francia matematikus és csillagász From Wikipedia, the free encyclopedia
Pierre Joseph Louis Fatou (Lorient, 1878. február 28. – Pornichet, 1929. augusztus 9.) francia matematikus és csillagász. A matematikai analízís különböző ágaiban végzett jelentős munkásságáról ismert. A Fatou-lemma és a Fatou-halmaz róla kapta a nevét.
| Pierre Fatou | |
 | |
| Született | 1878. február 28.[1][2][3][4][5] Lorient |
| Elhunyt | 1929. augusztus 9. (51 évesen)[2][6][7] Pornichet |
| Állampolgársága | francia |
| Szülei | Ernest Fatou |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | a francia Becsületrend lovagja |
| Sírhelye | Carmel temető[8] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Fatou témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szülei, Prosper Ernest Fatou (1832–1891) és Louise Eulalie Courbet (1844–1911), mindketten katonai szolgálatban voltak. Pierre családja szerette volna, ha ő is katonai pályára lép, de egészségi állapota ezt nem tette lehetővé.
Fatou 1898-ban iratkozott be a párizsi École normale supérieure-be, hogy matematikát tanuljon, és 1901-ben szerzett diplomát, amikor gyakornoknak nevezték ki a Párizsi Obszervatóriumba. Fatou-t 1904-ben csillagászasszisztenssé, majd 1928-ban csillagásszá léptették elő. Haláláig ebben a csillagvizsgálóban dolgozott.
Fatou 1918-ban megkapta a Becquerel-díjat, 1923-tól a Francia Becsületrend lovagja volt. 1927-ben a francia matematikai társaság elnökévé választották. Baráti kapcsolatban állt több kortárs francia matematikussal, különösen Maurice René Fréchet-vel és Paul Montellel.
1929 nyarán Fatou nyaralni ment Pornichetbe, egy Nantes-tól nyugatra fekvő tengerparti városba. A kikötő közelében lévő Le Brise-Lames nevű villában szállt meg, és augusztus 9-én este 8 órakor a szobájában meghalt. A halotti anyakönyvi beírás nem tünteti fel a halál okát, de állítólag egy heveny gyomorfekély következtében halt meg. Fatou-t augusztus 14-én temették el a lorient-i Carnel temetőben.
Fatou munkássága igen nagy hatással volt a 20. századi analízis fejlődésére.
Doktori értekezése, a Series trigonométriques et séries de Taylor (1906) volt a Lebesgue-integrál első alkalmazása az analízis konkrét problémáira, főként az egységkorong analitikus és harmonikus függvényeinek vizsgálatára. Ebben a munkában Fatou először tanulmányozta egy tetszőleges mérték Poisson-integrálját az egységkörön.
1906-ban publikálta a később híres Fatou-tételként emlegetett eredményét, amely szerint egy, az egységkörben értelmezett korlátos analitikus függvénynek az egységkörön szinte mindenhol van határértéke. Ezen a tételen alapszik sok 20. századi matematikai kutatás, amely a korlátos analitikus függvények körébe tartozik.
A Taylor-sorozatok analitikus folytatásának számos alapvető eredménye Fatou-tól származik. Ő volt az első aki, a ma Julia-halmazoknak nevezett halmazokkal foglalkozott (A Julia-halmaz komplementerét néha Fatou-halmaznak is nevezik). 1917 és 1920 között Fatou létrehozta a matematika azon területét, amelyet holomorf dinamikának neveznek. A holomorf dinamikával kapcsolatos tanulmányainak melléktermékeként Fatou felfedezte az úgynevezett Fatou–Bieberbach tartományokat. Ezek az n dimenziójú komplex tér olyan altartományai, amelyek biholomorf szempontból ekvivalensek a teljes térrel. (Ilyenek n=1 esetében nem létezhetnek.) Fatou fontos munkát végzett az égi mechanikában is.
Riesz Frigyes és testvére Marcel egyetlen egy közös dolgozatot közölt (1920-ban),[9] mégpedig Fatou híres tételének az általánosításáról.[10] Bebizonyították, hogy egy körtartomány helyett bármilyen rektifikálható görbe által határolt tartományt vehetünk. Később tételüket általánosították, amely Szegő Gábor egy tételének bizonyításával együtt a függvényalgebrák egyik alaptétele lett, és számos alkalmazása van.[11]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
