SMS Scharnhorst
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az SMS Scharnhorst[1] a Császári Haditengerészet (Kaiserliche Marine) egyik páncélos cirkálója, korabeli német megjelölés szerint nagycirkálója (Großer Kreuzer) volt, a hajóosztályának első tagja. Egyetlen testvérhajója a Gneisenau volt. Az őket megelőző Roon-osztály nagyobb méretű változatai voltak, nehéztüzérségük több löveggel rendelkezett és a csúcssebességük nagyobb volt. A hajó a nevét a porosz hadseregreformer Gerhard von Scharnhorst altábornagy után kapta és 1907. október 24-én állították szolgálatba.
SMS Scharnhorst | |
Hajótípus | páncélos cirkáló (nagycirkáló - Großer Kreuzer) |
Névadó | Gerhard von Scharnhorst porosz altábornagy |
Tulajdonos | Kaiserliche Marine |
Hajóosztály | Scharnhorst-osztály |
Pályafutása | |
Építő | Blohm & Voss, Hamburg |
Ára | 20 319 000 márka |
Építés kezdete | 1905. január 3. |
Vízre bocsátás | 1906. június 22. |
Szolgálatba állítás | 1907. október 24. |
Szolgálat vége | 1914. december 8. |
Sorsa | elsüllyedt a falklandi csatában (1914. december 8.) |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 11 616 t (konstrukciós) 12 985 t (maximális) |
Hossz | 144,6 m (teljes); 143,8 (vízvonalon) |
Szélesség | 21,6 m |
Merülés | 8,37 m (max.) |
Hajtómű | 18 db Marine-típusú Schulz-Thornycroft széntüzelésű kazán 3 × 3-hengeres kompaundgép 1 db négyszárnyú 4,7 m ∅ és 2 db négyszárnyú, 5,0 m ∅ hajócsavar |
Üzemanyag | szén |
Teljesítmény | 28.783 le (21.170 kW) (névleges) |
Sebesség | 22,7 csomó (névleges) 23,5 csomó (44 km/h – maximális) |
Hatótávolság | 12 200 km 12 csomós sebesség mellett 6200 km 18 csomós sebesség mellett |
Fegyverzet | 8 db 21 cm-es löveg (L/40) (700 lövedék) 6 db 15 cm-es löveg (L/40) (1020 lövedék) 18 db 8,8 cm-es löveg (L/35) (2700 lövedék) 4 db 45 cm-es torpedóvető cső (11 torpedó) |
Páncélzat | páncélöv: 80-150 mm (50 mm-es tikfa felett) citadella: 150 mm kazamaták: 150 fedélzet: 35-60 mm elülső parancsnoki híd: 30-200 mm hátsó parancsnoki híd: 20-50 mm Lövegtornyok: 40-150 mm Lövegpajzsok (közepes tüzérség): 80 mm |
Legénység | 764-840 fő (52 tiszt, 788 sorállományú) |
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Scharnhorst témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rövid ideig a Nyílt-tengeri Flotta kötelékében teljesített szolgálatot 1908-09-ben, de ez idő nagy részét próbajáratokkal töltötte. 1909-ben a kínai Csingtaóban támaszponttal rendelkező Kelet-ázsiai Hajórajhoz helyezték át, ahol a Fürst Bismarckot váltotta a hajóraj zászlóshajójaként. A következő öt évben számos körutat tett ázsiai kikötőkbe Németország képviseletében. A hajóraj vezetői gyakran a fedélzetén utaztak ázsiai államfőkkel való találkozásaikhoz és jelen volt Taisó japán császár koronázási szertartásán 1912-ben.
Az első világháború kitörése után 1914 augusztusában a hajóraj parancsnokának, Maximilian von Spee altengernagy zászlóshajójaként szolgáló Scharnhorst a Gneisenauval, két könnyűcirkálóval és számos szénszállítóval áthajózott a Csendes-óceánon Dél-Amerika déli partjaihoz. A Scharnhorst a német hajóraj többi részével 1914. november 1-én legyőzött egy brit hajórajt a coroneli csatában. A vereség hatására a brit admiralitás két csatacirkálóval erősítette meg a térségben lévő haderejét, így az nagy számbeli és minőségbeli fölényre tett szert. A Németországba haza tartó Spee tengernagy a Horn-fok megkerülését követően, december 8-án a Falkland-szigeteki Port Stanley kommunikációs állomásának kiiktatására indított hadműveletet. Szerencsétlenségére épp előző nap érkezett ide a csatacirkálókat is a soraiban tudó brit kötelék, mely a szénkészletek gyors feltöltése után a chilei partok mentén tervezte keresni a német hajórajt. A brit kötelék az ellátási munkálatokat megszakítva kifutott és az előle elmenekülni igyekvő, de lassabb német hajóraj nagy részét a több órás harc után elsüllyesztette, köztük a Scharnhorstot is. A britek nem tettek erőfeszítéseket a hajótöröttei kimentésére, így a fedélzetén lévő 860 fő közül a falklandi csatában mindenki odaveszett Spee tengernaggyal együtt.
A hajó maradványait 2019. december 4-én – pár nappal a falklandi csata 105. évfordulója előtt – robot-tengeralattjárók segítségével találták meg Port Stanley-től mintegy 180 km-re délkeletre, 1610 méteres mélységben.