Német márka (1871–1919)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A márka (németül Mark, jele: ℳ, vagy Mk) a Német Császárság pénzneme 1871 és 1919 között. 1871 és 1914 között mint Reichsgoldwährung (birodalmi aranyvaluta) klasszikus aranystandardú fizetőeszköznek számított, ezért retronim kifejezéssel aranymárkának (Goldmark) is nevezik, 1914-et, az első világháború kitörését követően, noha valutareform nem történt, az aranystandard megszűnése miatt már nem beszélhetünk aranymárkáról. 1871-ben 1 egyleti tallér (Vereinstaler) = 3 márka árfolyamon került bevezetésre. 1919-ben a hiperinflációs papírmárka (Papiermark) váltotta fel. A jegybank szerepét a Reichsbank (Birodalmi Bank) töltötte be ugyanakkor a német állam is bocsátott ki papírpénzeket a Reichsschuldenverwaltung hivatalán keresztül (Reichskassenschein, Darlehenskassenschein), valamint összesen harminckét kereskedelmi banknak (például Badische Bank, Bayerische Notenbank, Sächsische Bank zu Dresden, Württembergische Notenbank) is volt exkluzív, papírpénz kibocsátási joga.[1]
Márka (Mark) | |
100 márkás bankjegy előoldala (1908) | |
1 márkás ezüstérme | |
Devizajel | ℳ |
Ország | Német Birodalom |
Használat kezdete | 1871. |
Bevonás ideje | 1919. |
Váltópénz | |
pfennig | 1/100 |
Érmék | |
Használatban | 1, 2, 5, 10, 20, 25, 50 pfennig 1, 2, 3, 5, 10, 20 márka |
Bankjegyek | |
Használatban | 5, 10 , 20 , 50 , 100, 1000 márka |
Kibocsátó | |
Központi bank | Reichsbank |
A Wikimédia Commons tartalmaz Márka témájú médiaállományokat. |