Réz(I)-oxid

A réz(I)-oxid (nyelvújításkori magyar nevén rézélecs^[2]) vörös színű por, vízben nem oldódik. Atomrácsos jellegű vegyület. Az összegképlete Cu₂O. A természetben rézércként (kuprit) található meg vörös színű kőzetekben. A réz oxigénnel találkozó felülete lassan alakul át oxiddá, mesterségesen magas hőmérsékleten oxidálják nagy nyomáson. További hevítéssel réz(II)-oxidot nyerünk belőle.

Réz(I)-oxid
IUPAC-név	réz(I)-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	1317-39-1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Cu2O
Moláris tömeg	143,09 g/mol
Megjelenés	barnás-vörös por
Halmazállapot	szilárd
Sűrűség	6 g/cm³
Olvadáspont	1235 °C
Forráspont	1800 °C
Oldhatóság (vízben)	nem oldódik
Veszélyek
EU osztályozás	Ártalmas (Xn), Veszélyes a környezetre (N)[1]
R mondatok	R22, R50/53[1]
S mondatok	(S2), S22, S60, S61[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation	szervetlen rézvegyületek
Azonos anion	oxidok
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Története

Ez az oxid volt az első anyag, amiről kiderült, hogy félvezető tulajdonságokkal bír. 1924-től kezdve, a szilícium felhasználása előtt használták a félvezetőgyártásban.

Előállítása

Ha réz(I)-só oldatához hidroxidionokat juttatnak (például lúgoldatot adnak hozzájuk), a réz(I)-oxid csapadék alakjában leválik.

${\displaystyle \mathrm {2\ Cu^{+}+2\ OH^{-}\rightarrow Cu_{2}O+H_{2}O} }$

Fehling-próba során a réz(I)-oxid vörös módosulata válik le csapadékként. A Fehling-próba redukáló tulajdonságú szerves vegyületek, például aldehidek vagy egyes cukrok kimutatására szolgál. Ekkor a borkősav rézzel alkotott komplexének lúgos oldatából keletkezik réz(I)-oxid redukcióval.

Források

• Nyilasi János: Szervetlen kémia. Gondolat Kiadó, Budapest, 1975. 220. oldal

Hivatkozások

1. A réz(I)-oxid (ESIS)^{[halott link]}
2. Péch Antal. Magyar és német bányászati szótár. II. Német-magyar rész. Selmecz[bánya]: [s.n.] (1879)

• Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap