis. (Hormayr, Archiv. Wien, XII. 1821. és XVI. 1825.) Kanitz Ágost sajtó alá rendezi egy hátrahagyott latin történeti értekezését, mely bevezetésül volt szánva Jordanes ujabb kiadásához.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
