Richard Wagner (zeneszerző)
német zeneszerző, karmester, esztéta, 1813-83 / From Wikipedia, the free encyclopedia
Wilhelm Richard Wagner (Lipcse, 1813. május 22. – Velence, 1883. február 13.) német zeneszerző, karmester, esztéta.
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Richard Wagner (egyértelműsítő lap), Wagner (egyértelműsítő lap) |
Richard Wagner | |
Életrajzi adatok | |
Álnév |
|
Született | 1813. május 22. Lipcse, Szász Királyság |
Származás | német |
Elhunyt | 1883. február 13. (69 évesen) Velence, Olasz Királyság |
Sírhely | Wahnfried |
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
Szülei | Johanna Rosina Wagner-Geyer Carl Friedrich Wagner |
Iskolái |
|
Pályafutás | |
Műfajok | opera, klasszikus zene |
Hangszer | zongora |
Díjak | Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1873) |
Tevékenység | zeneszerző |
Richard Wagner aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Wagner témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bár korán kapcsolatba került a színházi világgal, kezdetben az irodalom jobban érdekelte, mint a zene: gimnazista korában még tragédiákat is írt. Rendszeres zeneoktatásban sohasem részesült, a mesterségbeli felkészültség legfontosabb elemeit – néhány hónap alatt – Theodor Weinligtől, a lipcsei Tamás-templom nagyra tartott karnagyától sajátította el. Beethoven IX. szimfóniájának megismerése volt az a meghatározó zenei élmény, amelynek hatására a muzsikus pálya mellett döntött.
1833-ban karigazgatóként a würzburgi színházhoz került, majd egy évvel később a magdeburgi városi színház karmestere lett. Itt ismerte meg Minna Planert, akivel 1836-ban házasságot kötött. 1837-ben Königsbergben, majd Rigában lett karmester, azután 1839-ben Párizsba menekült hitelezői elől, és ott a legnagyobb nyomorban élt, amíg első sikeres operáját, a Rienzit Drezdában be nem mutatták. Ennek sikere segítette az ottani színház karmester állásához. Részt vett az 1848-as forradalmi megmozdulásban, emiatt menekülnie kellett német földről. Svájcban telepedett le, és ott ismerkedett meg Mathilde Wesendonckkal, egy zürichi üzletember feleségével, aki miatt elvált feleségétől.
1861-ben visszatérhetett hazájába. II. Lajos bajor király Münchenbe hívta, és ettől kezdve rendezett, sőt, fényűző körülmények között az alkotásnak szentelhette idejét. Kicsapongó és költséges életvitele felháborította a münchenieket, ezért 1865-ben távoznia kellett a bajor fővárosból. Svájcban, Luzern közelében telepedett le. Itt, Tribschenben kapcsolta össze sorsát Liszt Ferenc leányával, Cosimával, akiben nemcsak megértő élettársra, hanem eszméinek lelkes támogatójára is talált. Életének utolsó éveiben megvalósult álma, a bayreuthi operaház. Itt mutatták be legismertebb kompozícióját, a Ring-tetralógiát.
A 19. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője, a német opera megreformálója volt. Zeneszerzőként operái tették halhatatlanná, bár számos más műfajban is alkotott (színpadi kísérőzenék, zenekari, kamarazenei és kórusművek, dalok, áriák, zongoradarabok, átiratok és hangszerelések). Zenéjének a Gesamtkunstwerk (összművészet: a szöveg, a zene és a színpadi cselekmény elválaszthatatlan egysége), a vezérmotívumok következetes alkalmazása, a végtelen dallam, és a Sprechensang, a deklamáló énekbeszéd a meghatározó jellemzői.
Igen jelentős zeneelméleti munkássága is, bár írásainak többsége művészettörténeti, filozófiai, esztétikai jellegű. Ezek általában a német kultúrkört magasztalják, helyenként Arthur de Gobineau, helyenként Schopenhauer és Nietzsche filozófiáját tükrözve.
Életét utolsó évéig a politikai száműzetés, a viharos szerelmi kapcsolatok, a szegénység és a hitelezői elől való többszöri menekülés jellemezte. A zenéről, a drámáról és a politikáról szóló ellentmondásos írásai széles körű kommentárt váltottak ki – különösen a 20. század vége óta, mivel antiszemita érzelmeket fejeznek ki. Eszméinek hatása a 20. század számos művészetében is nyomon követhető; hatása a filozófia, irodalom, képzőművészet és színház területére is kiterjedt.