SMS Gneisenau
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az SMS Gneisenau[m 1] a Császári Haditengerészet egyik páncélos cirkálója, a kéttagú Scharnhorst-osztály második egysége volt. Nevét korábban egy csavaros korvett viselte. Gerincét 1904 december 28-án fektették le az AG Weser brémai hajógyárában és 1908 márciusában adták át a haditengerészetnek. Fegyverzetét 8 darab 21 cm-es ágyú alkotta, ami jelentős tűzerőbeli növekedést jelentett a korábbi német páncélos cirkálókhoz képest. Maximális sebessége 23,6 csomó (43,7 km/h) volt. A Gneisenau átadását követően a Nyílt-tengeri Flotta kötelékében teljesített szolgálatot az I. felderítőcsoport (Aufklärungsgruppe I) kötelékében, bár a használhatóságát jelentősen korlátozták az újonnan megjelenő csatacirkálók, melyekkel szemben a páncélos cirkálók már nem tudtak hatékonyan fellépni.
SMS Gneisenau | |
Hajótípus | páncélos cirkáló (Großer Kreuzer – nagycirkáló) |
Névadó | August Neidhardt von Gneisenau porosz tábornagy |
Tulajdonos | Kaiserliche Marine |
Hajóosztály | Scharnhorst-osztály |
Pályafutása | |
Építő | AG Weser, Bréma |
Ára | 19 243 000 Márka |
Megrendelés | 1904. június 4. |
Építés kezdete | 1904. december 28. |
Vízre bocsátás | 1906. június 14. |
Szolgálatba állítás | 1908. március 6. |
Szolgálat vége | 1914. december 8. |
Honi kikötő | Kiel |
Sorsa | A falklandi csatában harcképtelenné válva személyzete elsüllyesztette (1914. december 8.) |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 11 616 t (konstrukciós) 12 985 (maximális) |
Hossz | 144,6 m (teljes); 143,8 (vízvonalon) |
Szélesség | 21,6 m |
Merülés | 8,37 m (max.) |
Hajtómű | 18 db Marine-típusú Schulz-Thornycroft széntüzelésű kazán 3 × 3-hengeres kompaundgép 1 db négyszárnyú ∅ 4,6 m és 2 db négyszárnyú, ∅ 4,8 m hajócsavar |
Üzemanyag | szén |
Teljesítmény | 28 783 LE (21 170 kW) (névleges) |
Sebesség | 22,7 csomó (névleges) 23,6 csomó (44 km/h – maximális) |
Hatótávolság | 12 200 |
Fegyverzet | 8 db 21 cm-es löveg (L/40) (700 lövedék) 6 db 15 cm-es löveg (L/40) (1020 lövedék) 18 db 8,8 cm-es löveg (L/35) (2700 lövedék) 4 db 45 cm-es torpedóvető cső (11 torpedó) |
Páncélzat | páncélöv: 80–150 mm (50 mm-es tikfa felett) citadella: 150 mm kazamaták: 150 fedélzet: 35–60 mm elülső parancsnoki híd: 30–200 mm hátsó parancsnoki híd: 20–50 mm Lövegtornyok: 30–170 mm Lövegpajzsok (közepes tüzérség): 80 mm |
Legénység | 764–840 fő (52 tiszt, 788 sorállományú) |
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Gneisenau témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Gneisenaut emiatt a Kelet-ázsiai Hajórajhoz helyezték át, ahol csatlakozott testvérhajójához, a Scharnhorsthoz. A két páncélos cirkáló képezte a hajóraj magját, melyhez több könnyűcirkáló is tartozott még. A következő négy év során a Gneisenau az ázsiai és csendes-óceáni német kolóniák vizein járőrözött, idegen vizeken képviselte Németországot és kísérte figyelemmel az 1911-es xinhai forradalom eseményeit. Az első világháború 1914 júliusi kitörését követően a hajórajjal átkelt a Csendes-óceánon Dél-Amerika nyugati partjaihoz. Miután a chilei partokhoz ért, a német hajóraj összetalálkozott egy brit hajórajjal és vereséget mért rá. A vereség hatására a brit admiralitás két csatacirkáló dél-amerikai vizekre való kiküldése mellett döntött, hogy segítségükkel megsemmisítse Spee tengernagy erőit. Spee tengernagy 1914. december 8-án a Falkland-szigeteki Port Stanley ellen indított egy katonai akciót, épp az azt követő napon, hogy az elfogására küldött brit kötelék befutott oda. A hadműveletet megszakító és visszavonuló német cirkálókat a kifutó brit hajók üldözőbe vették és több órás küzdelem során nagy részüket megsemmisítették. A harcban a Gneisenau is elveszett. Hajótöröttei közül a brit hajók 187 főt tudtak kimenteni.